Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

ságnak, a jognak és a törvénynek kell és szabad uralkodnia. Mert nincsen jog igazság nélkül; nincs igazság szabadság nélkül, nincs szabadság erkölcs nélkiil;

— és nincs erkölcs vallás nélkül! Az Irodalmi Társaság ily evangéliumi valláserkölcsi alapokon állva működik, hogy felhasználva a nyomtatott szó, a sajtó hatalmát, a mai viszonyok között, a mikor a középkor sötét eszméi kezdenek felkelni sírjaikból, az evangélium fáklyájával bevilágítson a legsötétebb helyekre is. Hogy azonban a Társaság czélját is érje, s hogy a szebb, jobb és virágzóbb kor elkövetkezzék, ahhoz az szükséges, hogy meg legyen az önzetlen lelkesedés, a kellő összetartás és a szent akarat! Az elnöki megnyitót lelkes tetszéssel honorálta a gyűlés. S méltán. Mi, a kik Zsilinszky Mihály evangéliumi protestáns gondolkozását szerencsések vagyunk közelebbről ismerni, bizonyságot tehetünk a felől, hogy a magyar protestantizmus java s a protestáns egyházak között a testvéri szeretet ápolása és a közös érdekek egyöntetű munkálása tekintetében nálánál őszintébb és önzetlenebb férfiú alig akad. Szeretettel teljes intő, hívó szavát bár értené meg elvégre a magyar protestantizmus, hogy — minden mesterséges unió nélkül — a közös nagy egyházi, kulturális és valláserkölcsi czélok szolgálatában megteremtődnék az oly annyira kívánatos szolidaritás 1 Zsilinszky Mihály után gróf Tisza István állott az előadói asztalhoz. Az az éljenzés és taps, a mely üdvözölte, világosan mutatta azt a rokonszenvet, a mely a protestáns egyházi életben e nagy emberünket körülveszi. A szenzáczióra éhesek ebben a meleg, lelkes üdvözlésben kereshettek talán politikai motívumokat is; — de mi nem keresünk. Csak azt a megtisztelést látjuk, a mely gróf Tisza Istvánt, mint egyháza buzgó, közéletében fáradhatatlan munkását méltán megilleti. Előadását egész terjedelmében közölni szándékozván, annak részletes tartalmára nem kívánunk kiterjeszkedni. Egy dolgot azonban tisztelettel meg kell jegyeznünk reá. S ez az, hogy a protestáns szabadvizsgálódás elvének teljes megóvása és az öntudatos, egyéni hit szükségességének hangoztatása mellett vigyázzunk, hogy egyházunk hitvallásbeli történeti alapjait ki ne rúgjuk lábunk alól. Meg vagyunk győződve, hogy gróf Tisza István, a dogmák és a konfessziók felől hangoztatott véleményével egyénileg nem is hajlandó e történeti alapok lerombolására; de nem lehetetlen, hogy akadnak sokan, a kik szavaiból olyan következtetést vonnak el, a mi ellen gróf Tisza István is tiltakoznék. Nem hisszük ugyanis el. hogy gróf Tisza István, az egyéni hit olyan értelmű jogosultságát elismerné, akár a theol. tanári, akár a templomi katedrán, hogy azokról olyan tanítások is hirdethetők volnának, a melyek megegyeznek ugyan a pápisták, a baptisták, az unitáriusok stb. felfogásával, de homlokegyenest ellenkeznek a kálvinista egyház konfesszionális elveivel. Sunt certi denique fines, minden keresztyén emberre nézve, a ki valamelyik látható egyháznak is tagja; — s kell lenniök különösen az igehirdetőkre, a lelkitanítókra nézve. S ezeket a határokat még a legmagasabb fokra fejlődött protestantizmus sem törölheti el, hacsak a látható s a történetileg kialakult és szervezett egyházakat is nem akarja eltörölni. Erre pedig nem törekszik a protestantizmus, s bizonyára nem törekszik gróf Tisza István sem. Sunt et sint tehát certi fines! A felolvasó-ülésnek utolsó szereplője Kozma Andor, a Kisfaludy-Társaság tagja, a jól ismert kálvinista költő volt. „Ki volt Kálvin János?" cz. költeményét olvasta fel. S a míg zengett ajkán a szó, a lelkek fokozódó elragadtatással követték a költő szárnyalását. Jellemezni, méltatni nem akarjuk most e költői alkotást. Közölni fogjuk minél előbb. Csak annyit jegyzünk meg reá, hogy Kálvin jelentőségét általában, különösen pedig magyar vonatkozásában, remekebben még nem mutatta fel költő, mint a hogy tette Kozma Andor. A ki még ebből sem értette meg Kálvint s szellemének hatását, azzal szemben már csakugyan felesleges minden magyarázgatás 1 A gyűlés tárgyaló részéről való tudósítást, helyszűke miatt, kénytelenek vagyunk a jövő számra halasztani. H. I. A ref. egyetemes konvent ülései. A magyarországi református egyház egyetemes konventje október 30-án délelőtt kezdette meg idei őszi üléseit a Szabó József- és Abonyi-uícza sarkán álló új székházában. A rövid tárgysorozat után ítélve, azt hihettük, hogy két-három nap alatt befejezi üléséit, de bizony öt nap lett belőle. Oly fontosságú tárgyak kerültek szőnyegre, melyek élénkebb vitákat idéztek elő s a melyek a konvent eme ülésszakát — bátran mondhatjuk— emlékezetessé teszik. Ehhez járult az október 31-iki Kálvin emlékezetének szentelt ünnepi ülés is, mely az egész ország figyelmét reánk terelte. Dr. Antal Gábor püspök, egyházi h. elnök emelkedett imája után, báró Bánffy Dezső világi elnök megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy dr. Kun Bertalan püspök magas korával járó gyöngélkedése folytán nem jelenhetett meg s így helyét az elnöki székben dr. Antal Gábor püspök foglalja el. Az ősz főpásztort, mint püspököt Révész Kálmán esperes helyettesíti. Az ugyancsak távol levő bár ó Vay Béla kerületi főgondnok helyetteséül Ragályi Béla gondnokot igazolta a konvent. A megalakulás után dr. Baksa Lajos egyetemes konventi előadó előterjesztette, hogy a másnap délelőtt 11 órakor, Kálvin születésének négyszázadik évfordulója alkalmából tartandó ünnepi ülésen, a kormányt Tóth János államtitkár, az országgyűlés képviselőházát dr. Nagy Dezső orsz. képviselő, a főrendiházat báró Bánffy Ferencz, gróf Degenfeld-Schomburg Sándor és dr. Gaál Jenő főrend, a magyarhoni ág. h. ev. egyházat báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, a magyarországi unit. egyházat Ferencz József püspök vezetése alatt kilencztagú küldöttség fogja képviselni. A székesfőváros Kun Gyula tanácsnokot bízta meg képviseletével. Sass Béla jegyző jelentette, hogy az egyetemes presbyteri világszövetség Magyarországot tagjai sorába bevette. Fölolvasta Matthews főtitkárnak erről szóló értesítését. A konvent az évi 500 koronás tagsági díjat megszavazta. Fölolvasta továbbá a genfi nemzeti protestáns egyház üdvözlő iratát, melyben örömüket fejezik ki, hogy a magyarok a genfi ünnepélyeken oly nagy számban jelentek meg és a dunántúli evangélikus egyházkerület testvéri üdvözletét Kálvin születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. A konvent mindkettőt örömmel vette tudomásul. A Gusztáv Adolf alapítványi egyesülettel kötött egyezség tudomásul vétele után, ugyancsak Sass Béla jegyző bemutatta a közoktatásügyi miniszternek a 2.096,400 kor. államsegély elszámolására vonatkozó leiratát, melyet szintén tudomásul vettek. Dr. Baksa Lajos konventi előadó az egyetemes adóalap-végrehajtó bizottság jelentését terjesztette elő,