Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

EGYHÁZ, Lel kész választás. A debreczeni reform, egyháznak kistemplomi lelkészi állására, a pályázók közül Uray Sándor debreczeni vallástanár választatott meg. A budapesti ref. egyház köréből. Az egyház elnöksége és a VI—VII. kerületi parókhiális kör helyi bizottsága f. hó 12-én tanácskozott a kör templomépítése tárgyában. Elhatározták, hogy a templom terveire szűkebb pályázatra nyolcz építészt fognak felszólítani. Három pályaművet fognak díjazni. A legjobbnak ítélt pályamű tervezőjét vagy a kivitellel bízzák meg, vagy 4000 koronával díjazzák. A második díj 2000. a harmadik 1500 korona lesz. Az építés költsége a 400,000—420,000 koronái meg nem haladhatja. A terv vagy csak a templomra, vagy templomra és papi lakásra készítendő el. Erőss Lajos püspök ós az Orsz. Yallásegyenlöségi Szövetség. A Debreczeni Prot. Lap legutóbbi száma közli Erőss Lajos püspöknek az OVESz. érdekében kerülete espereseihez intézett levelét. Idézzük belőle a következőket. „Úgy gondolom, hogy a szövetséget... nem szükséges Nagytiszteletűségteknek sok szóval ajánlani. Meg vagyok győződve a felől, hogy mindnyájan együtt érzünk abban, hogy a Szövetségnek, mint egy test és egy lélek, mi, az őrállók, a lelkészek, tanárok, tanítók vagyunk és leszünk vezérei, támogatói, hogy magasztos czólját elérhesse. Bizalommal tehát csak arra kérem a nagytiszteletű Esperes urakat, hogy a lelkészeket, tanítókat, az egyházi előljáró urakat méltóztassanak hathatósan buzdítani arra, hogy a Vallásegyenlőségi Szövetségbe lépjenek be; mindenütt, a hol csak lehetséges, a fiók szövetségeket az alapszabályok értelmében szervezzék, ezeket élénk tevékenységben tartsák, s a munkáról az esperesi hivatalokat s közvetve a püspököt pontosan értesítsék, S tegyék mindezt nem annyira hivatalos formában, mint inkább egyháztársadalmi szabad szervezkedés útján, hogy akképen is bizonyíthassuk azt, hogy itt azon munkáról van szó, melynek végczélja a szűkkörű felekezeti korlátokon felül álló teljes lelkiismereti szabadság s jogegyenlőség megvalósítása." — Úgy tudjuk, hogy az OVESz. vezetői az összes ref., evang. és unitárius püspököket felkérték a szövetség ügyének körlevelek útján leendő támogatására. Mindezideig azonban még csak Erőss Lajos körlevele került nyilvánosságra, s még a dunántúli ref. egyházkerületben folyó szervezkedés sejteti, hogy Antal Gábor püspök is felhívta kerülete lelkészeit a szövetség érdekében való buzgólkodásra. A többi kerületek még igen csendesek és csak szórványosan mutatkozik az akczió megindulása. Azért-e, mert püspöki buzdítást nem kaptak, vagy mert ennek daczára is a közöny üli meg a lelkeket? nem tudjuk; de azt látjuk, tudjuk, hogy nagy ideje volna már az ébredésnek! Gondoskodás a papi özvegyekről. A Debreczeni Prot. Lap legutóbbi száma a felől ad hírt, hogy lvenessey Béla erdélyi ref. püspök kezdeményezésére gr. Apponyi kultuszminiszter hajlandónak mutatkozott az orsz. gyámintézet kötelékeibe be nem jutott régebbi papi özvegyeket is méltányos segélyben részesíteni. Az összeírások e tekintetben már meg is történtek. Eztahírt örömmel regisztráljuk, mert valóban méltányos dolog, hogy a régebbi papi özvegyek is, a kik eddigelé legfeljebb az egyházmegyei gyámintézetek támogatásában részesültek, valamivel jobb napokat is lássanak késő öregségükben. Ismerünk régebbi papi özvegyeket, a kik évenként csak 50 korona egyházi gyámolításban részesülnek; sőt tudunk olyanról is, a ki, mint a község szegénye tengeti életét. Ezeken segíteni valóban kötelesség. Az összeírásnál azonban óhajtandó, hogy az esperesek és a lelkészek ne csak azokat jegyezték legyen fel, a kik évenként beadják kérvényeiket a Baldácsy- ós a közalaphoz, hanem azokat is, a kik, akár önérzetességük, akár szerényen biztosított exisztencziájuk következtében nem reflektáltak eddig a nevezett alapoknak alamizsnaszerű segélyeire! Mit akar a r. kath. népszövetség ? Magyarázgattuk ugyan ezt már több ízben; most azonban egy brosúrájából vett idézettel is demonstrálhatjuk. Ez a brosúra kitűzi a czélt: vissza kell hódítani a közéletet a „keresztény" igazságok számára! S megmondja azt is, hogy miként? „Az szükséges hozzá — úgymond — hogy a népszövetségben kioktatott katholikusok minden kérdésben egyöntetűen járjanak el s a teendőkre nézve előre megállapodjanak. Ha valami választásról van szó, akkor a személyben is jó előre meg kell egyezni s amellől senki ne tágítson Minden állásra, a mely választással lesz betöltve, népszövetségi embert kell jelölni. Csak olyan egyént támogassunk, a ki a közéletben is nyíltan meg meri vallani katholikus hitét, a mely szerint él s a melynek érdekeit mindig szivén hordja. Képviselőtestületi választások, iskolaszéki választások, megyebizottsági, körorvos, képviselőválasztások ne találjanak készületlenül bennünket. Ne engedjük át a teret másoknak, s a hol átengedtük, a legközelebbi alkalommal hódítsuk vissza. A közéletben ma annyi vagyunk, a mennyit magunkból csinálunk. Ha többségünket érvényre juttatjuk, akkor az az igazság, a mit mi mondunk", — íme ezt akarja a magyarországi klerikalizmus a népszövetség útján! Ismételve hangoztatjuk tehát, hogy jó lesz vigyázniok a prot. lelkipásztoroknak és az egész prot. közönségnek*! Egy kicsiny gyülekezet buzgósága. Manapság, midőn a vallási és társadalmi közöny az emberek lelkét annyira zsibbasztja: buzgóságának, egyháza és vallása iránti rajongó szeretetének megindító jelét adta mult héten a nagypalli református kis egyház. E 200 lelket számláló baranyai kis gyülekezetnek fájt, hogy 1894-ben, a nagy egyházi teher miatt a kántortanítói állást a lelkészi állás mellett be kellett szüntetnie. A nép a nagy terhet tovább nem bírta. Szép templomában az orgona elnémult; a gyülekezet szívére titkos, néma fájdalom nehezedett és a két hivatal egygyé, lelkésztanitósággá alakult. A közel lefolyt ünnepek alatt Földváry László, derék kántortanító, kit előbbeni működési helyein is a gyülekezet előnyösen ismert, a lelkész sógoránál időzvén, a templomban segédkezett. A régen elnémult orgona ismét megszólalt; a gyülekezet szemében örömköny ült . . . régen érzett vágy futotta át szivét. A szent ünnepek elmultával egyszerre csak az egész gyülekezet egyakarattal átvonult a lelkész lakására, eme szavakkal kérvén a lelkészt: „Tisztelendő Uram! tartsa itt azt a becsületes kántortanító urat, szívesen megadózunk neki, hogy maradjon a mi szerény körünkben. Legyen a mi kántorunk ós segédtanítónk! „ A lelkész szívesen látta a becsületes nép vallásos buzgóságának ily hatalmas megnyilatkozását. Készséggel engedett kérésüknek. Megállapították a kántortanító szerény fizetését. Felét adja a gyülekezet, felét a lelkész. S Földváry Lászlót egyhangúlag meghívták kántor- és segédtanítójuknak, a ki e hó 7-én állását el is foglalta. Tették ezt a nagypalli református hívek szívesen, önként, egyházközségi pénztáruk egy fillér újabb megterheltetése nélkül, akkor, mikor ők is segélyre szorulnak ! Bizony megérdemli, hogy szép cselekedetük, mások buzdítására is, feljegyeztessék ! A római katholikus népszövetség eredményei. Egy másik közleményünk szól már arról, hogy mit is