Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

Bethesda kórház. Kórterem. a gyermekeket. Ápolták a kórházban a betegeket és új reménységet öntöttek olyanokba, a kik mint meghasonlottak és lelkileg hajótöröttek érkeztek oda. A jobbmódúaknál is áldásos munkát végeztek. Mikor már a család tagjai kifáradtak az ápolásban és virrasztásban, megjelent a diakonissza, s ugyanoly szeretettel, de nagyobb szakképzettséggel végezte az ápolást, mint a családtagok. Fontos munka ez nagyon! Lássuk, ki kezdette e munkát hazánkban és hogy fejlődött az eleinte ? éledő magyar protestáns keresztyén társadalomnak. Az átalakulás, kivált régebben, sok keserű küzdelemmel járt, a melyekre most már fátyolt boríthatunk, mert a lassú, fokozatos, igazán a kegyelem Istene által vezetett átalakulás azáltal, hogy a Filadelfia-diakonissza-egylet a Bethesdát megvette, teljessé lett s a jövő nagy és áldásos fejlődését, a magyar diakonissza-ügy rázkódás nélküli előhaladását és a közeljövőben felvirágzását tette lehetővé. II. A Bethesda alapítása és fejlődése 1903-ig. A Bethesdát a budapesti német reformált leányegyház buzgósága hozta létre. Első helyen kell itt említenünk Biberauer Tivadar, vasúti főfelügyelő nevét, a ki sok mindenféle jó munka kezdeténél és fejlődésénél volt, mások mögött, valami 40 éven keresztül, hűséges és fáradhatatlan munkás, s a ki egyebek közt a „Prot. Árvaház" alapítására is az első felhívást kibocsátotta. Mint minden alkotását, úgy a „Bethesdát" is mustármagnyi szerénységgel kezdette. Buzgó támogatói voltak III. Pár szó a Filadelfia-diakonissza-egyletről. A Filadelíia-diakonissza-szövetséget Biberauer Richárd lelkész alapította. Előzőleg, mint a német ref. leányegyház által a Bethesdába beállított kórházi lelkész, a régi alapokon próbált működni; de mint teljesen magyar intézetekben nevelkedett lelkész, igyekezett a régi Bethesdát a magyar társadalom jogos követelményeivel összhangzásba hozni. Ez azonban nem sikerült, s Biberauer Richárd, rajta kívül eső okokból, elhagyta a leányegyházban König és Moody lelkészek, dr. Bakody egyetemi tanár, majd később Gladischefsky lelkész, a buzgó presbyterek egész sora, a magyar anyaegyházban régebben Török Pál, később Szilassy Aladár. A Bethesda 1866 óta, a mikor némi vajúdás után létrejött, folytonosan fejlődött s mindig a buzgó hit volt főereje. 1870-ben már tekintélyes telekre és házra tett szert. Az alapítók és fenntartók azonban nemcsak kórházat, hanem egyúttal diakonisszákat is igyekeztek a magyar társadalom rendelkezésére bocsátani. Arról, hogy a hatvanas években Magyarországban nyerjenek meg anyákat, hogy ezek leányaikat a diakonissza pályára bocsássák: szó sem lehetett. Hozattak tehát Németországból diakonisszákat, a kik közül Wehn Zsófia nevét kell különösen felemlítenünk. Később a kaiserswerthi diakonissza-ház által átengedett testvérek mellé néhány magyarországi — leginkább tót származású — diakonissza is társúlt; de már a 90-es évek vége felé kitűnt, hogy a német egyház a kórházat is nehezen tudja fenntartani, mert Budapest mindig magyarabb lett s a német egyház inkább fogyott, mint erősödött: a diakonisszaképzést pedig teljesen át kell engednie hazánkban az a Bethesdát. Egyszersmind hozzálátott a magyar diakonissza-szövetség szervezéséhez, s 1903-ik év május 21-én megalakult a Filadelfia-szövetség. A szövetség a budai részeken működött leginkább, Haypál Benő lelkész hathatós támogatásával. A budapesti ref. egyház eleitől fogva buzgón támogatta, s a dunamelléki ref. egyházkerület is erkölcsi támogatásban részesítette. Mig a Filadelfia-Szövetség nőtt, a Bethesdában mindig nagyobbak lettek a zavarok, s az 1904-ik év inárcziusában Biberauer Richárd ismét bevonult oda, s azóta a Filadelfia-diakonissza-szövetség látta el ott az ápolói munkát. A Betehesda a zavarokból kikerült, de a német ref egyház mind jobban látta, hogy fenntartani s kivált fejleszteni nem bírja. Elhatároztate hát, hogy a Bethesdát eladja ; s mivel közben a Filadelfia, mint államilag elismert egylet szervezkedett, ennek ajánlotta fel a Bethesdát Én azonban teljes erővel arra törekedtem, hogy ha lehet, konventi segélylyel, ha nem lehet, anélkül is, a budapesti ref. anyaegyház vegye meg a Bethesdát. Igazán, a legszigorúbb mérték szerint is korrekt magatartást igyekeztem tanúsítani. Nem a velem teljesen egyező felfogású buzgó munkások seregének, hanem az egész budapesti egy-