Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

tására. S azt is az idők jelének tartjuk, hogy mindezeken a gyűléseken rendkívül nagyszámú érdeklődő közönség volt jelen. A többi tárgyaktól szinte elvonták a hallgatóságot, a miről a záróülésen némi nehezteléssel emlékeztek meg többen. Az augusztus 3-iki megnyitó ülés keretében tárgyalták először a kérdést Harald Höff'ding, a kopenhágai egyetem kiváló filozófusa és Leuba, Bryn Mawr-i (kalifornaij professzor voltak az előadók. Az első a vallás jogait tiszteletben tartó filozófia,, a másik a vallási élet különleges törvényeit tagadó szabadgondolkozó irányzat szószólója volt. Höffding tanár előadását a következőkben foglalhatjuk össze: A vallás csak akkor alakul ki, a mikor az ember tudatára jut annak, hogy életének értéke nem egyedül saját munkájától és energiájától függ. Minden érzésnek valaminő szükséglet, vágy, akarat az alapja. A vallásos érzésnél sincs ez máskép. Ezt az érzelmet is, mint minden mást, befolyásolja az a társadalmi környezet, melyben az illető él. A vallási jelenségek és egyéb lélektani jelenségek közt lévő különbség a lelki evolucziónak nem minden fokán észlelhető. Ez a koroktól függ. A vallási élet ősi, klasszikus korszakaiban a lélek egészen átadja magát a vallásnak. Csupán a második, az ű. n. kritikus korszakokban lehet a vallási jelenségeket psychologiai megfigyelés tárgyává tenni. Az első korszakokban legföljebb vallásos psychologiáról beszélhetünk, de a vallás lélektanáról nem. Zárószavaiban rámutatott arra, hogy bármi legyen is a vallási kérdés jövője, mindenkor fontos föladatunk marad a vallásos életnek s a szellemi élet többi megnyilvánulásaihoz való viszonyának részre haj tat lau vizsgálata. A vallás terén a lelki élet olyan mélyen s a többi szellemi erőknek olyan együttes megnyilvánulása keretében fejlődhetik ki, mely ezt a tárgyat a psychologia egyik legvonzóbb tárgyává teszi, bármilyen véleménnyel legyen is a lelki élet eme megnyilvánulásának eredete felől A második előadó, Leuba tanár, erős szavakkal szállt szembe azzal az irányzattal, mely ma is uralkodó a theologia terén s a mely a vallást „elzárt fülkébe" kívánja helyezni, hogy menedéket nyújtson annak a psychologia bárminő kutatásai ellenében. Ezt az irányzatot képviseli Ritschl Albert is. Ez a fölfogás Pascal ama szavaira támaszkodik, hogy a szívnek vannak olyan érvei, melyeket az ész nem ismerhet meg. Ez a fölfogás, szerinte, nem tudományos. Kérdés, vájjon azok a vallási tapasztalatok, melyekről a vallásos emberek beszélnek, szigorúan exaktok-e ? Nem kellene-e bizalmatlansággal fogadnunk a saját megfigyeléseinket és az introspectio, az önmagunkba tekintés módszere útján elért eredményeket ? A két előadás nyomán egész sereg fölszólalás történt, melyekből csak a főbbeket említjük meg. Dr. Ladame szerint, a vallási jelenségek psychologiájának vizsgálatánál fontos a kórtani (pathologiai) jelenségek szemmeltartása. Leroy Bernát, a párisi főiskola tanára megemlíti, hogy a franczia szocziologiaj iskola újabban a vallási jelenségeket kizárólag mint szocziális jelenségeket tekinti. Velük szemben Lutoslawslci, krakkói tanár, tiltakozik az ellen, hogy olyanok szóljanak a vallási jelenségek kérdéséhez, kik a vallás jogosultságát tagadják. Ez épen olyan volna, mintha úgy akarnának biológiáról beszélni, hogy a fizikai és kémiai jelenségek szűk körére szorítkoznak. Lutoslawsky tiltakozásának azonban vajmi kevés eredménye lett. Fölszólalt egy másik szabadgondolkodó is: Dubois Rafael, lyoni orvos-tanár. A tudomány és a vallás közt nagy válaszfalat lát: a dogmát. Ennek a falnak le kell dőlnie. Dubois tanár, úgy látszik, csak a dogmákon fölépülő római egyházat látja. Nem veszi ésire, hogy az igazi vallás nem dogmák élettelen tömkelege, hanem megszentelt élet. Ha ezt látná, nem vetné el ,a dogmákkal együtt a vallást is. Különös kijelentései élénk ellenszenvet váltottak ki a jelenlévők nagy részében. S érthető is: ha a vallásról, mint psychologiai jelenségről beszélünk, hogy lehet annak területéről elkalandozva, annak szükséges, vagy s ükségtoleu voltát fejtegetni 1 Egyik kollégája, Berlrand Elek. lyoni professzor, szükségét is látta, liogv a kartársa kemény szavai nyomán támadt visszatetszést enyhítse. Vissza akarja vezetni a vitát igazi terére. Vallásos jelenségek valóban vannak. Ezeket tudományosan, részrchajlatlanul kell vizsgálnunk — akár tetszenek nekünk, akár nem ! A tudomány nevében nem törekedhetünk a vallás kiirtására. Berlrand tanár szavait a hallgatóság élénk helyeslése követte.; Annyian jelentkeztek még szólásra, hogy szükséges volt külön ülést is tartani Dr K. I(Folyt, köv.) • EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A tiszavalki ref. gy iilekezei Vajda Sándor poroszlói segédlelkészt választotta, meg lelkipásztorává. Egyházkerületi gyűlés. A dunántúli evang. egyházkerület f. lió 18-án, Sopronban tartotta me»; közgyűlését, a melynek eg> ik legfőbb feladata az új felügyelőd nek : Véssey Sándornak a beiktatása volr. A beiktatáson hivatalosan képviseltették magukat az evang. egyetemes egyház és a testvér kerületek, valamint a dupántúli és. dunamelléki ref. egyházkerületek is. . ^ A felsöbaranyai ref. egyházmegye f. hó 23—24 napjain tartja meg közgyűlését Siklóson. , A lelüészi kongruakiegészítés le nem foglalható. Egy görögkeleti lelkésznek az 1898. évi XIV. t.-cz. értelmében kiutalt 400 korona államsegélyét a lelkész adóhátraléka miatt letiltották. A pénzügyminiszter most ki-, mondotta, hogy a szóbanforgó államsegély letiltásának törvényes alapja nincs. Az államsegélyt ugyanis a lelkész fizetésének kiegészítésére engedélyezték, az tehát a lefoglal hatóság szempontjából a fizetés. természetével bír. Minthogy pedig a lelkészek fizetése a törvény értelmében kétezer koronát meg nem haladó részében végrehajtás alá nem vehető, s minthogy a lelkészi kongrua az ezerhatszáz koronát meg nem haladhatja, vagyis ennél magasabb összegig az áll'in a lelkészek fizetését ki nem