Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

Isten hatalmas fényt árasztó kijelentése lenne és az embernek segítséget, irgalmat, égi fényt hozna. Még Philo bölcsészete sem emelkedik ide, pedig Philo, a ki pár évtizeddel született Krisztus előtt, zsidó ember volt és nemcsak a pogány bölcselkedők gondolataiból, hanem az ó-testamentomból is merített. Szerinte az Isten nemcsak magasan áll felettünk, —- ez még helyes gondolat, — hanem oly magasan, hogy teljesen elérhetetlenné és megközelíthetetlenné lesz. Közte és a világ közt, tehát kell lenni valaminek, a mi Istent a világgal összeköti. Ez az Ige, az eszme, a mely azonban inkább szétválasztja az Istent és a világot, mint összeköti. Ebben a Philo-féle igében nincs szeretet. Közbenjáró volna Isten és ember között, de inkább csak ott áll a kettő között hidegen, érzéketlenül, tehetetlenül. Istenhez egészen felemelkedni nem tud s vele szemben nagyon is alárendelt lény. Az emberhez lehajolni nem tud s arról, hogy testté, emberré legyen, az embert bűnös nyomorából megváltsa, szó sem lehet. Elmondhatjuk tehát, hogy a pogány bölcsészet, még ha zsidó befolyás alatt állott is, az „Igét", az isteni „Igét" oly nagyszerűen sem bírta felfogni, mint az ó-testamentoini ihletett lelkek. Még a Philo-féle ige is nem tűz, mely csontjainkba rekesztetik és szent hévvel tölt el, hanem felettünk lebegő jégcsap, a mely a nap fényétől egy kicsit ragyog, de éltető meleget árasztani nem képes. Az ó-testamentom magaslatairól azonban még feljebb vezet az új-testamentom az „Igét" illetőleg. Az ó-testamentomban az isteni örök „Ige" csak egyes sugarakat közöl, míg az újban a maga egész teljességében lép fel. Jézus az evangéliumok szerint (Máté 13, 1—23, Lukács 8, 1—15.) magában zárja az Isten örök Igéjét, mely az új életet s as Isten országát létrehozza. Ez az „Ige" Jézus „Igéje" (Lukács 8, 5.) Isten országát létrehozó hatalom Jézussal teljesen egy. Éppen azért János az ő evangéliumában is (Ján. 1, 1—3.) egyáltalán „az Ige" alatt Jéznst érti s a Jelenések könyvében is Jézust így nevezi: Az Isten Igéje (Jel. 19, 13.), Az evangeliomokban azonban nemcsak azt a nagy igazságot találjuk, hogy Isten Igéje egész tökéletességében megjelentette az Úr akaratát, hogy úgy szólt, mint még soha senki sem, hanem azt is, hogy az Ige testté lett. Tehát „az Ige1

1

nemcsak nem zárkózott el tőlünk, hanem a szeretet legnagyobb áldozatát magára vette. Testté lett, emberré lett. Bár örök bölcseséget hozott, ezt az emberi élet szűk határai közt fejtette ki. Bár szent volt, közvetlen érintkezésbe lépett az ember legnagyobb betegségével, a bűnnel. Bár örökkévaló boldogság volt az osztályrésze, a legnagyobb szenvedéseket és gyötrelmeket elviselte, sőt még a megkísértetés veszélyének is kitette magát. Bár hatalmas volt, mint áldozati bárány vetette magát oda a föld és a pokol dühének, mert hatalmát nem akarta saját érdekében felhasználni s csak a szeretet és az engedelmesség által akart győzni. Mily dicső, mily felséges ez a karácsonyi evangelium: „Az Ige testté lett!L

Í

Mily elragadó és csodás befejezése az Ige ótestamentomi küzdelmeinek! Az Ige mindig működött a természetben is, az emberben is. Mindig hatott élesztett, világosított, ihletett, Isten felé vezetett, de végre czélt ért és győzött, mert „testté lett". Hatalmas, megváltó szeretetét többé kitépni az emberiség földéből nem lehet. A nagy áldozatot okoskodásokkal és gúnyolódással senki meg nem semmisítheti! Azt a nagy szolgálatot, a melyet a testté lett Ige végzett, az ember ki nem kerülheti. Nemcsak parancsoló, jóra hívogató Isten igazgat i a az emberiség ós az egyház sorát, hanem az Isten, a ki felséges ós titokteljes mivoltából kilépett s abból, hogy testté lett, a végső következtetést is kivonta. Azért lett az Ige testté, hogy meghalhasson érettünk, s most már a keresztről az ő drága vére is kiált, hív, ébreszt és megváltó erőket közöl. Ki érezhetné magát elhagyatva, a mikor az Úr ily nagy szeretetet ajánl fel neki ? Ki ne nyerne új erőt sok csalódás után is, nagy fájdalomban is, rettenetes küzdelmek között is, abból, hogy az „Ige" közel van s testté lett, hogy mi minél inkább „Igé"-vé legyünk, Istent megértsük s Isten előtt járjunk ? Ki ne mondana le mindarról, a mi kívülről fénylik és kecsegtet, de a mit az Ige értéktelennek, sőt károsnak ítél? Ki félne, ha igazán keresztyén az önfeláldozás és odaadó szeretettől, a mikor az Ige a legnagyobb áldozatot meghozta. És ki ne állana ellen — gonoszok csábításainak, a mikor tudja, hogy nem ők győznek, hanem az „Ige"?! És ki ne keresné meg az igaz boldogságot a hozzánk közeledő ..Igé"-nél, Jézusnál, a ki megtanít arra, hogy az érte és vele való szenvedés nem semmisíti meg az igazi boldogságot, hanem elkészíti lelkünket, hogy a szenvedések útján annál bizonyosabb és édesebb boldogságot tudjon élvezni ? I Feleljetek, óh halhatatlan lelkek, feleljetek. Mit tesztek? Hova álltok? Befogadjátok-e az „Igét", a ki értetek is „testté lettl" Nem tudom mit feleltek? De azt tudom, hogy akkor lesz csak igazi karácsonytok, ha őszintén és minden álnokság nélkül az Igét befogadjátok ! És azt is tudom, hogy azok a javító törekvések, a melyekről mostanában mindig többet és többet hallunk, nem lesznek sikeresek, a míg a lelkeket az „Ige" nem mozgatja, a ki „testté lett". Azok pedig, a kik az Igét már befogadták, ne féljenek és ne rettegjenek. Mindenekfelett pedig adják meg a dicsőséget az „Igé"-nek azzal, hogy erősen és tántoríthatatlanul hisznek az „Ige" teljes és végleges diadalában. Az „Ige" a mikor — testté lett, az Atya által kitűzött legdicsőbb feladatot megvalósítva és a legnagyobb akadályt legyőzve. Szent Lelke által az előttetek levő kisebb akadályokat is le fogja győzni. Örüljetek azért ós örvendezzetek, mert nemcsak a karácsonyotok lesz boldog, hanem a folyton munkálkodó „Ige" által egész életetek boldog lesz ós diadalmas. Hallelujah ! Ámen!