Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

kozás, részint valamely lelki kérdés felett való elmélkedés czéljából. Este rendesen valamely gyülekezeti összejövetelen vesz részt a templomban, vagy a gyülekezeti házban. Saját családjával és liázanépével istentiszteletet tart reggel, délben és este. Ezeknek szórakozásra nincs idejök. Legfeljebb nyáron mennek vidékre egy-két heti pihenőre. Ez a túlfeszített munkásság közülök sokakat idő előtt megemészt. De azért nem rettennek vissza ettől sem; „mert az idő gonosz" és „munkálkodni kell, míg nappal van". Ez az önzetlen, önfeláldozó munkásság többet ér, mint a legszebb prédikáczió. Ilyen munkásság áldozata a korán elhányt Hansen lelkész, kinek síremléke leleplezésénél jelen voltam. Megható volt, midőn a leleplezési ünnepélyen megjelent a megboldogult özvegye számos apró gyermekével. Elő czáfolota ez annak a pápista felfogásnak, mintha a nagy családdal biró ev. lelkész nem tudna önzetlenül szolgálni Isten országának ! Ennek az önzetlen munkásságnak mégis van a maga eredménye. Egyik lelkésztársam, F. elvezetett a Vesterbrogade egyik terére, ahol egy gyönyörű ev. templom már tető alá került. Az a legfőbb ékessége, hogy teljesen a hívek filléreiből épült. Pár évvel ezelőtt az első adományt adta a lelkész ós családja. Azóta fillért fillérhez tettek és felépült a templom. Az egyházellenes utczai szennylapok napról-napra támadták a derék lelkészt és a legképtelenebb rágalmakkal illeték. De ő nem felelt, hanem hűségesen megvett minden lapszámot, mely őt szidalmazta, odafűzte a templomepitési naplóhoz és mosolyogva mondta nekem : Ezekre a gaz rágalmakra az a legjobb válaszom, hogy Isten segedelmével, maholnap készen lesz a templom és hirdethetem abban az Isten igéjét. Még jobban megszerettem ezt a kiváló egyéniséget, ki nem ijed meg a szennylapok lármájától, melytől féltükben sokan gyáván meghúzódnak, vagy köpönyeget fordítanak és Luther hatalmas mondásának paródiájául szolgálnak, azt tartva: Hier stehe ich und ich kann auch anders! F. lakásán találkoztam egy orosz zsidóval. A katonai szolgálat elől menekült Oroszországból. Már több év óta Koppenhágában tartózkodik. Megtanult dánul és felvette a szent keresztsóget. Mint kuriózumot megemlíteni, hogy előadása szerint a hívő és hitetlen zsidók között a különbség ez : A hívő zsidók hiszik, hogy a Messiás eljön, mindent kiirt, csak Izrael marad meg és ő fog uralkodni Jeruzsálemben. A hitetlen zsidók nem hisznek a Messiás eljövetelében, de hiszik, hogy elvégre is a zsidók fognak uralkodni minden nép felett. Nem kutattam tovább nézeteit. Elmentünk a Máriáról nevezett gyülekezeti teremben (Marie-kirkesal) tartandó gyülekezeti összejövetelre.. Egy fiatal kandidátus több, mint egy óráig tartó felolvasást tartott a szantal-misszióról. Utána a jelenlevő két lelkész beszélt. Azután imával és énekkel véget ért az összejövetel. Szokatlan volt ezen az összejövetelen -az egész gyülekezet térdre borulása és a pár perczig tartó csendes ima, majd az egyes gyülekezeti tagok hangos imája. De elvégre, a hol az ilyen áldásos szokás meghonosodik, nem lehet az ellen ellenvetésünk, mert hiszen sem az írással, sem hitvallási könyveinkkel nem ellenkezik. Istentiszteletünk külső módja nincs örök időkre megmásíthatlanul megállapítva és híveink épülése szempontjából lehetővé kell tenni a fejlődést a hitélet szükségeihez képest. Az esti istentiszteletek nem szokásosak gyülekezeteinkben; de ezek teljesen indokoltak a városi egyházakban, hol az életfentartás jóval nehezebb. A beimissziói irány Dániában ápolni kívánja azt az érzést, a mely egyházunkban egyoldalú értelmi irányzatunknál fogva hiányzik, a mely hiány folytán híveink bizonyos részére vonzóerővel birnak a szekták. Ez az úgynevezett társas összejöveteli érzés, melyet a róm. kath. egyházban a búcsú járásokkal ós egyesületi élettel ápolnak. A belmissziói irány ápolja a misztikus érzést, melyet egyházunkban tekintettel arra a visszaélésre, melyet a római egyházban ezzel az érzéssel űztek, különösen a raczionalizmus uralma óta elhanyagoltak; de a melyre a keresztyén lelki egyensúly fentartásánál szintén szükség van. Kétségtelenül sok beteges és ferde tünettel is találkozunk ennél az irányzatnál, pl. bizonyos pietisztikus szűkkeblűséggel, a vallásos kegyeskedés túlhajtásával. De bizonyos tekintetben mégis nagy áldása ez az irányzat a dán egyházi életnek. A belmisszió irányát követő lelkészek irodalmilag is dolgoznak. E tekintetben buzgó munkás Skovgaard Petersen. „A hit jelentősége az élet liarczában" czímű művét több európai nyelvre lefordították. „A hit titka" czímű műve eredetiben több kiadást ért és már németül is megjelent. Két nagyobb terjedelmű művet is írt, az egyiknek czíme: „Lehet-e élni raczionálizmusból?" A másik czíme : „Lehet-e élni a babonából?" De e nagyobb munkái a skandinávok között nem terjedtek el annyira, mint kisebb művei. Aránylag még fiatal ember és beteges. Sokan imádkoznak egészségéért. Újabban apró füzetekben tárgyalja a keresztyén vallás főbb kérdéseit, számítva arra, hogy a mai újságolvasó korban e füzetek azokhoz is eljutnak, kik nagyobb munkát el nem olvasnának. A vállalat czíme: „Kevés szó nagy dolgokról". Eddig kilencz füzet jelent meg, következő tartalommal: 1. A keresztyénség valóság. 2. Van-e imánknak gyakorlati értéke ? 8. Szentlélekkel telve. 4. A felébredt lelkekhez. 5. A hit által való megigazulás és a modern követelmény. 6. Isten terve a te életeddel. 7. Kiengesztelés. 8. A mi álláspontunk a bibliával szemben. 9. Miért rejti el arczát • előttünk az Isten? Ezek a füzetek egymásután jelennek meg uj kiadásban. A belmissziói irány van most előtérben a dán országos egyházban. Elfoglalta azt a helyet és befolyást, mellyel harrnincz évvel ezelőtt Grundtvig irányzata birt. Parasztegyetemele. Grundtvig maradandó emléket emelt a parasztegyetemek eszméjének felvetésével. Ezek az iskolák a parasztság művelésének főeszközei. Szerinte a paraszt és úr között levő különbség és ellentét csakis úgy tűnhetik el, ha a parasztságnak is alkalmat adunk