Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-20 / 25. szám

fel a mennybe stb. Minden csak fogalom, eszme, gondolat. Az iidvtényekre, mint valóságos tényekre nincs szükség, s épen ezért közönbös dolog az is. liogy vájjon az Istennek emberré levési eszméje valaha valóban történeti ténnyé vált-e vagy sem ? Sőt hegeli felfogás szerint el sem képzelhető az, hogy ez az eszme egy történeti személyben jutott egykor teljes kifejeződésre; hiszen ez örökké tartó folyamat, melynek tárgya s kifejező alanya az egész emberiség. Erre mint Egyetlen, egyszer megtörtént valóságos tényre csak a tömegnek van szüksége. A filozófusnak azonban, a ki a vallást már bölcsészetté emelte, tehát eljutott a legfelsőbb fokra, s így a tiszta értelem légkörében él, már nincs szüksége többé történeti tényekre. Látjuk tehát, hogy itt tulajdonképen igen régi nyomokon járunk — írja De Sopper („Hegel en oure tijd". 73. 1.) — Csak a gnoszticzizmus és doketizmus nevét kell említenünk, hogy megérthessük, hogy itt tulajdonképen csak a régi törekvések állanak előttünk modern formában, hogy a keresztyénség örök igazsgágainak értelmi belátása által a keresztyén üdvtörténetet másodrangú kérdéssé tegyük. Az egész krisztologia így nem egyéb, mint a fogalmak játéka, a mely tüstént bekövetkezik, mihelyt a vallást filozófiává akarjuk fejleszteni és emelni, a hogy azt Hegel akarta. Mihelyt a rciauc-t száműzzük s egyedül a -fvwaic-t tartjuk meg számunkra. Épen abban különbözik a keresztyénség, mint pozitív vallás, minden filozófiából, hogy nem szemléleteket, nem fogalmakat hoz, hanem „örömhír"-t, az Örökkévalónak az „idők teljességéi-ben a földre való valóságos leszállását a Jézus Krisztus történeti személyében, s nem az elvont eszme alakjában, mert eszmék nem adnak életet és erőt. Bolland azonban megelégszik azokkal is. Az a formalizmus, mely az ő hegeli filozófiáját a Krisztust illetőleg jellemzi, nem szorult a Jézus történelmi alakjára Neki csak eszme kell. Ennek szerepeltetését allegorizálás és szimbolizmus útján elvégzi ő maga a filozófiának azon a magaslatán, a melyen szerinte már nem szükséges a hit, mert ott már az abszolút szellem, a tiszta értelem uralkodik. (Folyt, köv.) Sebestyén Jenő. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar Református Sión. Irta S. Szabó József, a debreczeni református kollégium tanára. Emlékkönyv a református egyház megalapítójának, Kálvin Jánosnak 400 éves születési évfordulójára. 134 képpel. Debreczen 1909. 200 1. 8-r. Ára diszkötésben 2 korona, E könyv alkalomszerűleg jelent ugyan meg, de tartalmánál fogva nemcsak alkalomszerű, hanem minden időre szóló. Előadja a Kálvin szerinti reformáczió alapján létrejött magyar református egyház megalakulását, föleleveníteni küzdelmes múltját, számos képben mutatja be a magyar református egyház kimagasló alakjait, kiváló intézményeit ; végül feltünteti az egyház mostani állapotát. A könyv tartalmáról tájékoztatást nyújt a következő, röyid összefoglalás. A református egyház múltjáról 5 időszakban szól a könyv. Az első időszak (1545— 1606.) a református egyház megalakulását és szervezkedését tárgyalja ; a második (1606—1660.) annak virágzó korszakát; a harmadik (1660—1780) elnyomatását; a negyedik (1780—1848.) felszabadulását; az ötödik (1848—1909.) újabb korbeli állapotát. A magyar református egyház jelenkori állapotát írván le, szól az egyház alkotmányáról és kormányzatáról, a zsinatról, a konventről, egyházkerületekről, ezeknek statisztikájáról, aztán az egyházirodalmi és egyháztársadalmi tevékenységről. Függelékül megjegyzéseket közöl Kálvin és Méliusz arczképeihez. í^bben a keretben tömör rövidséggel, jórészt mindazt befoglalta a szerző, a minek tudása és ismerete minden igaz magyar református emberre nézve szükséges. Szerettük volna azonban, ha az egyház jelenét tárgyaló fejezet bővebb tárgyalásban részesítette volna a benne felöleiteket. Úgy is azonban, a mint van, méltó arra, hogy minden magyar kálvinista család megszerezze. Az illusztrácziók sorozatát a könyv első lapján Kálvin arczképe nyitja meg. A szövegben sorra jönnek azután Zwingli, Kálvin és a kálvini irányú külföldi reformátorok arczképei. A magyaroké Szegedi Kis Istvánnal és Méliusszal kezdődik és dr. Baltazár Dezső arczképével végződik. A református egyház legkiválóbb személyei közül úgyszólván csaknem valamennyit színrőlszínre képekben szemlélhetjük e könyvben. A jelenleg szereplő nagy református egyéneket, arczképeik mellett, tömör jellemzésben mutatja be ez a könyv, így különösen a most élő püspököket és főgondnokokat, Mind az öt egyházkerület története bőséges illusztrácziókban szemlélhető a könyvben, de a legbővebben van feltüntetve mégis a tiszántúli egyházkerület s ebben is főleg Debreczen, a magyar kálvinizmus ősi fészke. Nagy kár azonban, hogy illusztrácziói között sok homályos és elavult. S. Szabó könyve megérdemelte volna a teljesen új illusztrácziókat. A könyv megjelenését mégis a legnagyobb örömmel üdvözöljük s ajánljuk az egész magyar kálvinista közönség figyelmébe. Most, a Kálvin-ünnepélyek előtt, hassanak oda a lelkészek, hogy híveik ezt a könyvet emlékül megszerezzék. A tanárok, tanítók, tanügybarátok pedig okosabbat nem tehetnek, mintha e könyvet vizsgálati jutalom könyvekül adják a tanulóknak. Megrendelhető a dunántúli ref. püspöki hivatalnál. BELFÖLD. Tisza István a magyar r. kath. püspöki kar instrukeziójáról. Mult heti számunkban már említettük, hogy a dunántúli ref. egyházkerület legutóbb tartott közgyűlésén gr. Tisza István komoly szavakkal hívta fel a közgyűlés, sőt az egész ország figyelmét a magyar r.kath. püspöki karnak, a Provida