Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
musa nyomot hagyott a theologiai élet mezején. Iskolája, bár hosszú életet nem jósolhatunk neki, még fennáll s követi mesterét a szélsőségek túlhajtásában. Kalthoft egyéniségét imponálónak mondják, a kik róla megemlékeznek. Egész lelkével modern volt s mindig modernebb akart lenni; szeme előtt mindig az „új ember" alakja lebegett, a modern kultura e teljesen szabad virága, mely független mindentől, a mi a múlté, s egész felfogásában, vallásos meggyőzői lésében, egyéniségében teljesen ment minden „Vergangenheif-kulturától. Kalthoff egyéniségében benne volt a szocziálizmus fanatizmusa, Nietzsche anarchizmusa s Haeckel radikalizmusa.1 Fékezhetetlen erővel támadott minden ellen, a mi irányával ellentétben állott. Különben egész lelke csodálatosan haladt a radikális végletek felé. Gyermekkorában pietisztikus orthodox szellemben nevelődött, később lelkész korában a liberális theologia híve lett, s életének utolsó éveiben hadat üzent ennek is. Nietzsche hatalmas szelleme ragadta magával, s megnyugvást nein találó, izzó lelke Haeckel monizmusának karjaiba kergette. Tagja lett a „Moíristenbunda -nak, de azért megmaradt evang. lelkésznek. Keresztyén szószékről hirdette a keresztyénség elévülését, s vonta kétségbe, illetve tagadta meg Jézus történelmi létezését. Munkái telve vannak izzó lelkesedéssel eszméi, s megvető gúnnyal ellenségei iránt. Jól jegyzik meg kritikusai róla, hogy történelmi és filozófiai téren tulajdonképen dilettáns volt. Öntudatának erejét nem tudása, hanem fanatizmusa fejlesztette, Őt magát pedig hajtotta a legszélsőbb áramlatok felé. Inkább művész volt ő, rajongó, fanatikus, modern lélek, olyan, a milyet csak a XX. századbeli kultnra teremthet, s nem tudós theologus, a ki megfontoltan viszi eszméit a világ elé. Innen van aztán, hogy a legkülönfélébb nézeteket csodálatos módon tudta magában egyesíteni. Goethe „ Faustu -ja s különösen Nietzsche „Zarathustraí £ -ja a legkedvenczebb könyvei. Nem maradt rá hatás nélkül Schleiermacher „Reden iiber die Iieligion"-jának vonzó pánthéizmusa sem. De mindezek szellemének, gondolatainak átvétele nem a mély gondolkodású, logikus főnek erőteljes elrendezése által, hanein egy fanatikus művészlélek impresszionista felületességével történt. Ezért van aztán, hogy lázasan rohan egyik eszmekörből a másikba, s munkáiban is igen gyakran ellentétbe kerül önmagával. Vallási tekintetben is az egyén legszabadabb, legmodernebb fejlődését hirdeti, minden hitvallási megkötöttség nélkül. Altalános, egyetemes, sablonszerű szabályokat nem fogad el az emberre nézve, mert szerinte minden egyén egyetlen csoda, a mely még nem ólt a földön és nem is fog többé soha visszatérni. Épen ezért minden embernél az egyéniség az irányadó, mert, a természet végtelen háztartásában minden egyes élet valami sajátos, minden mástól különböző, egyedül álló. Különösen érvényes ez a vallásos életre nézve, mert a vallás a legeredetibb, legközvetlenebb, legbensőbb meg-1 Dr. Titius A.: „Der Bremer Radikalisnuis". 8. 1. nyilatkozása az isteninek bennünk. Ha az egyének is változók és egyedül állók, mennyivel inkább egyedülinek, kizárólagosnak, egyéninek kell lenni a legbensőbb, legeredetibb érzésnek, a vallásnak. Ezért nem irányithatja ezt az érzést semmi kényszer, semmi dogma, semmi hitvallás. Minden embernek önmagában élő és önmagában fejlődő hittel kell birnia, s ezt külső erők és hatások nem irányíthatják Ezért lehetetlen szerinte egy Üdvözítőnek is a szerepe. Mert az embernek kívülről nem lehet segítséget vinni. Lehetetlen olyan erőt adni, a melyben ő maga nem részes, olyan életet teremteni benne, a mely nem benne fejlődött, nem belőle nőtt ki. Ezért tartja Kalthoff az egyházat is „kényszer-intézet'*nek. Ezért nem lehet szerinte mindnyájunk számára egy üdvösség, hanem mindenkinek magának kell keresni a saját különleges üdvösségét. Ezért vallja azt, hogy minél mélyebben elmerül az ember önmagába s minél nagyobb erővel foglalja össze legeredetibb élettapasztalatait, annál eredetibb és sajátosabb lesz hitbeli meggyőződése. Ezért követeli oly fanatikus hittel az ember benső életének kifejlesztését („Kültur des Innenlebens"). Schleiermacherrel, a ki reá korábbi pantheisztikus nézeteivel nagy hatással volt, vallja az embernek az élet örök törvényétől való feltétlen függését (slechthinige Abhángigkeit), attól az erőtől való függését, mely minden életben megnyilvánul és teremt. Kalthoffban tehát volt vallásos érzés, de valami fékezhetetlen szabad fejlődési vággyal, a modernség után való olthatatlan szomjúsággal összekötve. Ez hajtotta őt folyton előre a supranaturalis orthodoxiától kezdve a liberális theologián keresztül Nietzscheig, Haeckelig, s ki tudja, hová fejlődött volna, ha 1904-ben bekövetkezett halála a fejlődést meg nem akasztotta volna ! (Folyt, köv.) Sebestyén Jenő. KÖNYVISMERTETÉS. Házi Oltár. Iskolák és magánosok házi buzgólkodására szánt evangéliumi elmélkedések. Irta Raffay Sándor. I. Adventtől— pünkösdig. Budapest, 1909. Luther-Társaság evang. könyvkereskedése. A Luther-Társaság LXI1I. kiadványa. Ára 1 korona 50 fillér. Kis 3° 150 lap. A protestáns keresztyénség a római katholiczizinus tömegvallási életrendjével szemben az egyéniség vallása. A rendi papság törvényvallásával szemben az egyetemes papság szellemi vallása. Nemcsak a templom az Isten háza, hanem minden családi hajlék az isten- és emberszerető lélek krisztusi élete által. Ebből kifolyólag a protestáns keresztyénség mindig kiváló gondot fordított a családi életre, annak a keresztyén szellem által való megszentelésére. Ebből az áldott keresztyén családi körből vitte magával a protestáns keresztyénség sok kiváló alakja a meleg kedély, nemes gondolkodás, tiszta erkölcsiség, erős hit, a krisztusi gyémánt jellem szilárd alapjait és hősies lendületét.
