Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

Möívay-féle Ref. Kis Kátét" bibliákat és új-testamentumokat s Józan Áron és Dőre M. beszélgetéseit rendelik meg s osztják ki — elszámolás kötelessége mellett — az egyes köröknek. A lemondott Kuthy Z. new-yorki lelkész helyett a sellyei gyülekezetbe Bus József orczii lelkész választatott meg s erősíttetett meg e gyűlésen. Tanítói változások bőven voltak, részint elhalálozás, részint egyik helyről másra távozás folytán. így 7 tanító választásról tétetett említés, melyek megerősítést is nyertek. De volt egy nyolczadik is és ez okozott nagy kavarodást. Ugyanis Nagyváty-Kacsóta még jún. 6-án meghívás útján megválasztotta a besenczei tanítót. Ez a választást elfogadta, Besenczéről lemondott, s gyülekezete e lemondást elfogadva, a pályázat kihirdetését elrendelte. Esperes Nagyvátyra elküldte már a konczesszát is, — a mikor aug. 8-án a besenczei presbitérium, a pályázatok teljes mellőzésével, meghívta volt tanítóját, 300 korona fizetésjavítással, mire a tanító lemondott nagyvátyi állásáról. A nagyvátyi presbitérium azonban a lemondást nem fogadta el, hanem a tanítót legalább egy évi szolgálatra hívta fel. mivel az idő kevés a hirdetésre is, s mivel ő azért tette a választást jún. 6-ra, hogy kedvezőtlen esetre az egész szünidő rendelkezésére maradjon. Hosszú vita után a közgyűlés névszerinti szavazással döntött, 25 szóval 17 ellen a nagyvátyi álláspontra helyezkedvén. A besenczeiek fellebbeztek. De illetékesség hiánya miatt (az egyházmegye véglegesen erősíti meg a tan. választást) nem tudom hova. Megemlítjük még, hogy Aracs Gyula, egyházmegyei aljegyző, tanácsbíróvá választatván, az ülésen tette le az esküjét, valamint a tanítói kar ifjabb tagjai közül 6-an tettek esküt. (Folyt, köv.) Tudósító. KÜLFÖLD. A genfi psychologiai kongresszus a vallásról. (Folytatás és vége.) Augusztus 7-én immár negyedszer gyűltek egybe a vallás psychologiájának nehéz kérdése iránt érdeklődők az egyetem egyik nagyobb tantermében. Az érdeklődők számán alig lehet észrevenni valamelyes^ csökkenést. Az elnöki széket a szabadgondolkodó Dubois Ráfael tanár foglalja el. Rövid megnyitó beszédében beismeri szabadgondolkodó voltát. Nem materiálista, se nem spirituálista, nem is dualista. Sem erő, sem anyag nincs számára, hanem az örökös metamorfózist vallja: proteonista és monista. Ismét Pacheu abbé szólal föl elsőnek. Sokbeszédűségével és kissé színpadias modorával szinte azt a benyomást tette az emberre, mintha önmagában gyönyörködnék ez a pergő nyelvű franczia. Fáj néki, hogy az egyik legtekintélyesebb genfi újság elevenére talált tapintani s kissé skolasztikus ízűnek ítélte előző napi beszédét. Újból hangoztatja, hogy most csak psychologus, Istenről, vallásról említést se kíván tenni. A vallási jelenségekről, azok elemzéséről kell itt beszélni. Tudományos szempontból nem elégítik ki az eddigi viták. A legközelebbi kongresszusra a kérdést speczializálva kell előterjeszteni. Ezután a római Amendola beszélt az extázisról. Pacheu hosszasan felelt rá. Vitatja, hogy a lélek misztikus állapota is tudatos vallási jelenség. Majd Benezech franczia lelkész beszélt, Minden felekezet — mondotta — még a vadnépek, sőt a szabadgondolkodók is, kénytelenek valamely fölöttünk álló hatalmat elismerni. A szabadgondolkodóknak a vad népek után való említése — a magát kissé találva érző elnöknek nem kis boszúságára — nagy derültséget keltett. Benezech szerint a vallás gyöngeségünk elismerésére, egy védelmező szükségességének érzete. A megvédelmeztetés vágya a vadnépeknél — természetszerűleg — egészen más, mint a fejlettebbeknél, de mindenütt megvan. Tagadja, hogy a vallás és a tudomány közt összeférhetetlenség volna. Ezt az ú. n. tudósok csak akkor állíthatnák, ha a vallásos érzület bűnök forrása lenne. Különben sem általános véleménye ez a tudósoknak. Sok komoly ós nagynevű tudós volt vallásos és vallásos ma is. A beszédet a hallgatók hangos helyeslése kisérte. Fulliquet tanár élénk fölszólalásában, Pacheu-nek válaszolva, megemlíti, hogyha miszticzizmusról beszélünk, nem a psychologus, hanem a psychiater vizsgálatának leszünk tárgyai. Rámutat, hogy mely vallási jelenségek lettek volna sikeresebben tárgyalhatók s melyek lehetnek egy jövő kongresszus tárgyai. Pacheu újra erősítgeti, hogy a miszticzizmus is a valláspsychologia körébe tartozó jelenség. Savelli génuai tanár adta meg néki, a hallgatóság zajos helyeslése mellett, az igaz feleletet, Ne tárgyaljunk miszticzizmusról, extázisról, hisz az extatikus állapotban lévők a vallás milliomosai. Tárgyaljunk a többi közönséges teremtések vallásáról. Az ülés végén Dubois elnök összegezte az elhangzottakat. Azt hiszi, ha másban talán nem is, de abban vallásosak, szabadgondolkodók egyaránt egyetértenek, hogy a közönyből ki kell emelni az emberiséget. A közöny még a hitetlenségnél is rosszabb ! A négy napra nyúló vita eredményét összegezve, két körülményt föltétlenül sajnálnunk kell. Először azt, hogy több, a vallás psychologiájával foglalkozó tudóst, nélkülöznünk kellett a kongresszuson. Másodszor azt, hogy a kérdést oly nagy általánosságban állították föl, hogy több ülés után sem tudott a vita egységes mederbe terelődni. Tagadhatatlanul, néhány beszélni szerető és a kérdés szigorúan tudományos oldaláról többször megfeledkező kongresszusi tagnak is nagy része volt ebben. A vallás psychologiája oly általános czím, mely fölött egységes vitát folytatni valóban nehéz. Ha pl. a vallási élet terén fölmerülő jelenségek psychologiáját, vagy a többi lélektani jelenségekkel való megegyezését, azoktól való különbözésének kérdését állították volna föl, bizonyára eredményesebbek lettek volna a tárgyalások. így általánosságban odavetve a kérdést, azzal a bizonytalansággal kellett lépten-nyomon megküzdeni, mely oly hosszú idők óta uralkodik a tudósok közt, t, i. mi tartozik reájuk a vallási élet lélektanából. Minduntalan felvetődött az a kérdés is, ellentétek-e a hit és a tudás?