Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

vagyok, Isten által vagyok. Isten vezérelte őt kora gyermekségétől fogva olyan úton, hogy tiszta, nemes elveket szerezhessen s azokat olyan mélyen véshesse szívébe, hogy ragaszkodni tudjon hozzájuk az élet minden körülményei között. Igaz hittel, gyermeki alázatossággal, de a lelkében megismert igazhoz és jóhoz szilárdan ragaszkodva működött mint tanár, mint lelkipásztor s mint püspök, s ha működése nem volt sikertelen, azt Isten kegyelmének s Isten után azoknak a buzgó segítőtársaknak köszöni, a kik oldala mellett állottak ós állanak. A megtiszteltetést tehát, a melyben ma oly sokan részesítik, hálás köszönettel fogadja ugyan, de a dicséret és dicsőség csak az örökkévaló Istené legyen, a ki az erőtelenekben, a kicsinyekben is meg tudja dicsőíteni hatalmát és jóságát! Majd sorra jöttek a többi üdvözlők, szinte a végtelenségig. Legelső sorban a kormány üdvözletét tolmácsolta Kálmán Rudolf főispán s egyszersmind átnyújtotta a kultuszminiszternek a jubiláns királyi kitüntetéséről szóló értesítését, a mely szerint a király Antal Gábornak a Ferencz József-rend nagykeresztjét adományozta. Az egyetemes konvent és a testvérkerületek képviselői: Baksay Sándor, dr. Darányi Ignácz, Szilassy Aladár, Puky Gyula, Petri Elek, Szőts Farkas, Erőss Lajos. György Endre, Nagy Károly, gr. Bethlen Pál nevében gr. Degenfeld József; az evang. egyház nevében Zsilinszky Mihály ker. felügyelő; az unitárius egyház nevében Józan Miklós esperes tolmácsolták megbízóik nagyrabecsülését és jókívánatait. Az üdvözlő küldöttségek száma körülbelöl negyvenre rúgván, mindnyája felsorolására nem vállalkozhatunk. Kiemeljük azonban közülök mégis a dunántúli egyh. ker. esperesi karáét, a pápai ós a csurgói iskolákét, a Magyar Prot, Irodalmi és a Luther Társaságét, az Orsz. Ref. Lelkószegyesületét, a horvát szlavónországi missziói egyházak lelkészének és tanítóinak nagy küldöttségét, Komárom vármegyéét és Komárom városáét. Az üdvözlők hosszú sora csak délután 3 óra felé ért véget, a mikor is közebédre gyűlt össze az ünneplők óriási serege, a mely testileg a gazdag ebéd, szellemileg a hivatalos és nem hivatalos felköszöntők által megelégíttetve csak akkor oszlott szét, a mikor a délutánra kitűzött ünnepélyekre : a ref. ifjúsági egyesület zászlóavatására s az azután tartott estélyre kellett indulnia. Szép, lélekemelő volt a komáromi jubiláris ünnepély. S jól esett látnunk, hogy egyező érzelemmel vettek abban részt a különböző felekezetek, a polgári és katonai hatóságok is. A kit ünnepeltünk, az valóban meg is érdemelte azt, hogy jubileuma ily nagy keretű s ily harmonikus legyen ! Antal Gábor, mint ember, mint lelkipásztor s mind püspök olyan férfiú, a kinek mindnyájan, egyező érzelemmel csak azt kívánhatjuk, hogy a kegyelemnek Istene tartsa meg hazánk, egyházunk javára sokáig-sokáig! Tudósító. Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlése. A ref. egyház és a város szíves meghívására, a kies Gömör vármegye székvárosában, Rimaszombatban tartotta meg az orsz. ref. tanáregyesület idei, 8-dik évi közgyűlését, folyó hó 1. és 2. napjain. Rimaszombat, virágzó egyesült protestáns főgimnáziumával egyetlen helye az országnak, a hol egy kulturális intézmény fentartásában tényleg megvalósult a mult század első felének a két evangéliumi egyház uniójára irányult törekvése. S nem hiába, hogy az uniónuk e klasszikus földjén volt a tanáregyesület közgyűlése, de azt mondhatjuk, hogy szinte az unió jegyében is folyt le. Az evangelikus tanáregyesületnek a szorosabb együttműködés tárgyában a ref. tanáregyesülethez intézett felhívása, Gömori János evang. tanáregyesületi képviselőnek, Szentiványi Árpád tiszai kerületi felügyelőnek hivatalos üdvözlő szavai, az ünnepi ebéden elhangzott felköszöntők, s végül a közgyűlésnek az evang. tanáregyesület felhívására adott hivatalos válasza, mind többé-kevésbbé az unió eszméje körül forgottak. S az a lelkesedés, a mely az erre vonatkozólag elhangzott szavakat és határozati javaslatokat kisérte, azt a benyomást keltette, hogy sokak lelkében él az óhajtás még a két evangéliumi egyház valóságos uniója iránt is; olyan pedig alig akadt a jelenvoltak között egy is, a ki a két egyház egyháztársadalmi és kulturális téren való szorosabb együttműködését s közelebbről a két tanáregyesület unióját ne óhajtotta volna. Ha mindezek nem vezetnének is többre, mint annak belátására, hogy a testvéreknek nélkülözhetetlen szükségük van, még akkor is örülhetünk az érzelmek és gondolatok olyan megnyilvánulásának, mint a milyen Rimaszombatban történt. A hol az érzelmek és a gondolatok úgy összecsengenek, ott a testvéri jobbok is könnyen megtalálják egymást, az erők harmonikus összetétele csak jó eredőt hozhat ki az egyháztársadalmi és kulturális élet virágzóbbá tételére 1 A közgyűlésre az egyesület tagjai közül mintegy 150-en seregeltek össze, s alig maradt egy néhány intézet képviseletlenül, úgy hogy a rimaszombati gyűlést népesség tekintetében a sikerültebbek közé számíthatjuk. Az érkező vendégek zömét s az azzal együtt érkezett elnökséget május 31-én délután hivatalosan fogadta a város, a melynek nevében dr. Kovács László polgármester köszöntötte szives szavakkal a vedégeket, s viszont ezek nevében Dóczi Imre elnök mondott a meghívásért és a szives vendéglátásért köszönetet. Ezt a köszönetet előre is megérdemelte s utólag is megérdemli a derék város elöljárósága, intelligencziája, ref. egyháza és főgimnáziumának tanári kara, mert valóban szives, magyaros szeretettel igyekezett megfelelni mindegyik házigazdai szerepének, mind a szállásadásban, mind a vendégelésben, mind a szórakoztatásban, úgy hogy azt hiszem, hogy e tekintetben csak a legkellemesebb emlékeket hozhattuk haza magunkkal! Az elszállásolás s a kedves házigazdákkal való megismerkedés után, este a Hungária szállóba seregeltek össze az egyesületi tagok és a város intelligens körei, hogy az egymást nem ismerők ismerkedjenek, az ismerősök pedig szívesen köszöntést váltsanak. Vidám, eleven társaság verődött így össze, a mely talán sokáig együtt is maradt volna, ha az úti fáradalmak és a másnapi hivatalos teendők nyugalomra nem ösztönözték volna. Másnap, június 1-én reggel már a választmány ülésezett, hogy a gyűlés elé terjesztendő ügyeket megbeszélje. De már ugyanakkor megindult a tagok gyülekezése is az egyesült prot. főgimnáziumnak öt év előtt