Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

Tudom, hogy az ilyen vállalatoknál a szerkesztő helyzete nagyon nehéz, mert sokszor nagy sérelmet követne el, ha egyesek szellemi termékeit a papirkosárba ejtené; de itt nem is egyesek, hanem nagy tömegek érdekeiről van szó. Első sorban paptársainkon kívánunk az ilyen könyvekkel könnyíteni, a kiknek nincs módjuk és idejök arrá, hogy minden vasárnapra, minden alkalomra maguk készítsenek beszédeket. Az ilyen papok viszik a gyűjteményes beszédeket a templomokba, a hol sok-sok ezer léleknek nyújtják táplálékul, ós pedig nemcsak a jó és jobb, hanem a gyenge, tartalmatlan, építő erővel nem biró beszédeket is. Ha volt idő, a mikor az egyházi beszédektől elevenséget, építő erőt követeltek, úgy különösen a mi korunk tiZ, 3> mikor az emberek millióinak lelke telve van közönynyel és hitetlenséggel, a mikor halljuk csúfolni az Istent, gúnyolni az igehirdetőket, s látjuk megvettetni az igének hirdetését. A mikor ezt látjuk és tapasztaljuk, akkor fokozott erővel kell hálónkat a legmélyebbre bocsátanunk, hogy a mélységből: a Krisztus lelkéből felszínre hozzuk azokat a drága gyöngyöket, melyek egyedül képezhetik a lélek nemesítő ékszereit. Ezeket a gyöngyöket koronába fűzni, s e koronát megkedveltetni, azért munkálni és ha kell szenvedni is : ez az igehirdetés nagy czélja, s e czél megvalósítása az emberek boldogítása. Az „Igehirdető"-ben is találtam beszédeket, a melyek valóban e czélt szolgálják, a melyek alkalmasak" arra, hogy az embert a boldogság útján előbbre vigyék, a támolygókat erősítsék, az elesetteket felemeljék, a szomorkodó lelkekbe a vigasz és megnyugvás érzetét bevigyék. De találtam olyanokat, is, a melyeket jobb lett volna a füzetekből kihagyni. Nem akarom a füzeteket és az azokban megjelent beszédeket sorra ismertetni s mindenikről véleményt mondani ; csak azt hangsúlyozom, a mi fenti soraimból is kivehető, hogy a szerkesztők szigorúbb mértékkel mérjenek, erősebb kritikát gyakoroljanak a beszédek megválasztásánál, illetve közlésénél. Inkább kevés jót és építőt, mint sok rosszat és esetleg rombolásra alkalmasat. És még egy jóakaratú figyelmeztetést! A tartalom mellett legyenek tekintettel a szerkesztők a magyarságra is! Például ott vannak dr. Lasville nyomán készített prédikácziók a „Miatyánk" kérései fölött. Szép és jó beszédek, de sok bennök a magyartalanság. Gondos szemmel az ilyen hibákat a szerkesztőknek meg kell látniok és ki kell javítaniok. Ezzel saját ügyüknek és érdekeiknek tesznek jó szolgálatot. Keresztesi Samu. Estéli órák. Felolvasások prot. vallásos estékre. I. kötet. Szentkúti Kiss Károly. Ára fűzve 3 kor. kötve 5 kor. 8 r. 137 1. Debreczen 1908. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Érdekes és korszerű munka. Egy megszívlelendő „Előszóval" kezdődik. Azt mondja ebben az érdemes szerző: „Kétségbevonhatlan igazság, hogy az Istenországát a templomon kívül is lehet, sőt kell terjesztenünk. A nehéz valláserkölcsi viszonyok kényszerítenek, ha saját lelkünk nem sürgetné is, a sokat hangoztatott belmisszió hathatósabb gyakorlására". Ennek a belmissziónak a szolgálatába szegődik jelen könyvével. Példákat akar Nagyigmánd lelkipásztora adni társainak arra, hogy a mind jobban-jobban terjedő vallásos összejövetelek alkalmával miképpen beszéljenek híveik szivére ós lelkére. Üdvös és háládatos törekvés. A hálót csakugyan mélyebbre kell vetni a lelkészeknek és nem elégedni meg pusztán a homiléta, a liturgos, meg az egyházi, adminisztrátor szerepével. A templomba sokannem mennek, a vallásos összejövetelek, estélyek vonzóbbak; ez úton kell tehát a nép szivéhez és elméjéhez férkőzni s ekként munkálni az Űr akaratát, hogy az evangélium a szegényeknek is prédikáltassék; hogy a süketek halljanak és a vakok lássanak. Az ily alkalmakkor tartandó felolvasások tartalmát illetőleg a szerző azt tartja szem előtt, hogy bármi legyen is a felolvasások tárgya, de azt az evangélium szelleme hassa át. Helyes, csakhogy mi az evangéliumi sóból még többet kívánnánk, mint a' mennyit a szerző felolvasásaiba adott. így még ízesebbek és táplálóbbak lennének azok. Különben ügyesen és élvezetesen vannak megírva, azzal a pompás rutinnal, a mely Szentkúti Kiss Károly minden írását jellemzi. Tizenkét estére való felolvasást foglal magában a kötet. Szólanak pedig ezek a következő tárgyakról: A bűnbocsátó czédulák (Reformáczió emléknapján); A mandragóra (az egyke gyermekrendszer ellen); Hóbortosok története; az első hóbortos, Szilvásujfalvi Imre, második Sinai Miklós; Mózes házassága (a vegyesházasság ügyében); Jer velem I (a szövetkezésekre való felhívás); Bethlen Gábor (a Bethlen Gábor kör pártolására való felszólítás); A kálvinista kenyér; A mitől okos ember nem fél (a kisértetek ellen) ; A babonák könyvéből (többféle babona ellen); Hogyan volna jobb ? (Úgy, ha a költséges lakodalmakat és a pogány halotti torokat elhagyná a nép); Az ördöglapu (a gyermekkori, veszedelmes dohányzás ellen). Látni való, hogy a szerző nagyon jól megválogatja tárgyait s ért ahhoz, hogy mit kell a történelemből és az életből a nép tanítására ós építésére feltárni. De főként nagyon jól tudja azt, hogy miként kell a felvett tárgyat előadni. Ebben valóságos mester s igazán lehet tőle tanulni. Az a mező, melybe most Szentkúti Kiss Károly az ekéjét belevágta, nálunk még műveletlen. De a viszonyok a művelését követelik. Az Estéli órák hasznos útmutatóul és például szolgálnak, s hisszük, hogy másokat is követésre buzdítanak, így előidézői lesznek egy jótékony belmisszió munkásságnak, melyre valóban nagy szükségünk van. Ebben a hitben ajánljuk a kötetet a gyakorló prot. papság figyelmébe. Kapható a Hegedűs és Sándor könyvkereskedésében Debreczenben s a többi hazai könyvkereskedésekben.