Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

> j Az Élet Könyvéből. Az isteni kegyelem nagy munkása. ----- Kálvin születésének négyszázados évfordulójára. „Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ö hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; söt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, .,„„, hanem az Istennek velem való U kegyelme." (I. Kor. 15. ,0 .) •ÍOTí <WÍ' ' .Emmerson az emberi szellem képviselői közül méltatlanul kihagyta. Carlyle az emberiség- hősei­nek légiójából, Luther és Knox mellől igazság­talanul mellőzte. Merle d'Aubigné és Doumergue az újkori nemzetek szabadsága és jóléte alapító­jának nevezik. Egyik magyar tanítványa Origenes­szel és Augustinus-szal egy sorba állítja. A másik az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójának tartja. Pál szellemi fia gyanánt üdvözölné. A Jele­nések angyala (19.10.) szolgatársa gyanánt köszön­tené, mint Jánost. Jézus bizonyára az Isten or­szága nagyjai közé (Mt. 5.19.) számítja. Isten bizonnyal kegyelmesen felírta nevét az élet köny­vébe (Jel. 3.5.). II ' 0 maga: Kálvin János pedig az öt földrész sok millió elköltözött és élő vándorának életébe, az új-kor történelmébe és a földi halhatatlanság emlékkönyvébe örök betűkkel írta be nevét. Francé Pilátusa Jézus Krisztust, Galliója Pált elfeledhette. A mai keresztyénség egy része is megfeledkez­hetik Kálvinról. De hatalmas szellemének alkotásai állandóan hirdetik nagy nevét. Az üdv országa polgárai közül csak maga, a vallomástevő Pál apostol mondhatta méltóbban : „Isten kegyelme által vagijok, ami vagyok". Ebben az életfelfogásban s az e szerint folytatott életben áll csodálatos kicsinysége és csodálatos nagysáqa. Csodálatos kicsinysége — az Istennel szem­ben ! A Mindenható kegyelem teljes engedelmes­ségi! személyes eszközének, az Atya legkisebb szolgájának vallja és mutatja magát. Kevesebb­nek a legutolsó rabszolgánál. Mert az szabad ide­jével, gondolataival, és árva élete megrövidítésével maga rendelkezik. Kálvin pedig ezek fölött is föl­tétlen Úrnak tartotta Azt, á kinek neve háromszor szent, ideje az örökkévalóság és lényege a szeretet. Csodálatos nagysága — az emberekkel szem­ben ! „Vagyok" — Énl „A mi vagyok." És pedig apostol vagyok; „ és az 0 hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan." Többnek tudja magát a leg­nagyobb királyoknál, a kik csupán uralkodnak s a legtöbbször rosszul uralkodnak. Többnek apos­toltársainál, reformátor-testvéreinél. A germán jel­legű reformáczióval szemben nemzeti és egyetemes. A helvécziai, részben humanisztikus és politikai reformácziónál hitben mélyebb. Egyházszervezés­ben, erkölcsi életrend-alkotásban, Istentől való fel­tétlen függésben mindkét irányú nagy munkatár­sainál apostolibb és krisztusibb. Az ó és új világ életére gyakorolt páratlan befolyásában, világtör­ténelmi hatásában és jelentőségében: egyedülálló. „De nem én — úgymond — hanem az Isten­nek velem való kegyelme." A hol kezdte, ott végezi: az Istennél. Lehajtotta fejét, mint a völgyi fűszál. Aztán magasabbra emelte, mint Helvéczia égbe­nyúló, hótakart bérczei. Végül pedig a királyi Atya lábaihoz teszi az istenfiúi élet királyi koro­náját, mint engedelmes fiú. Krisztus, Pál hite szerint, a világüdv megvalósulásakor adta át min­denekben mindenre szóló (Kol. 3.11.) szellemi hatal­mát Istennek, hogy az Isten legyen minden min­denekben (I. Kor. 15.28.). Kálvin, Krisztusának s szent Atyjának mindenkor mindenekben való min­denségét hiszi, hirdeti, követeli és valósítja. Fölemelkedik, mint a fénylő nap, s aztán a napok Napjának sugárözönében elrejtőzik. Ezekben a napokban a nagy Vezető nyomán Krisztushoz jutott emberiség milliói vitték háláju­kat személyesen és lélekben az általa teremtett krisztusi Rómába, naptámadattól napenyészetig, az éjféli nap országából a fokföldi déli végekig. Nem azért, hogy az embert imádják, mint a likaóniaiak Pált és Barnabást (Ap. Csel. 14.) Hiszen még a János angyal-imádatát is visszautasítj a az istenes alázat szelleme (Jel. 19. 10., 22.9.). A reformált keresztyénség Kálvinban a dicső­ségesen munkálkodó örök Istent dicsőíti és Kálvin krisztusi életét követi. M-i, magyarok, hegymozdító hittel imádkozunk, hogy Istenünk Kálvin szellemével, Krisztus lelké­vel és atyai kegyelmével többet munkálkodjék nálunk, mint boldogabb népeinél. És aztán dol­gozunk, hogy az ő kegyelme a magyar keresz­tyénséghez ne legyen hiábavaló. Teljenek meg a magyar Sión síró útjai boldog, erős, élet vidám énekével ! Álljunk bele a világkeresztyénség nagy közösségébe! Kálvin nyomán kövesse hite Krisz­tusát, s Istent dicsérve, legyen boldog az egész Veress Jenő. Kálvin. Születésének négyszázados fordulójára. Egy nappal léptük át 1509. július 10-diké­nek, Kálvin születésének négyszázéves fordulóját, s ma ünnepet ülünk az Úrnak szentelt napon. Nagy alakra, Istennek igaz emberére emlékezünk ma; de ünnepet nem neki, hanem Annak szen­telünk, a ki őt kegyelméből adta e világnak, az örök evangélium hűséges sáfárlására.

Next

/
Thumbnails
Contents