Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Mulandóság, — örökkévalóság. II. I. — Vezérczikk: Kálvin-otthon. Dr. K. I. — Táreza: Kálvin — Genéve prédikátora. Doumergue Emil — Dr. Tari Imre. — Könyvismertetés: Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld: A díjlevelek konventi értékelése nyomán támadt zavarok. Varga Sándor. — A tiszáninneni ref. egyh. ker. közgyűlése. — Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: A magyarországi református egyház amerikai egyházmegyéje. Kuthy Zoltán. — Külföldi hangok a magyarok genfi szerepléséről. T. I. — Régiség : Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Pataky Dezső. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Az Élet Könyvéből. Mulandóság, — örökkévalóság. „Megszáradt a fű, elhullt a virág ; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!" Ésaj. 40. 8. „Megszáradt a fű, elhullt a virág." Őszi szél suhan át erdőn, mezon; nyomán zörögve zizzen a haraszt és az ékességét veszített földre sárgult levél-zápor hull alá szemfedőnek. Elhangzott a vidám madárének; vetkezi megfakult ruháját erdő, csalit. Még csak. egy kis idő s álomra hajtja fejét a nagy természet. S ha eljő a téli fergeteg s fehér köpenyt borít a megfakult avarra: ott áll előttünk a halál a maga végetlen némaságával. Szomorú a hervadás, az elmúlás látása; de belőle is Isten örök Igéje szól. Nekünk szól, gondtalanságra oly könnyen hajló embernek, kiknek lelke e világban s annak külső szépségeiben nemcsak gyönyörködik, de oly könnyen hozzájok is tapad. Hirdeti az örök igazságot: elmúlik a világ és annak kívánsága! Gondold meg, hogy ha csak e világra, e földre építsz, olyanná lehetsz, mint a zöldelő erdő gondtalan dalosa őszi hervadáskor, téli viharzúgáskor: hajléktalan ! Ám az eszterág tudja a maga idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és a daru is megtartják, mikor kell elmenniök (Jerem. 8: 7), hogy a letarolt erdő, mező helyett más otthont keressenek! Gondolj tehát te is arra, hogy betegségnek, öregségnek fonnyasztó szele lehervaszthatja a te gondtalan örömeidnek ligeteit is, s úgy állhatsz egykor magad is, mint a megszedett szőllő s mint a lombjavesztett liget: üresen, kifosztva, elhagyatva. Ne csaljon hát meg e világ, ne ez a föld zöldelő lombjaival, nyiló virágaival. Lásd, eljő az ősz s megszárad a fű, lehull a virág: elmúlik a föld minden dicsőségével! Keress más fundamentumot, a mire építs. Keress más örömöket, a melyeken nem vehet erőt az idő. Keress más hazát lelked számára, a hol nincs őszi hervadás, nincs téli meghalás, csak örök tavasz, örök élet, örök boldogság! S hol ez az örök, boldog haza? Kérdezd meg a megszáradt fíivet, a lehullt virágot, a lombjavesztett erdőt: megmondják neked ők is! Ott fenn, — ott fenn, a honnan a világosság és a meleg árad: az egekben. Onnan várja az álomra pihent természet is a tavasznak életre keltő erejét. S te ember, ki felette érzed magadat minden földi létezőknek ; ki érezni, gondolkozni, ítélni tudsz, — te nem értenéd meg, hogy minden változásokon felül kell lennie egy Változhatatlannak, minden elmúló felett egy Örökkévalónak, s hogy életed boldogsága s lelked üdvössége attól függ: hozzá tudtál-e fűződni ahhoz a Változhatatlanhoz, — össze tudtad-e forrasztani létedet amaz Örökkévalóval! Tekints meg a megszáradt füvet, a lehullott virágot: példázzák azok földi, múló életedet S tekints fel róluk az égre, mint a változhatatlanság symbolumára. De lelked szemei ne álljanak meg még annál a látszólag változhatatlan firmamentumnál sem; mert eljő az idő, a mikor az is ropogva elmúlik és az elemek megégve felbomlanak (2. Pét, 3:10). Tekints még messzebbre, még mélyebben, s meg fogod találni, kiben megnyugodhatsz : a Változhatatlant, az Örökkévalót, mennyei Atyádat, ki szent Fiában, ha benne hiszesz, örök életet, örök boldogságot nyújt feléd ! S benne ne kételkedj, lelked ne habozzon; mert bár megszárad a fű és elhull a virág, de az Ö beszéde, Ígérete, mindörökké megmarad! H. I.