Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

jól tudja azt, hogy kiizködő kisebbség nélkül az igazság- nem jut diadalra, nélküle nincsen sehol se mentség az ég alatt. Naumann Frigyes. Ford.; Dr. Tari Imre. Protestáns krajczáros napilap. A z utóbbi esztendők ébredezésre mutató mozgolódásai között mind sűrűbben hangzik fel az az óhajtás, hogy a csak szenzáczióban utazó, s a közerkölcsökre károshatású krajczáros lajjok kiszorítása s egyszersmind elveink, törekvéseink propagálása végett, mi magunk, protestánsok, adjunk népünk kezébe alkalmas és o csó napilapot. Sokféle tervezgetés történt már egy ilyen lapnak a megindítása tekintetében, de az anyagi erők és az áldozatkész Meezenások hiánya miatt a tervezgetések csak tervezgetések maradtak, megvalósulni azonban nem tudtak. A tervezgetésekliez, most egy újabb járult, a mely, miután a Lelkészegyesület f. évi 28-dik számában napvilágot is látott, nyilvánosan is traktálható és megérdemli, hogy meg is traktáltassék. Már hírül adtuk, hogy az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmányának legutóbb Kolozsvárt tarlott gyűlésén, Péntek Ferencz szentendrei ref. lelkész és dr. Weresmarthy Miklós orsz. gyűl. képviselő és egyházmegyei tanácsbiró, azzal az ajánlattal állottak elő, hogy a protestáns krajczáros politikai napilapot hajlandók megindítani a magok költségén, ha a protestáns egyházak lelkészei, tanítói, vezetői oly erkölcsi támogatás felől biztosítják őket, a mely mellett a lap fentartása lehetőnek látszik. Ez ajánlatukat most már formulázva és a lap politikai és egyházpolitikai irányát is feltüntetve közlik a nevezettek a Lelkészegyesületben, felhíván az egyház lelki vezetőit a tekintetben való nyilatkozattételre, hogy mily mértékű erkölcsi támogatásban volnának hajlandók vállalkozásukat részesíteni. A közölt programm szerint a f. évi októberben megindítandó lap czíme „Magyar Újság" volna. Népnek való lap lenne, de nem stílusában, hanem tartalmában. Mint politikai lap nem állana egyetlen politikai párt vagy kormány szolgálatába sem, hanem önálló nemzeti politikát folytatna, a nemzeti öntudat erősítésére, fejlesztésére és a függetlenségi érzelmek ápolására. Nem protestáns néppártot kívánna alakítani, hanem csak arra törekednék, hogy a mikor kell, mi protestánsok is merjünk nemcsak beszélni, hanem követelni is. Mint valláserkölcsi alapokon nyugvó és a magyar protestantizmus érdekeit szolgálni kivánó lap, mellőzni kívánná a szoros értelemben vett valláserkölcsi orgánumok hangját, hanem e helyett nagyobb és kisebb közleményeinek feldolgozásában törekednék arra. hogy népünk józan értelme mindig kivehesse és megérthesse azokból azokat a valláserkölcsi igazságokat, a melyeken anyaszentegyházunk felépül. Gondot kíván fordítani az egyház külső építésére is. Szigorúan ragaszkodni kiván az 1848 : XX.-cz. végrehajtásához ; benn az egyházban pedig arra törekednék, hogy az egyház meglevő anyagi erejét sikeresebben használja fel, mint eddig tetté, •— hogy a papságot kiemelje abból az alárendelt függési helyzetből, melybe az anyagi nyomorúság juttatta, s hogy az egyházkormányzó testületekbe mindenkor olyanok kerüljenek be, a kik nem a pártpolitikát, hanem az egyház érdekeit tartják szem előtt. Mint erkölcsi s egyszersmind anyagi támogatást azt kérik a lelkészektől, hogy a lap terjesztésére, az eladott példányok árának hetenként való beküldésére vállaljanak kötelezettséget, s a magok személyére, legalább évi 6 koronával, fizessenek elő a lapra. Ez a programmja a tervezeit protestáns krajczáros politikai napilapnak. Anyagi alapját pedig az a számítás képezi, hogy belőle egy-egy gyülekezetben naponként legalább 10 példány eladatik. Hogy ez az anyagi számítás mennyiben pontos, nem reánk, hanem a vállalkozókra tartozik. Reánk tartozik azonban, hogy a lap megindítása szükségességének kérdéséhez, az adott programm hoz és a kért erkölcsianyagi támogatás dolgához hozzászóljunk. A szükségesség kérdésével könnyen végezhetünk. Ma már, a mikor minden eszme terjesztésének elengedhetetlen eszköze a sajtó, kérdés tárgya sem lehet, hogy szükség van-e egy, a protestáns eszméket, szellemet propagáló, a protestáns öntudatot erősitő, a protestáns jogos követelések diadalra jutását szolgáló s olcsósága révén még a legegyszerűbb ember által is megszerezhető napilapra. Nézetem szerint feltétlenül szükség van, s a míg nem sikerül megteremtenünk, addig csak úgy állunk a küzdelemben, mint a kik nyíllal és dárdával akarnának diadalt venni az ismétlő fegyvereken. Kritikusabb azonban az adott programm dolga. Hogy a lap politikai napilap akar lenni, érthetőnek tartom. Ma politikai jelleg nélküli lappal tömeget hódítani nem lehet. Hogy politikája pártatlan s függetlenségi irányú nemzeti politika kiván lenni, szintén érthetőnek és helyesnek tartom ; úgyszintén azt is, hogy nem protestáns néppárt alakítására, hanem csak arra törekednék, hogy a magyar protestantizmust számba veendő tényezőként mutassa fel politikai tekintetben is. Természetesnek tartom azt is, hogy egyházpolitikai tekintetben az 1848 : XX. lenne a katekhizmusa. Mindezek azonban csak theoretikus programmelvek, a melyeknek nem a kitűzésén, hanem a gyakorlati alkalmazásán fordul meg, hogy a megindítandó lap, mint politikai-lap, csakugyan azt a szolgálatot teljesítse, a melyre a magyar protestantizmusnak szüksége van. Épen azért, a nélkül, hogy én kívánnék a lapnak gyakorlati politikai programmot adni, azt szeretném, ha a „Magyar Újság" politikai irányzatában mindenkor határozottságot és következetességet mutatna s tényleg megóvná függetlenségét bármily fajta kormánnyal és kormányzati iránynyal szemben. Szeretném továbbá, hogy bármilyen légyen