Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

NEKROLOG. BORZSÁK ENDRE 1844—li>Oí>. Mint a megváltás angyala szállott egy sokat szenvedett szolgatársunkhoz a halál. Megszűntette kínjait, de fölváltotta a szenvedést nyugalommal, másfelől a ritka családi boldogságot elcserélte siralommal. Borzsák Endre meghalt, közöttünk már csak emlékezete él. E lapban is szenteljünk néhány sort emlékének. Mint lelkész, mint e lapnak egykor egyik munkása és mint ember egyaránt megérdemli, hogy állítsunk neki itt is egy szerény síremléket. Borzsák Endre Monoron született 1844 ápr. 22-én. Szülői Borzsák András, a ref. egyház puritán kántortanítója és Koczoh Terézia voltak. Az egyszerű kántort népes családdal: tizenkét gyermekkel áldotta meg az Isten. Hét leány után, mint első fiúgyermek született Endre. Elképzelhetjük, milyen kedves volt érkezése. De nem sokáig volt csak ezért kedves, hanem csakhamar kedvessé tette magát azzal a nagy szeretetreméltósággal, a mely benne már kis gyermekkorában is megnyilatkozott. Az édesanyának egyszerű, szeretetteljes, szelíd lelke, az édesapának gazdag kedélye átáradt, átszármazott a kis gyermekre is, s a férfiban csak még izmosodott s kisérte a halálos ágyig. Elemi iskoláinak végzése után megvált a szülői háztól, hogy azután — mint minden tanuló — csak látogatóként nézzen haza. Kecskemétre ment diáknak. Tanárai közül legszívesebben emlékezett a költői lelkű Bulcsú Károlyról, mint a ki legnagyobb hatást gyakorolt reá. Ennek példája fejlesztette ki benne a lelkében élő költői erőt, a mellyel már mint diák szép sikereket ért el kicsiny körében, s a mely később is sugalmazta az akkori élczlapokban szívesen látott vidám verseit. A theologia felsőbb éveit Pesten végezte el. A kiváló tehetségű és képzettségű ifjú Kovács Sebestyén Endre, az európai hírű orvos gyermekei mellé jutott nevelőnek. Fogékony lelke ebben -— az akkori fővárosi életben nagy szerepet játszó — családban sajátította el azt a szép társadalmi műveltséget, a mely egyéniségében mindenkor mutatta az úri embert. Tanulói pályájának elvégzése után Nagyszékelyben, Miszlán és- Tolnanémediben rövid ideig, majd Szekszárdon két évig működött mint segédlelkész. Innét Laczházára helyeztetett tanítókáplánnak, majd hat hónap múlva Gyöngyösre ment lelkésznek. Itt sem maradt sokáig. A szekszárdi református hívek, lelkészüknek, Pap Antalnak halála után megemlékeztek a nagy szeretetben állott, ékesszavú ifjú segédlelkészről s egyhangú lelkesedéssel meghívták pásztoruknak. így jutott kilenczhavi működés után Szekszárdra. Szekszárdon működött egy emberöltőn keresztül. Itt élte le életének legszebb korát, sok munkában, sok küzdelemben, de egyszersmind sok elismerésben, sok boldogságban. Eletének utolsó éveit nagyon nehézzé tette az a hosszú betegség, a mely ellen egy hős kitartásával küzdött, de a mely végre mégis legyőzte. Október 10-én délben megkondultak a református templom tornyában a harangok és hirdették, hogy mi, a kevesek, ismét kevesebben vagyunk eggyel, egy hű pásztor lehunyta a szemét, egy szerető szív megszűnt érezni. Október 12-én temettetett el a városnak óriási részvéte mellett. Ez a megboldogult lelkipásztor életének vázlata nagy vonásokban. Borzsák Endrében megvoltak mindazok a külső és belső tulajdonságok, a melyek lelkészi pályájának lépcsőjén a legmagasabb fokra képesítették. Kellemes külső, rokonszenves megjelenés, lebilincselő modor, elméjében világosság, szívében szeretet. Ezeket mintegy megkoronázta az a tüneményszerű, fényes hang, a melyet úgy a szónoklatban, mint az éneklésben olyan bámulatosan tudott érvényesíteni. Hangjának méltatására legyen elég felhozni csak azt, hogy a boldogult egyik testvérének állítása szerint, már theologus ifjú korában kilátásba helyezett neki a Nemzeti színház intendánsa évi 8000 frtot, ha a színházhoz szerződik operaénekesnek. Ö a lelkészi pályán maradt, részint mert szive ehhez vonzotta, részint azért, mivel a puritán édesapa nevének megváltoztatására kötelezte az esetre, ha színi pályára lép. Lelkének hitéről, elméjének világosságáról tettek tanúbizonyságot egyházi szónoklatai. Az a bámulatos hang hogy tudott akkor zengeni! Most lágyan susogott, mint a tavaszi enyhe szél, majd zúgott, mint a mennydörgés. A ki egyszer hallotta, nem felejti el soha. Szivének résztvevő, finom érzését mutatják kiadásban megjelent szép halotti beszédei; szellemének gazdagságát és sziporkázó ötletességét pedig „Víg versek" és „Töviskoszorú" czímen megjelent kötetei. De az, a mit különösen hangsúlyozni kell. az a nagy szeretet, a mely egész lényét áthatotta. Szeretett mindent és mindenkit, Sokat csalódott az emberekben, de nagyon ritkán adott csalódottságának kifejezést. Szerette az embereket fogyatkozásaikkal együtt. Az a szeretet pedig, a mellyel magához ölelte hitvesét, gyermekeit, gyermekeinek gyermekeit ős testvéreit, az a szeretet valóban megható volt. E sorok írójának is, a ki közel két esztendeig volt mellette, mint segédlelkész, sokszor nyílt alkalma részesülni abban a valóságos ódesapai szeretetben, a mely előtte a megboldogultat mindenkor kedvessé, felejthetetlenné teszi. Az élet szikrájának utolsó világítása is a szeretet megnyilatkozása volt, a síró hitveséhez intézett eme szavakban: „A szeretet mindent kipótol." Tán épen az a sok becses adomány, a mellyel a-Mindenható megáldotta, okozta életének tragikumát. A derült lelkű, gazdag kedélyű, sziporkázó szellemű, fényes hangú lelkészt egészen magának foglalta le a társada-