Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

keresztyén közönségünk, lelkipásztoraink, vallástanáraink, tanítóink figyelmébe és munkás szeretetébe. Gyújtsuk fel mindenütt a házi oltár tüzét jó illatú áldozatra s munkáljuk a családok által az isten országa terjedését és diadalát! Veress Jenő. BEI,FÖLD Az egyetemes konvent ülései. A konvent április 21-én délelőtt 10 órakor kezdte meg idei tavaszi üléseit új székházában. A konventi ülések czéljaira külön terem szolgál. A kisebbméretű és a legnagyobb kényelemmel berendezett helyiség igen alkalmas a tanácskozásra. A patkóalakúlag fölállított asztal körül csak annyi szék van, a hány konventi tag van. A terem végén lévő emelvényen az első sorban az újságíróknak, a mögöttük lévő padon pedig az érdeklődők számára van néhány hely. Az elnöki díszesebb székeket Antal Gábor püspök és Bánffy Dezső báró foglalta el. Az ülést Antal Gábor magasszárnyalású imája nyitotta meg. Áldást kért a konvent munkájára az Istentől, ki őseinket több mint ezer évvel ezelőtt erre az áldott földre elvezette, itt állandó hazát adott nékik s felruházta őket az államalkotáshoz szükséges kiváló tulajdonságokkal: bölcsességgel, vitézséggel, szervezési képességgel. Hálát ad azért, hogy a nehéz megpróbáltatások ellenére az evangéliumi anyaszentegyház és annak hívei, „megfogyva bár, de törve nem" kerülhettek ki a századok viharaiból és juthattak el ama szebb korba, midőn e nemzet legjobb fiai felekezeti különbség nélkül országos törvényekben biztosították a lelkiismereti szabadságot és a felekezetek között való egyenlőséget. Örömmel és hálával tölti el minden magyarhoni református szivét, hogy az egyház áldozatkészségéből és a nemzet támogatásából felépülhetett a magyarországi reformátusok székháza. Isten áldását kéri az új otthonra s kéri, hogy minden benne elhangzó szó a hitről, reményről és szeretetről tegyen tanúságot. Az ima után Bánffy Dezső báró világi elnök mondott rövidebb beszédet: „Most, midőn ezen újabban épült házunkban — mondotta — először jövünk össze tanácskozni és határozatainkat meghozni, fŐtiszteletű és méltóságos elnöktársam szép, meleg és emelkedett szavakban, Istenhez intézett fohászában kifejezésre juttatta örömünket és hálánkat a felett, hogy házunk megépült. Kifejezésre juttatta azt is, hogy „Hiába építenek az építők, ha az Úr nem építi a házat". Megvallom őszintén, a legnagyobb örömmel ülök most itt az elnöki székben, ebben az új épületben, midőn régi vágyunk eredményeképpen felépülve látjuk ezt a házat és lehetővé vált, hogy itt most már össze is jöhessünk. Talán nincs még egészen készen, de mégis készen van annyira, hogy mostani tanácskozásunkat benne végezhessük. Visszagondolok a néhány évvel ezelőtt való időkre, a mikor mint vándorok, mint idegenek, itt Budapesten kerestünk gyűléseink számára itt is, meg amott is helyeket. Bizony nem kényelmes és igényeinket nem kielégítő helyeket találtunk csak és semmi esetre se díszére és fényére a mi evangélium szerint reformált egyházunknak. Akkor hangzott el nagytiszt. Fejes István úr bölcs, előre látó szava, hogy a mit olyan régen indítványoznak, mindig emlegetnek, jusson megoldásra végrevalahára s építtessék meg a központi helyiség. A véletlen szerencse úgy adta, hogy ez a kérdés az egyetemes konventen egyhangú helyesléssel találkozott. Bizottság küldetett ki elnökletem alatt gróf Degenfeld József, Darányi Ignácz, gróf Tisza István és Dókus Ernő urak személyében azzal az utasítással, hogy a kérdéssel foglalkozzék, juttassa azt a megoldásra és vessen véget annak, hogy örökös ígérgetésekkel és tervezgetésekkel ez a kérdés továbbra is elodáztassék. A ház a fŐtiszteletű és méltóságos konvent elhatározása következtében fölépült. Talán nagy anyagi áldozattal; terheit azonban nem az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek hordozzák, hanem kizárólag az a közigazgatási alap, a mely a három milliós államsegély alapján rendelkezésre áll. Röviden csak eme néhány szóval akartam az építkezés történetét körvonalozni. Őszinte szívvel csatlakozom az elhangzott szép szavakhoz, azon hálaérzettel teljes megemlékezéshez, a melyet a fŐtiszteletű püspök úr juttatott kifejezésre imájában. Ennek hatása alatt kezdjük meg itt most már tanácskozásainkat, egyetemes egyházunk javára, békességes hangulatban, nagy igyekezettel arra, hogy törvényileg biztosított autonómiánk s az azzal alkotott szervek kezéből ki ne csavartassék a vezetés, mert ha ez megtörténik, akkor bizony gyöngébbek leszünk és nem a törvény fog mellettünk állani, hanem csak a máról holnapra fölhangzó változó hangulat, mely forradalmakat csinálhat, de építeni fokozatosan és biztosan s állandó szervezetet föntartani nem képes. Ezeknek előrebocsátása után a legőszintébben üdvözlöm a fŐtiszteletű és méltóságos konventnek ezen új otthonunkban megjelent tagjait". A beszédet hosszantartó éljenzés követte. Fejes István indítványára a konvent köszönetet szavaz Bánffy Dezső elnöknek a székház létrehozása körül kifejtett buzgóságáért. A szokásos formaságok után Sass Béla adta elő a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött állandó bizottság kétrendbeli határozatát. Ezek értelmében a konvent a közös bizottsági tagok számát a maga részéről 15-ről 19-re emelte föl, a póttagok számát pedig 10-ben állapította meg. Az előadó bejelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a 2.096,400 korona államsegélyt kiutalta. A konvent a miniszter leiratát köszönettel tudomásul vette. Dókus Ernő előadó bemutatta a ref. káplántartási segélyek megállapítására és kezelésére kiküldött bizottság 1908. évi működéséről szóló jelentést. Jelentette, hogy a miniszter a ref. kápláni fizetések kiegészítése czél-