Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-11 / 15. szám

méke, a mely kimondottan a szocziálizmust tárgyalja. Előszavában elmondja a szerző, hogy az idők jelei késztették e füzetbe foglalt beszédék elmondására, korunk legnagyobb mozgalmának tárgyalására, a mely elől a lelkipásztoroknak kitérni nem lehet. A nagyfontosságú kérdés tárgyalását megkívánja egyházunk és híveink érdeke is, nehogy máshonnan nyerjenek egyházunk tagjai egyoldalú, hibás és veszedelmes tájékoztatást, illetőleg félrevezetést. A szocziálizmust nem részletesen és kimerítően, hanem csak főelveiben akarja megismertetni és az Isten igéje megvilágító fényébe állítva, óhajtja rásegíteni a hallgatókat és olvasókat a szocziálizmussal szemben való helyes magatartásra. Mind czélját, mind tárgyának szűkebbre határolását helyeseljük. Beszédei közzétételére, barátai óhaja mellett, — úgymond — az a körülmény késztette, hogyr

protestáns egyházi irodalmunk nagyon szegény még az ilyen irányú dolgozatokban, „mert ha itt-ott történnek is utalások az egyházi beszédekben a szocziálizmus egyes ismertebb tételeire, de olyan beszéd, a mely egyenesen a szocziálizmust tenné főtételének, előttem eddigelé ismeretlen". A mit a hazai római katholikus és a külföldi keresztyén irodalomnak ebben a tekintetben való gazdagságáról s ilyen irányú irodalomnak nálunk, magyar protestánsoknál való nagy szükségéről mond, teljesen igaz. A mit azonban a szocziálizmust tárgyaló egyházi beszédek teljes hiányáról mond, az tévedés, illetőleg csak abban a formájában igaz, hogy a szerző előtt beszédei kiadásakor ismeretlenek volrak. Mi fennebb említett czikkünkben rámutattunk nemcsak az ilyen irányú külföldi munkásságra, hanem megemlékeztünk az idevágó magyar egyházirodalmi tevékenységről, mind a kérdés elméleti tisztázására irányuló értekezésekről, mind a gyakorlati irányú egyházi beszédekről. Főleg kiemeltük a többi közü\ Jánosi Zoltánnak ez év elején megjelent értekes egyházi bestédkötetét, mely teljesen a szocziális kérdéssel foglalkozik. Paulik János ennek az ismerete nélkül írta és adta ki ezt a kis beszédfüzetét. Fiatal kollegáinak kívánt - úgymond — e beszédek közzétételével szolgálatot tenni, meg arra is gondolt, „hátha ez a szegény példa tehetségesebb kollegáit szebb és nagyobb enémű munkák megírására fogja buzdítani". A fiatal kartársaknak értékes lehet a tapasztaltabbak példája Azonban a szerző példaadása nélkül is van már egy egész szocziális irányú beszédkötetünk. Hisszük, hogy szükség és ihlet újabb és kifogástalanabb műveket is fog létrehozni Paulik füzete három egyházi beszédet tartalmaz. Az elsőben a szocziálizmus igazságait, a másodikban a szocziálizmus tévedéseit tárgyalja, a harmadikban pedig a keresztyén egyház feladatát a szocziális kérdés körül. A szűk keretnek megfelelő tárgyfelosztást helyesnek tartjuk. Az első beszéd alapigéje, helyesebben jeligéje I. Ján. 4 i. A hármas beszédhez való általános bevezetés és a szocziálizmus nagyjában való meghatározása után a szocziálizmus igazságait tárgyalja, a melyek szerinte: hogy javítani akar az emberiség sorsán, a munkásviszonyok rendezésére és bizonyos régi keretek kitágítására törekszik, hadat üzen az emberi nem pusztító rémének, a háborúnak és a kultura áldásait mindenkinek megközelíthetővé óhajtja tenni. Azután rámutat arra, hogy a szocziálizmus igazságai jó részben a kereszlyénségtől vannak kölcsönözve, illetőleg annak a szellemével megegyeznek. A második beszéd, a Jer. 13. ie. 21-22. jeligével, a szocziálizmus főbb tévedéseiről szól. Főtévedése a szocziálizmusnak, hogy egész rendszere anyagias világfelfogáson épült fel (I.), az emberek között teljes egyenlőséget (II.) és vagyonközösséget (III.) akar létesíteni. Végül rámutat a krisztusi elvek alapján való társadalmi építésre. A harmadik beszéd, a Kol. 2. 6-8- jelige alatt, a keresztyén egyháznak a szocziális kérdés körül való feladatát tárgyalja, a mely szerinte : a vallásosság ápolása (I.), a szeretet hirdetése és gyakorlása (II.) s az igazság és szeretet szellemével való áthatása a törvényeknek és törvényhozásnak (III.). Az általános vallásosság ápolása szerintünk nem elégséges. A beszéd első részében a keresztyén hitélet ápolásáról kellett volna szólnia, határozottan és erőteljesen. A második részben a krisztusi embertestvériség hirdetéséről és gyakorlásáról kellett volna szólnia pontosabban. A harmadik részben az egész közéletnek keresztyén szellemben való átalakulásáról kellett volna beszélnie, a nagy feladat egyik részlete helyett. A keresztyén egyház szocziális feladatait, társadalmi szervezkedését, a munkásmisszió, szegényügy, betegügy, cselédkérdés, alkoholizmus, gyermekek és ifjak mentése, rabgondozás, vasárnap megszentelése stb. terén való feladatait nem is tárgyalja a szerző, a mi szerintünk hiba. Az első két beszédnek az a hibája, hogy a tárgyi ismertetés a szocziálizmus igazságairól és tévedéseiről nem egészen pontos. Az egyetemes embertestvériség gondolata nincs kiemelve, viszont a nemzeti irányú haladással szemben a hazaellenes nemzetközisége és a termelési eszközök közössé tételére irányuló törekvése (kollektivizmus) stb. nincsenek feltüntetve. Szónoklattani műalkotás szempontjából hibája mind a három beszédnek, hogy nem bibliai alapigén felépült igazi egyházi beszédek. A bibliai igék csak jeligéül szolgálnak s nincsenek szervesen feldolgozva. Azután kifogásoljuk azt is, hogy szerző egy ó-szövetségi prófétai és két új-szövetségi apostoli igét választott jeligéül, pedig mindenekfelett a Jézus Krisztus életének és tanításának evangéliumából kellett volna a szocziális kérdésre vonatkozó jeleneteket és részleteket rendszeresen összegyűjteni és egyházi beszéddé feldolgozni, mint a hogy tette például elméleti irányban Harnack. így lehetett volna az egész füzetet s különösen az utolsó beszédet igazán értékessé tenni. Első és második beszédének hibája az