Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

A mikor őszülő fejjel árvaházunknak erre az époly nemes, mint nagy horderejű tevékenységére gondolok, lelkemben Istenhez emelő érzés támad. Azt hiszem, ennek a jóleső érzésnek itt a magyar földön sok száz, meg száz ember lelkében kell naponként frissen fakadnia, a kiket gyermekéveik emlékezete odavezet a Nagymező-, a Kismező-utezákba és a Szegényház-térre. Az én filozófiám azt mondja, hogy az árvaház nemcsak a fizikai világnak nevel embereket, hanem a szellemi, erkölcsi valóságokat fentartó szeretet eszméjének is. Minden emberré lett árvagyermek egy-egy örök görgője annak az isteni eredetű erénynek. Azt nem tudom, hogy ennek a száguldva tülekedő mai kornak felfogása szerint boldog emberek lettek-e az intézet egykori növendékei, árvatestvéreim, az a hitem azonban, hogy a ki abból a meleg fészekből indult az élet útjára, az az életküzdelmek legnehezebb óráiban is találhat egy olyan kis óázt, a hová visszavonulva, annak üde gyermekkori emlékezetforrásából megújító ós megedző erőkincset meríthet. Nekem mindig ilyen boldogító, erőt adó gondolatszigetem volt s hiszem, hogy az is marad az árvaházunkban eltöltött négy esztendő emlékezete. Áldott legyen mindenkinek az emléke, a ki nekem az élet küzdelméhez ezt az örömforrást megszerezte és táplálta. Az intézménynek jelenlegi és mindenkori vezérkarát pedig szeresse és áldja a jóságos Isten úgy, miként ez az isteni szeretet és áldás az árvaságból kiemeltek imádsága nyomán fakadhat". Egy másik írja : „Várva várom, hogy néhány órára ismét nemes jótevőim, szeretett nevelőim és kedves társaim körében lehessek. Kertész felesége vagyok 18 év óta, a gondviselés megáldott jó férjjel és 3 jó gyermekkel, a kiket az árvaházban szerzett tapasztalatok nyomán nevelek." Egy harmadik írja: „Hivatalomnál fogva az ünnepélyre való menetelem sok nehézségbe ütközik, de az intézet iránti mély hála és szeretet, a gyermekkori visszaemlékezés boldogsága annyira eltöltik szivemet, hogy az akadály elhárítására mindent megteszek". Egy negyedik írja: „Mindnyájan, kik élveztük az árvaház jótéteményét, rendezzünk gyűjtést saját erőnkből és törekedjünk oda, hogy a gyűjtött pénzen lehetővé tegyük egy árva gyermek eltartását." Egy ötödik írja : „Örvendező szívvel tudatom, hogy a minisztérium igazgatónak léptetett elő. Ezt a kitüntetést első sorban az árvaháznak köszönhetem, a mely kötelességtudásra nevelt." Nem folytatom, a többi sok-sok köny is mind a hálának és szeretetnek visszasugárzója. Emberé a munka, Istené az áldás. Isten- és hazaszeretettől vezérelve, odaadó szeretettel, lelkes kötelességtudással és fáradságot nem ismerő buzgalommal szolgáltuk a vagyontalan magyar árvák szent ügyét az elmúlt félszázadban, azzal a czéltudatos törekvéssel, hogy a ránk bízott gyermekeket a társadalomnak hasznos polgáraivá neveljük és Isten országának buzgó tagjaivá. Jól tudjuk, hogy a legjövedelmezőbb tőke, a mit árváinknak juttathatunk a végett, hogy majdan az életben úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben boldogulhassanak, érvényesülhessenek, nem lehet más: mint a jó nevelés. Ebből a szempontból legfontosabb feladatunknak tartottuk és tartjuk: a valláserkölcsi és testi erők képzését, fejlesztését. Ez a legnehezebb, de egyszersmind a legmagasztosabb ós legértékesebb része munkálkodásunknak. Vallás, erkölcs és egészség, ebbe a három szóba foglalandó össze nevelésrendszerünk veleje. Isten ós az erkölcs törvényeinek szem előtt tartásával. hazafias szellemben tanítva nevelünk ós nevelve tanítunk; nem sok szóval, hanem mindenekelőtt jó példával. A gyermek lelkéhez, szivéhez a szónál hathatósabban szóló cselekedettel' hatunk, építünk és gyarapítunk. Azzal vezetjük növendékeinket arra, hogy necsak tudják, vallják a jót, hanem cselekedettel teljesítsék az Úr akaratát és tegyenek eleget, tőlük telhetően, a szép, nemes és jó kivánalmainak. Ebben rejlik intézeti nevelésünk főerőssége. Gondoztuk és gondozzuk növendékeink lelki, testi érdekeit nemcsak az iskolában, hanem azonkívül is, a mikor dolgoznak, tanulnak és szórakoznak, hogy az erkölcsi jónak felszínen tartásával az alsóbbrendű érzéki érzeteknek, a rossznak fölülkerekedését megakadályozzuk. Kerülve a puhító kényelmet, üres külsőségeket, megelőzve a minden rosszra csábító tétlenséget, tartalmasságra, bensőségre ós egyszerűségre neveljük őket. Foglalkoztatjuk őket folytonosan munkával, tanulással, önképzéssel vagy játékkal, más egyéb szívképző vagy testedző szórakozással: csak henyélniök nem szabad. Munkával munkára neveljük árváinkat, a miért minden előforduló munkát, a mi erejüket föliil nem múlja, nekik kell elvégezniük. így például: a nagyobb lányok maguk szabják ki és varrják meg saját ruháikat, meg a kisebbekéit is. A rend, tisztaság és pontosság intézetünk életelemei. Szeretettel bánunk növendékeinkkel, de azért szigorú következetességgel megköveteljük, hogy engedelmeskedjenek és kötelességüket pontosan és rendesen megtegyék. Ennek köszönhetjük, hogy egykori növendékeink majd mindegyikét a kötelességtudás jellemzi. Nagy gondot fordítunk egészségi érdekeik előmozdítására, miért is vízzel, levegővel és világossággal nem fukarkodunk. Gyümölcséről ismeritek meg a fát. Vájjon milyen gyümölcsöt termett árvaházunk félszázados fája? Beszéljenek a számok. A 394 kibocsátott fiúnövendék állásuk, illetve foglalkozásuk szerint a következőképpen oszlanak meg : iparos lett 118, hivatalnok 57, még iparostanuló 41, kereskedő 26, ismeretlen 23, tanító lett 22, üzlettulajdonos 20, még gimnáziumi tanuló 13, lelkész 7, szobrász 7, tanár 7, hozzátartozójához került 5, jegyző 5, tanítóképzőintézeti növendék 5, intézeti, középiskolai és elemi iskolai igazgató 5, bölcsész 3, gazdatiszt 3, katonatiszt 3, hadapród 3, jogász 2, erdész 2, mérnök