Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, Szerkesztőség és kiadóhivatal : HAMAR ISTVÁN. negyedévre : 4 kor. 50 fillér. IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési Főmunkatársak : Hirdetési díjak : díjak stb. küldendők. Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 Ii, TARTALOM. Az Élet Könyvéből : A puszta virágzásnak indul. K. I. — Vezérczikk: A két evangéliumi egyház uniója kérdéséhez, H. I. — Táreza: A történelmi Jézus. Sebestyén Jenő. — Könyvismertetés: Vigasztaló igazságok. — Igaz vigasztalások. B. Pap István. — Belföld : A protestáns országos árvaházi nevelés félszázados eredménye. Brocskó Lajos — Misszióügy : Ilirek a Skót misszióból. St. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A puszta virágzásnak indul. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság ,és virul mint őszike. (Ézs. 35.j) „Régen történt — írja egyik korunkbeli író — a forró égöv országainak világos és kék éjjelén. A Dél Keresztjének tizenhét csillaga tündöklött az ausztráliai látóhatár felöl. Egyszerre valami észrevehetetlen s a sivatagon végigvonuló zaj ütötte meg-fülem. Több volt, nint sóhaj, kevesebb, mint zokogás. Vájjon nem a szél mormolt, a homokot horzsolva? Nubiai vezetőm azt mondta: „Hallgasd csak a sivatagot. Hallod, mint sír? Szomjas; siránkozik, mert mező szeretne lenni!"-—A magányosság és terméketlenség eme panasza igen gyakran fölújul emlékezetemben. Valóban mindannyian hordunk magunkban egy sivatagot, mely mező szeretne lenni." ] Ezt a fájó sóhajt, ezt az égő vágyat halljuk mi is mindenfelől. Még a legkönnyelmübb lélekből is előtör néhanéha, hacsak egy pillanatra is, a virágozni akaró sivatag bús panasza. Jobb óráiban az is érzi, hogy sivatagot hord bensejében. Érzi, hogy terméketlen pusztaságok foglalják el lelke jobbik felét. Erzi, hogy nem nyugodhatik bele ebbe a meddőségbe, terméketlenségbe. Olyan sivárnak, olyan hiábavalónak tűnik föl előtte ilyenkor egész eddigi élete. Úgy vágyakozik abból egy szebb: egy viruló világba! Nincs lélek, még ha ínég oly közel érzi is magát Istenhez, kiből elő ne tört volna valaha ez a panasz. Nincs senki, a kinek lábát nem égette volna a bűn sivatagjának homokja, homlokát nem tüzelte volna annak napja, ajkát nem epesztette volna annak tikkasztó szárazsága! 1 1(1. Couve: Courtes Méditations 103. 1. Boldogok, a kik elé a világ gyönyörűségeiből és élvezeteiből készített mesterséges paradicsom közepette egyszerre csak a sivatag homoktengere, perzselő napsugara tárul. Boldogok, a kik az örvendezés hangjai közepette a virágozni kívánó mérhetetlen pusztaság fájó sóhaját meghallják! Boldogok, a kiknek lelke az élet tikkasztó szárazsága közepette a hit oázisa után vágyakozik, a hol ihatnak az örökélet vizéből. Keressük mi is ezt a vizet, melyből ha valaki iszik, „soha többé meg nem szomjúhozik." Igyunk belőle! Ez fogja a bensőnkben lévő sivatagot virágzásnak indítani! Nemzetünk életében is voltak olyan korszakok, mikor sivatagnak éreztük magunkat. A többszázados pusztaság csudálatosképen virágzásnak indult. Úgy érezzük, a mostani kor is ilyen sivatagszerü. S nem is indul addig virágzásnak, míg újra „buzgó imádság nem epedez százezrek ajakán" ! Egyházunk életében is voltak sivatagszerű korszakok. A kétség számuma süvített. A hitetlenség szárazsága tikkasztotta ajkukat. A formaságok süppedékes homokjában jártunk. Fű, fa, virág: élet, szeretet semerre se látszott. Ezekben a nehéz időkben föltárultak a jobb lelkek előtt az Isten országának fényességei. Törhetetlen akarattal elindultak a felé. Mind több és több lélekből tört elő a virágzás után áhítozó sivatag égő vágya. S a pusztákat virágzásnak indító Isten meghallgatta. Mintha a mi korunk is ilyen volna . . . S mintha szerte az egész világból a virágozni akaró puszta fájó sóhaja szállna felénk, mindjobban erősödő hangon. Elégedetlenség, új élet után való vágy jellemzi az egész világot. Az erő és anyag imádóinak szava mintha elhalna. Nyomukban w.Jesi tüzek gyúlnak ki. Minden láng Ézsaiás prófécziájának teljesülését hirdeti: a puszta virágzásnak indul! K. I.