Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

melyek a tanonczok művelése és szórakoztatása czéljából vasárnapi „Tanonczotthon"-okat tartanak fenn. Valamennyi szűk körre szorított, jóakaratú kísérletezés. Azon a nagy szocziális szükségen, mely tanonczok, szülők és mesterek ajkáról gyors segítségért kiált, egyesegyedül az internátus intézménye segít. Különösen elodázhatatlan és kivitelre megérett kérdés ez itt Budapesten, a hol 4000 főnél nagyobb a tanonczhiány. A viszonyok rendezetlensége folytán e szegény páriák testi-lelki ereje a legrombolóbb megpróbáltatásoknak van kitéve. Hányan járnak be naponta Csömörről, Czinkotáról, Kerepesről, Rákos-Csabáról, Péczelről, Gödöllőről műhelyeikbe I S hányan húzódnak meg egészségtelen s' erkölcsileg is veszélyeztetett házmesteri odúk sötétjében, a legsilányabb táplálkozás mellett 1 Remélhetünk-e ilyen sarjadéktól egészséges feljődést, egyenletes haladást s majdan a versenyképesség magasabb becsvágyának kialakulását? Mikor válnak így a mi fiaink a magyar ipar nagy válalkozóivá, vezetőivé? így még soká, talán évtizedek hosszú sorozatán át tűrnünk kell bevándorolt osztrák, német, angol és franczia vállalkozók hegemóniáját s az ahhoz kötött óriás gazdasági előnyök elhalászását. A tanonczotthon megvalósítása különben sem tartozik az emberfölötti eszmények birodalmába, hol semmiből „legyen" szóval kell mindent teremteni. Itt megvan a legfontosabb : a tengely, csak kereket alá s a szekér könnyen halad. A tanoncz ugyanis 4—9 korona heti (a magyar államvasűtak vasgyárának mintegy 140 tanoncza fejenként 30 korona havi) bért keres. Egy 50 tanonczra tervezett (otthon költségvetése szerint — a tanonczokra átlag heti 5 korona, a szülőkre heti 2 kor. 20 fillér hozzájárulást számítva — önerejéből képes föntartani magát. Természetesen minden nagyobb ipari góczpont közelében felállítandó volna egy-egy ilyen otthon. Csak a kezdet biztosítására van szükség s ezt a biztosítékot az első budapesti református tanonczotthon számára budapesti egyházunk bizonyára meg is fogja adni, hiszen az egyházra veteményes kertjének e becses plántáival szemben úgy is nagy valláserkölcsi misszió vár. Az már az Otthon szervezetének részletkérdése, hogy e plánták hitbeli gondozása miképen történjók. Erre, mint sok más egyéb gyakorlati kérdésre (könyvtár, társas kirándulások, házi takarék stb. stb.) most feladatunk természeténél fogva nem terjeszkedhetünk ki. Csak ez otthonnak még egy rendkívüli hivatására kívánunk rámutatni. Ez a vidéki tanonczok, lelkészek útján leendő toborzásának s közvetítésének missziója. Vidéki szülők az otthon szárnyai alá bizalommal bocsátják majd gyermeküket; csökkenni fog a tanonczhiány s Budapest iparosvilága így az idők rendjén egy erős, vérünkbeli faj magyar és keresztyén ifjú nemzedékkel fog fölfrissülni és meggyarapodni. Ha ilyenformán évtizedek szorgos munkája árán sikerül iparos rendünket a társadalomnak egy minden ízében intelligens, szakképzett, közbecsülésben álló osztályává emelnünk, egyrészt vonzóvá tesszük az iparos pályát minden rangú és rendű magyar szülők gyermeke számára, másrészt részeseivó leszünk közvetve annak a korszakos nagy, nemzeti munkának, mely pusztán csak termelésre szorítkozó, szegény országunkat fölemelni törekszik a boldog, a hatalmas, a parancsoló iparállamok sorába. Maday Gyula. Közérdekű bírósági ítéletek. Lapunk egy kiváló jogász jóakarója felajánlotta, hogy a közigazgatási bíróságnak az egyházat és iskolákat érdeklő ítéleteit időnkint rendelkezésünkre bocsátja. Köszönettel fogadott szívességéből az alábbiakban két közigazgatási bírósági ítéletet közlünk, abban a meggyőződésben, hogy azokkal útmutaiást nyujthatunk a gyülekezetek elöljáróinak arra, hogy jogaikat miként érvényesíthetik. I. A m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1909/XVII. sz. döntvénye: A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó-intézetek tanítói s nevelői nyugdíj -és gyámpénztára irányában a tanítót (óvót, nevelőt) terhelő járulék nem érvényesíthető az özvegyet és árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. Indokok: A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó-intézetek tanítói s nevelői nyugdíj- és gyámpénztárának egyik jövedelmét teszik ama járulékok, a melyeket az 1875. évi XXXII. törvényczikk 28. és 29. §§-ai, illetve e törvény módosításáról szóló ,1891. évi XLIII. törvényczikk 11. §-a értelmében a tanító (óvó, nevelő) egyszersmindenkorra, valamint egész szolgálata tartama alatt évenkint fizetni köteles. E járulékok, miként az 1891. évi XLIII. törvényczikk 12. §-a kifejezi, a tanítók (óvó, nevelő) közvetlen terhét képezik s azokat javadalmukból kell levonni. Annak a kérdésnek megoldásánál tehát, hogy az ekkép magát az alkalmazottat terhelő fizetési kötelezettség érvényesíthető-e az özvegy és árvák nyugdíj- és gyámpónztári ellátása vagy részeltetése ellen? A jogforrásokat két irányban kell vizsgálni. Egyik az, hogy van-e olyan törvényes intézkedés, mely az özvegynek vagy árváknak az alkalmazott eme tartozásáért való felelősségét kifejezetten megállapítja. A másik pedig az, hogy az özvegynek és árváknak a pénztárból nyert ellátásuk vagy részeltetésük jogalapja olyan-e, hogy az alkalmazottnak tartozása a jog általános szabályai szerint terheli az özvegy és árvák ellátását vagy részeltetését ? Mind a két tekintetből a kérdést tagadóan kellett eldönteni.