Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

térítés terén.1 S nagyon téved az, a ki azt hinné, hogy ez csak a pogányok közt való térítő munkára vonatkozik. A Ne temere és a legújabban hazánkra is kiterjesztett Provida konstituczió, meggyőzhetett mindenkit arról, hogy Róma nem annyira a pogányok, mint inkább köztünk, „eretnekek" körében kíván téríteni. Erre az, állami alapvető törvényeinket s nemzetünk boldogulásának elengedhetetlen föltételét képező felekezeti békességet fölforgatni akaró térítő munkára is fogadalmat tesznek tehát a „hazafias" jezsuiták. S ebbeli fogadalmukat hűségesen beváltották eddig is és — Tomcsányi páter zárószavai szerint — meg akarják tartani ezentúl is: „Magyarországon született magyar ember kormányzata alatt fogjuk tovább küzdeni harcsainkat." S ezt, a felekezeti békességünk és egyes állami alapvető törvényeink ellen folytatott „harczot", a legtöbb rendtől eltérő, nemzetközi jellegű szervezetük nagyban megkönnyíti. A föld kerekségén élő jezsuiták egy család tagjainak tekintetnek s római generálisuk a rendnek bármely zárdájába elhelyezheti bármelyiküket. így a hazafiságukat annyira erősítgető Tomcsányi pátert, összes társaival együtt elhelyezheti Spanyolországba, a magyar jezsuita tartomány főnöke, Bús Jakab meg spanyol jezsuitákkal folytathatja nálunk a „harczot". Tehát csak magyarországi, de nem föltétlenül magyar jezsuitákról beszélhetünk. Szervezetük más tekintetben is eltér a többi magyarországi szerzetesrendekétől. Nevezetesen a tartó -mányi főnököket rendszerint a tartományi káptalan választja, míg a jezsuiták tartományfőnökét római generálisuk nevezi ki. Ez nevezi ki az egyes házfőnököket is, kiket a többi szerzetesrendeknél vagy a tartományi főnök, az apát, a prépost nevez ki, vagy a káptalan választ. A jezsuiták tartományi főnökének, illetve házfőnökeinek Rómából történő kinevezése lehetetlenné teszi a magyar államhatalomra nézve, hogy a többi rendek szervezésére időnként gyakorolt s az államhatalom szuverenitásának" megóvása szempontjából föltétlenül szükséges befolyását a jezsuitákkal szemben — még törvényes reczepcziójuk esetében is — érvényesítse. Míg ugyanis a szerzetesrendek élén álló apátokat és prépostokat a király nevezi ki, a szerzet által eléje terjesztett három egyén közül, akár életfogytiglan, akár rövidebb időre,2

addig a jezsuiták 1 „Votum quartum speciális summo pontifici obeclientiae cirea missiones praestandae ob certiorein Spiritus Sancti in missionibus ipsis directionem ac majorem ipsorum mittendorum sedi apostolicae obedientiam maioremque devotionem, humilitatem, mortificationem ac voluntatem abnegationem." XIII. Gergely 1584-iki „Ascendente Domino" const. 12 §. (A negyedik fogadalom a pápa iránt a térítési ügyekben való különös engedelmesség, a Szent Léleknek a térítésekben való biztosabb irányítása, a kiküldötteknek az apostoli szék iránt való nagyobb engedelmessége, és nagyobb odaadása, önsanyargatása,* akaratuk megtagadása végett.) 2 A király főkegyúri jogára, annak eredetére stb. vonatkozólag l. Kmety: A magyar közjog kézikönyve (1900) 78—80 11. Rómából kapják élethossziglan kinevezett fejüket. így a jezsuiták a magyar államhatalom köréből, még reczepcziójuk esetén is, ki lennének kapcsolva. Már Zsigmond ismeretes 1404. évi dekrétuma szerint is „minden rendű, rangú és méltóságú egyházi férfiúnak", fővesztés és javadalmától való megfosztás terhe alatt tilos Rómából jövő rendeleteket királyi engedély nélkül elfogadni. Az újabban is többször alkalmazott királyi tetszvényjognak, a ius piacetinak szakadatlan megsértése, hogy valamely magyarországi rendet Rómából kormányozzanak. Az újabban hazai törvényeinkkel és nemzeti törek-, véseinkkel is több ízben szembehelyezkedő római hatalomnak nemzetközileg szervezett katonái a jezsuiták. Nem mondhatjuk, hogy nem akadhatnak hazafias érzelműek azok közt, kik közéjük állanak. De a pápával szemben tanúsítandó különös engedelmességre tett esküjük, nemzetközi szervezetük, Rómából való kormányoztatásuk úgyszólván teljesen lehetetlenné teszi, vagy legalább is nagymértékben veszélyezteti, hogy mindvégig jó magyarok maradjanak. Csak annyiban maradhatnak jó magyarok, a mennyiben az Róma'érdekeivel megegyezik. Róma pedig állami törvényeink romjain akar elveszett nyugati országai helyett magyar hűbértartományt szervezni. Ebben a nagy munkában előőrs szerepre szánta a jezsuitákat. A magyarországi felekezeti békének földúlására, állami alapvető törvényeink fölforgatására „harczba" indulók pedig nem lehetnek jó hazafiak ! Dr. K. I. ISKOLAÜGY. A középiskolai vallástanárképesítés. A középiskolai protestáns vallástanítás ügyét nagyon fontosnak tartjuk általában is és egy sajátos szempontból is. Általában azért, mert ez van hivatva arra a nagy feladatra, hogy a protestáns egyházi és a magyar nemzeti társadalom számára értékes protestáns keresztyén művelt osztályt képezzen. Különösen pedig azért, mert a protestáns ielkipásztorképzés legfontosabb előkészítő tényezőjének tekintjük. Lelkipásztorképzésünk üdvös reformja, egyházi életünk megújhodása és a nemzeti közéletben való méltó helyünk visszafoglalása tekintélyes részben attól függ, hogy a keresztyén jelleinképzés és életteremtés alapjait miképen rakja le a középiskola. Épen azért mi a lelkipásztorképzés reformjával szoros kapcsolatban állónak tekintettük mindig a középiskolai vallástanárképzést és képesítést. Es pedig nemcsak mint a lelkipásztorképzés reformjának előfeltételét képező középiskolai keresztyén nevelés legfőbb személyének a képzését és képesítését, hanem azért is, mert a lelkipásztori és a theol. tanári képesítés kérdésével is igen szoros összeköttetésben áll a vallástanárképesítés. A lelkipásztorképzés reformjának előfeltétele a középiskolai keresztyén nevelés. Másfelől a lelkipásztorképzés csúcspontját képezi a középiskolai vallástanárképzés s