Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

tyén hitélet gyümölcse az erkölcsös élet. A tudományos leírásban sincs megkülönböztetve ez az egységes szellemi életfolyamat. Azért hittanáról kell szólnunk, mint rendszere alapjáról, középpontjáról és égbe nyúló templomáról. Természetesen, ebben a megszabott keretben a hatalmas rendszernek csak vázlatát nyujthatjuk. Kálvin hittana az isteni kijelentés alapján s nevezetesen annak ihletett okmányán, a szentíráson alapszik. Az Isten igéje az alap, az anyag és a szabály egyszerre. A reformácziónak Gerhard óta ú. n. alaki elve, a Biblia hit- és erkölcsszabályozó tekintélye, teljes mértékben érvényesül. Az anyagi elv, az Istennek Jézus Krisztusban kijelentett ingyen kegyelméből hit által való megigazulás és üdvözülés elve, szintén uralkodik, de a lutheri embertani jelleg helyett isten-tani jellemet nyer. A két elv alkalmazása közben a keresztyén vallásos élet lélektani megfigyelése és leírása megfelelő helyet talál. Sőt az egész rendszer arra támaszkodik. „Kálvin egész theologiája a keresztyén hitéletnek az isteni üdvrend tényeire támaszkodó leírása." És pedig mind a tárgyi, mind az alanyi oldalt feltünteti. Az isteni üdvtények képezik az örök tárgyi oldalt. Az ezek hatása alatt az egyén életében megújuló üdvtények pedig az alanyi oldalt. Az első az üdvtörténet, a második az üdvélet. Vagy azt is mondhatjuk, hogy az első az emberiség, a második pedig az egyén üdvtörténete. Müve utolsó nagy kiadásában, végleges vallásrendszerében két főrészt különböztethetünk meg. Az első részt az első könyv alkotja. Czíme: De cognitione Dei creatoris. Szól a Teremtő Isten ismeretéről. A második részt a II., III. és IV. könyv alkotja. Czímük szerint: II. De cognitione Dei redeinptoris in Christo, quae patribus sub lege primum, deinde et nobis in evangelio patefacta est; III. De modo percipiendae Cliristi gratiae, et qui inde fructus nobis proveniant et qui effectus consequantur; IV. De externis mediis vei adminiculis, quibus deus in Christi societatem nos in vitat et in ea retinet. Tehát a mű második felében szól a Megváltó Jézus ismeretéről, három szakaszban. Az elsőben a váltság előkészítéséről és Jézus Krisztus által való megalapításáról, a másodikban a Jézus Krisztusban megalapított üdv közléséről és elsajátításáról, a harmadikban pedig az üdv külső eszközeiről. A rendszer első fele tehát a legszorosabb értelemben vett theologiát adja. A második rész pedig a keresztyén vallás rendszerét szorosabb értelemben. Nevezetesen a Krisztus-tant (Cliristologia), a Szentlélek-tant (Pneumatologia), az egyház-tant (Ecclesiologia), a szentség-tant (Sacramentologia) és a jövendő élet tanát (Eschatologia). Erőteljesen kidomborodik ebből a rendszerből az Isten-tan elsőrendű jelentősége és uralkodó jellege, s még inkább a keresztyén váltság- és üdvvallásnak az általános vallás fölött való magas értéke. Az Isten teremtő és gondviselő, ki nem önmagában, hanem csak munkáiban ismerhető meg. Nevezetesen a természeti és emberi világban, főleg pedig az Isten igéjében adott önkijelentéséből. Az Isten a természetben törvényeivel jelenlevő és a természet fölött uralkodó egyaránt. Az emberrel való viszonya, ember-istenités és isten-emberítés elkerülésével, a tökéletes személyiség és az Isten-képűségre teremtett gyarló ember-személy viszonya. A váltság szükségességének oka Ádám bűnbeesése és az emberben levő eredendő bűn. Erre a váltságra Isten a törvénnyel készíti elő az embert. A törvény az ember bűnösségének tüköré, önmegváltása lehetetlenségének kijelentője, de egyszersmind a Krisztusra vezérlő mestere is. Az előkészítés állapotában levő üdvöt a történelmi Jézus Krisztus alapítja meg, isten-emberi személyében és hármas hivatalában végzett váltságművével. A Jézus isteni és emberi természetét az istenfiúi személyiség egységében szemlélteti. A váltságban pedig az elégtétel fogalmát háttérbe szorítja a krisztusi életközösség fogalma. A Jézus Krisztusban megalapított üdvöt a Szentlélek közli az emberrel. Ujjászűli és az igével hitet támaszt benne, megszenteli és örök életre vezérli. Ezzel a személyes hittel sajátítja el az ember az iidvöt, nyeri meg a megigazulást Isten ingyen kegyelméből, a cselekedetek érdem szerző ereje nélkül. A megigazulás eredménye az erkölcsiség.- A kettő összhangba Olvad a keresztyén szabadságban. Az üdvben való részesülést azonban nem ez az alanyi hit szabja meg, hanem Istennek örök tárgyi üdvvégzése (praedestinatio). Ez a praedestinatio absoluta, supralapsaria és duális. Alapja nem az ember bűnössége vagy érdeme, hanem Isten örök akarata. Lényege az Istentől való feltétlen függés. Határozottan különbözik a benne kifejezett elsőrendű vallásos érdek folytán a fatalizmustól és a bölcsészeti determinizmustól. A református keresztyénség legjellegzetesebb tana, mely az egyéni és társadalmi életrendre ráütötte hatása bélyegét; más oldalról pedig a lélektani tapasztalatokon alapuló tudományos theologia megalapítója lett. Az üdv elsajátításának külső eszközei: az egyház és a kegyelem-eszközök. Az egyház az Isten által Jézus Krisztusban elválasztottak egyeteme. Ettől a láthatatlan egyháztól megkülönböztetendő a látható egyház. Kegyelem -eszközök: az Isten igéje és a szentségek. A keresztség a kegyelembe vétel, az úrvacsora pedig a kegyelemben való növekedés eszköze. Az úrvacsoráról való mélységes felfogása, a római, Luther-, Zwingli-, Melanchton-féle tannal szemben, krisztologiája alapján a rendszer egyik hatalmas oszlopa. Az Isten-tan, a Krisztus-tan, az ökonomiai (s nem ontologiai!) háromság, a praedestinatio és az üdvközösség képezik ennek az írásszerű, hatalmas theologiának oszlopait. Az idő változtathatja s változtatja is a kifejezési formát, de a benne foglalt üdvtapasztalat lényege a református keresztyénség örök birtoka marad, melyet a szabad kutatás elve alapján, változott módszerrel önthet formába, a lényeg sérelme nélkül. Kálvin erkölcstana teljesen vallásos jellegű. A hit irányítja az erkölcsöt. Független morálról nála szó sem