Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

szolgáiból áll. Az életuntak és öngyilkosok is ebből a táborból kerülnek ki. A szerencsétlenségek jó része szintén ilyen bűnök következménye. Aztán gondoljunk a részegség, nyomor és becstelenség szomorú légiójára. A statisztikai tudomány adatai felülmúlják a hírlapok és rémregények szomorú híradásait. Aztán gondoljunk az esetekre, melyekről csak a hír szája vagy csak a beavatottak beszélnek. Végül azokra, a melyekről csak a lelkiismeret beszél. S legvégül azokra, a mikről az Isten is hallgat a nagy ítéletig. Egyén ós egyház, ha drága neked az Isten országa, ha örökséged nem akarod elveszteni, ha boldog örökös akarsz lenni, öld magadban s irtsd másokjból a bűnök sáskahadát s szaporítsd a boldog örökösök nem nagy számát! V. J. Kálvin János emlékezete. Az Egyetemes Konvent ünnepi ülésén elmondotta dr. Kenessey Béla. Főtiszteletü és Méltóságos Egyetemes Konvent! Tisztelt ünneplő közönség! „Ilyen szolgákkal", — tört ki IV. Pilis pápa, mikor Kálvin János halála hírét meghallotta, — „ilyen szolgákkal úrrá lennék az oczeánnak mind a két partján!" Ez az egyetlen mondás önmaga elég volna Kálvin egyéniségének is, az ő világtörténeti jelentőségének is a jellemzésére, ha egyébként nem állana annyi adat rendelkezésünkre, a kortársaknak ánnyi bizonyságtétele, a melyek mind egy óriási lélekről, az Istennek különösen kiválasztott emberéről és a Krisztus evangéliumának hatalmas hirdetőjéről szólanak. És a nagy jeliemet, a felséges egyéniséget épen úgy visszatükröztetik a legapróbbnak, szinte csak esetiegnek látszó jelenségek, mint a hogyan a napnak egész képe a maga teljességében ott ragyog a legparányibb harmatcseppben is. Mikor Kálvin 1541 őszén strassburgi száműzetéséből az ellene fellázadt és az őt elüldözött Genfbe visszatért, bibliamagyarázatát ugyanannál a bibliai lökusnál folytatta, a hol őt erőszakos eltávolításakor a zajongó és fenyegető tömeg félbeszakította. Az első pillanatban láthatta Genf, hogy ezt az embert üldözőbe lehet venni, száműzetésbe is lehet kergetni, lázadást is lehet ellene szítani, de megfélemlíteni, de elvtagadásra kényszeríteni, de meggyőződésétől eltántorítani, de az Isten és hazája ügye iránt hűtelenné tenni nem lehet. „E kezeket elvághatjátok, tagjaimat szétzúzhatjátok, véremet kionthatjátok; de arra, hogy nektek, profánoknak e szent jegyeket odanyújtsam, soha semmi erővel nem fogtok kényszeríteni!" És ebben a nagy, megrázó, egész a fenségesig emelkedő, hatalmas drámai jelenetben megint csak az áll előttünk, a ki ekkora ethikai erő birtokában valósággal uralkodott kora felett; a ki egy gyenge, elernyedt nemzedéket lethargiájából nemcsak életre keltett, de fellelkesített, lángra gyújtott, megerősített és magával ragadott, mert legyőzhetetlen és hajthatatlan volt mindenben, a mire csak rátette óriási lelkét. „íme, végre hozzátok megy Kálvin, Istennek ez a kiválasztott és hasonlíthatatlan hatalmas eszköze, a ki mellé korunk alig állíthat egy másocljkat, ha egyáltalában szó is eshetnék valaki másodikról" — írja a strassburgi tanács ós lelkészi kar a genfieknek 1541-ben. És ez a minden kortársánál egy egész fejjel nagyobb alak a tűnő századok folyamán mind csak nőtt még és mint nemcsak remek, világos agyának vaskövetkezetességű, kérlelhetetlen logikájú gondolatai, nemcsak törhetetlen akaraterejének bámulatos szervező és fegyelmező képességének alkotásai ragadták meg a lelkeket és késztették hódolatra az elméket, hanem kedély világának legintimusabb megnyilatkozásai, finoman ajzott szive húrjainak magánleveleiben megcsendülő hangjai is mind ismertebbekké lettek, akkor ámult el még jobban a világ, hogy mekkora gazdagságot ós a szívnek és -a léleknek micsoda csodálatos változatát halmozta össze az Alkotó abban a különben törékeny, gyenge, folytonosan kórral, bajjal küzködő, kicsiny testben. A mint saját korában a libertinek is kénytelenek voltak nagysága előtt meghajtani barettjeiket, úgy ma is, négyszáz esztendő múlva is, még a mai kor libertinusai is leveszik előtte fövegjeiket és meghajtott fővel állanak meg emléke előtt. Lehetetlen, hogy ne idézzem a szocziáldemokrata párt egyik lapjának, a „Basler Vorwárts" ünnepi számának (1909 júl. 15.) Kálvinról tett nyilatkozatát : „Működése és gondolkozása" — úgymond — „egy szűk, ránk a 20. század embereire nézve szinte tűrhetetlenül keskeny ós szűkkeblűleg határolt vallásos világban mozgott. Mégis csak egyetlen pillantás is a nyugoteurópai és észak-amerikai emberiség fejlődésére, arra a világfolyamatra, a mely Hollandiában, Francziaországban, Angliában és Amerikában a kapitalizmus és a modern polgárságot hozta létre, mindenkit meggyőzhet arról, hogy Kálvin akaraterős, küzdelemre alkotott és a harpzban megaezélozódott theologiai rendszere a XVI. századtól a XVII. század gazdasági, társadalmi és politikai mozgalmaira a legnagyobb internaczionális jelentőséggel volt. A kálvinizmus volt az a gondolkozási forma, a melynek segítségével történt egy jelentékeny darab világtörténeti haladás. Kálvin egyházi követőinek, a kik az ő vallásos dogmáját még ma is mint drága kincset őrzik, ma már csak a kihalt, elszáradt héj van a kezében. A jelen küzdelmeiben résztvevő gondolkozó harczosoknak, a proletariátusnak az emberiség megszabadításáért vívó tusáiban küzdőknek lehet csak és csak nekik sikerül azt a forró életet megérteni, a mely egykor Kálvinban és követőiben lüktetett". ... „Kálvin tana volt az Atlanti oczeán országai magas fejlettségű, erőteljes polgárságának harczaiban a forma és a lobogó.". . . „Az ő vas logikájában rejlik Kálvin nagy érdeme az emberiség szellemi felszabadításában".