Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-09 / 19. szám

díszítésekben ; de ha segélyt kérnek, törvényes alapon bál', akkor .Áll néma csend .. . Légy szárnya benn Se künn nem hallaták.. Hát a hol egy főispán is ilyen autonomikus erő a magyar kálvinista népnevelés ügyénél, ott már igazán felesleges az elmélkedés. Történnek azután fura dolgok — az államsegély föltétele alatt. Most már a tanítói díjleveleket névre kell kiállítani. Az egyházi hatóság felbélyegezve kívánja, a kir. tanfelügyelet azt mondja, nem kell bélyeg. Vannak aztán mindig és mindenütt, bizonyos átmeneti állomások. Megtörténik, hogy választanak egy tanítót, tehát ennek nevére új díjlevelet kell kiállítani. Mire ez a díjlevél a megerősítő hatóságokat megjárja, akkorára már az illető nevű tanító, egy jobb állomásról néz vissza s az egyház újra kezdi a díjlevél-tánczot, bélyeggel vagy anélkül. Eddig az egyház a tanítói állomást, illetve teendőit díjazta, ezután már a nevet kell díjazni. Hogy mire jó ez?! fejtse meg a ki csinálta. Ezen okok miatt, számanélküli tanítói díjlevél adatott be, egyik névre kiállítva, másik név nélkül. Egyik bélyegezve, a másik bélyeg nélkül. Némely része alig egy éve lett megerősítve, egy betű változás sincs rajta, de hát van egy utasítás, meg annak egy paragrafusa, mely eszébe juttatja a nyájas olvasónak Flammarion „Népszerű csillagászatából" azon humoros bizonyítást, a földnek nap körül való forgása felett, a mely szerint ha a nap csavarogna földünk körül, úgy venné ki magát, — Flammarion szerint t. i. — mintha egy nyárson sülő csibe körül forogna a tűzhely házastól és egész Fáris városával! Ez a paragrafus egy nyárs —- csibe nélkül — s most megindult körülte a forgás az egész magyarországi ref. egyházzal! Nálunk most a feljegyzett 86 gyűlési tárgynak 45°/<ra

iskolai ügyekről szólott, különféle formában. Aztán adásvevések, cserék s rokontermészetű helyi anyagi dolgok. Voltak vigasztalók, reményt keltők, de — lehangolok is. Sok ügynél hangsúlyozták, mint égető szükséget, a lelkészek nevelésének új iránya. A betű — akár latin, akár görög — megöl! Lélek kell nekünk I Alkotni képes, alkotni kész lélek. De egy millió is csak hat nulla, ha az az egy előtte nincs. Andrássy Kálmán. KÜLFÖLD. Úti emlékek Dániából. (Folytatás.) A szabadgondolkozók. Ujabban a műveltek között sok híve van az egyházellenes, úgynevezett szabadgondolkozók (fritanker) irányának. Az elnevezés sajátságos s mintha épen a szabadgondolkozás üldözése volna éz irányzat czélja, melynek hívei gyűlölik azt, a ki tisztelettel és kegyelettel mer szólni a keresztyénségről. Ennek az iránynak tipikus alakja a kiváló irodalomtörténész, a zsidó Brandes. Bámulatos ügyességgel elrejti műveiben az igazi czélzatot és az olvasóra bízza a hamis következtetések alapján természetszerűen ferdén alakuló ítélet megalkotását. Brandes példányképe az új-kor hipermodern nagy művészeinek, kik kitűnően értenek a féligazságok káprázatos csoportosításához. Kierkegaardot magasztalja egyik művében1

Brandes. Természetesen Kierkegaard szellemi munkásságának az a része tetszik legjobban neki, a mikor ez a nagy szellem túlzásai által ferde helyzetbe jut, kérlelhetlenül támadja a dán országos egyházat és annak papságát. Brandes még felülmúlja Kierkegaardot. a midőn munkájában Renan egy idézetére támaszkodva azt mondja: „A mikor a római hittérítők Northumberlandban áttérítették a szászokat a keresztyén hitre, felhívták őket, hogy döntsék le a bálványokat. De egyik sem mert azokhoz nyúlni, mivel nagyon régóta hittek bennük és imádkoztak hozzájuk. Az általános húzódozásban egyszerre talpra állt egy volt pogány pap és ostorral ütötte le a bálványokat, melyeknek semmiségét ő ismerte legjobban. Az a támadás, melyet egy lelkészi képzettségű egyén intéz az egyház ellen, mindig a határozottság és hidegvérűség különös jellegével bír. Midőn ez üt, érzi az ember, liogy a kéz olyan biztos, a milyen biztosságra a laikus sohasem tehet szert." Minő vakmerőség a protestantizmusl, egy sorba helyezni a bálványimádással! A prot. egyház érzi hibáit. De ezeket a hibákat túlozta és kíméletlenül ostorozta Kierkegaard. Hogy Kierkegaard nagyon hibázott, azt legjobban mutatja Brandes tetszése és rosszakaratú megjegyzése. És sajátságosan találkozik Brandes Baumgarten jezsuita páterrel,' a ki szintén kizsákmányolja Kierkegaard tévedéseit. Rt'mai katholikus propaganda. A szabadgondolkozók legszélsőbb irányához tartozott egy évtized előtt a jelen kor legjelesebb dán költője, Jörgensen. Ez a férfiú szakított a szabadgondolkozókkal és a másik végletbe esett. Ma legbuzgóbb harczosa a magát nagy reményekkel kecsegtető skandináv róm. kath. propagandának. Egypár év előtt szintén pápistává lett arisztokrata nagy buzgóságot fejt ki a római katholiczizmus terjesztése körül mert abban látja a Dániában uralkodó demokratikus világnézet ellenszerét. Jörgensen nemcsak nagyon termékeny költő, hanem fáradhatlan a prózairodalom és az újságírás terén is. Prózai műveiben többnyire vallási thémákat fejteget és hűséges alattvalója Rómának. Ha egy-egy bibliai helyet idéz, mindig előre teszi a rVulgata latin szövegét. „Omvendelse" (Megtérés) czímű munkája két kiadást 1 Gc.org Brandes : Sörén Kierkegaard. En kritisk Fremstilling i Grundrids. Kjöbenkavn, 1877. 284.^-1. 3 Baumgarten. Island und die Earöen. Freiburg. Herders Verlag. 1884. ^ .