Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
PROTE TÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Emberhalászok. Naumann Frigyes. — Dr. Tari Imre. — Vezérczikk: A magyar protestántizmus és a világkeresztyénség. V. J. — Tárcza: Gyakorlati Keresztyénség. Dr. Antal Géza. — Könyvismertetés: Franczia könyv egyházunkról. Dr. K. I. — Belföld: A földműves nép keresetképességének emelése. — Külföld: A genfiek ítélete a Kálvin-jubileumon megjelent magyarokról. Dr. Tari Imre. — Th. M. — Egyház. — Iskola. Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Emberhalászók. „Kövessetek engem és én azt mivelem, hogy embereket halásszatok." (Márk. 1.1 7 .) Jézus nem azt mondta: Én titeket püspökökké, egyháztanácsosokká, áldozópapokká vagy plébánosokká teszlek. Nem kecsegteti őket hivatallal, hivatallal járó jövedelemmel és tisztelettel, sem törvényes jogvédelemmel. Olyan feladatot ró reájok, melynek már a neve is kétes kimenetelű útra, viharral és hullámokkal való merész küzdelmekre emlékezteti Őket, emberhalászokká teszi. Éjjel-nappal másra se gondoljanak, csak arra, hogyan nyerjék meg az emberek lelkét. Meg kell tanulniok beszélni, érteniök kell a módját annak, mint lehet embereket az evangéliumhoz édesgetni. Ezen egyetlen czél mellett saját magánéletüket háttérbe kell szorítniok. El kell hagyniok halászbárkájukat és a szülői házat, mert a kik meg akarják hódítani az egész világot, hogyan " lehetnének lelánczolva kapernaumi jószágaikhoz? Nem szabad különbséget tenniök galileai, samáriai és júdeai között, mert emberhalászoknak kell lenniök minden törzs, minden nép, mindenféle nemzetség között. Nem szabad függeniök sem az írástudóktól, sem a farizeusoktól, mert az ő hivatásuk egészen új dolog, mely iránt az eddig uralmon levő tekintélyeknek se érzéke, se képessége nincsen. Jézus felszabadítja őket, kimozgatja eddigi talajukból, kiragadja szokásaikból, a halászokat apostolokká teszi. Ugyan mit szólhattak Simon, András és Jakab régi barátai az ő új elhatározásukhoz, hogy emberhalászokká lesznek? Bizonyára azt mondották, ennek a világnak lévén gyermekei, hogy mégis csak érthetetlen dolog az, ha valaki odahagyja bárkáját, házát. Ezek a jó galileaiak bizonyára óva intették őket, hogy hazájok határát át ne lépjék. Kegyes, jó, öreg szülőik bizonyára kérve-kérték őket, maradjanak alázatosak, vessék alá magukat a papi felsőbbségek akaratának. És bizonyára az fájt nekik legeslegjobban, hogy meg kell válniuk kedves szüleiktől. De ugyan mit tehettek volna? Ott látták Jézust maguk előtt, a ki egész új világba vezette be őket. Annyira belenyúlt lelkük mélyébe, hogy többé nem bírtak megválni tőle. Úgy csüggtek rajta, mint tü a mágneson. Ha hívta őket, követniük kellett, mert érezték, hogy az ő hívása e£ s > szersmind Isten akarata is, Isten pedig az embert, ha egyszer megfogta, nem ereszti el magától. Úgy akarta az Isten, nekik engedni kellett; nem segített azon semmiféle beszéd, intés avagy könyörgés, ők emberhalászokká lettek. Eddigelé derék, egyszerű emberek voltak, halászok ott künn a tavon s vajmi keveset tudtak a nagyvilág szellemi küzdelmeiről. Ugyan mint válnak majd be emberhalászoknak? Úgy látszik, hogy ehhez képzettségük és élettapasztalatuk kevés lesz, ámde ezt a hiányt pótolja majd a hit benső ereje, melyet Jézustól nyernek. Mesterük Szentlelke által újjászületnek. Majd az új tűz hevében megolvad az ő merevségük. A mi lehetetlennek látszik, valóság lesz, az akkor ismert világtájak hithirdetőivé válnak. Ilyen nagy ereje van az igazi, élő hitnek az egyszerű, hűséges, áldozatkész emberekben. De vájjon mit szól az Ige a mai „emberhalászokhoz?" — Restek vagyunk és önelégültek. Ott ültünk szépen a mi egyesületeinkben és kegyes összejöveteleinken, testvéreinkkel azonban édeskeveset törődtünk. Átengedtük a teret a materializmusnak. Azt hittük, hogy nagy városaink-