Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-11 / 15. szám

désében, és halálában is az isteni erőteljesség nyilvánul, hanem az is következik, hogy Jézus feltámadásának egészen más jelentősége van, mint a mit annak a legtöbb húsvéti beszédben tulajdonítani szoktak. Jézus nem azért támadt fel, hogy a halhatatlanságról szóló okoskodásokat támogassa, hanem azért, hogy az Istennel való közösség és az új élet megszerzésére szükséges erőforrásokat feltárja, a váltság erőit megközelíthetőkké tegye és megmutassa, hogy az ő élete győzelmes élet s az ő halála győzelmes halál volt, elannyira, hogy a ki ez élet és halál erőit megszerzi, az Jézussal új életre támad és maga is győzelmes életet él. Boldog, a ki ilyen értelemben mondhatja és hirdetheti azt a nagy igazságot, a melynek hangoztatásával az első keresztyének így köszöntötték egymást Húsvétnak reggelén: „Feltámadott az Űr . . . bizonyára feltámadott." Dr. Szabó Aladár. TÁRCZA. Húsvét. Föltámadott a Krisztus! — De csak azoknak: A kik szeretnek, Kik sohsem aratnak, Mindig; csak vetnek És megmaradnak Balgán, halálig Meleg, álmodó szívűeknek . . . — Halleluja, föltámadott a Krisztus! Föltámadott a Krisztus! — De csak azoknak: Kik sírni tudnak, Eszményekért élnek, Es nem maguknak S fejükön hordják Szent glóriáját Láthatatlan töviskoszorúknak . . . Halleluja, föltámadott a Krisztus! Föltámadott a Krisztus ! — De csak azoknak: Kik bíznak bátran, Fényesebb hajnalok Hasadásában, Az Igazságnak, A Szeretetnek Húsvéti szent diadalában ! . . . Halleluja, föltámadott a Krisztus! Szabolcsba Mihály. A történelmi Jézus. Ki volt Jézus ? Ez a kérdés, mint örök probléma, immár kétezer év óta ott lebeg az emberiség szeme előtt. Kétezer év minden nagy theologusa, tudósa, költője és művésze megadta rá a feleletet. Kétezer esztendő minden gondolkozó hivője és hitetlenje ott látta maga előtt a kérdést s felírta utána a maga feleletét. A XX. század legmodernebb theologusai ezt az örök problémát megoldatlanul hagyják, illetve erre a kérdésre nem felelnek; és mégis megoldani vélik azt olyképen, hogy a régi kérdést egyszerűen letörlik a világtörténelem táblájáról, s helyébe felírják a másikat: Klt-e egyáltalában valaha Jézus ? Erről az új kérdésről, ennek irodalmáról s az ily irányú mozgalomról akar szólani ez a kis tájékoztató dolgozat. * * * Mielőtt azonban ezzel az rij problémával, s az arra adott feleletekkel foglalkoznánk, igen rövid áttekintésben vissza kell térnünk a régi kérdés megoldásának különféle irodalmi irányaihoz és feleleteihez, hogy így Jézus történelmi létezésének kérdése megfelelő hátteret nyerjen. Hogy ki volt Jézus ? erre a korábbi kérdésre, a mint tudjuk, tulajdonképen igazán csak a XIX. század igyekezett feleletet adni. A Jézus életírásának óriási irodalma teljességgel a XIX. század terméke. A kultura hatalmas fejlődésével mint minden addig megoldatlan probléma, úgy a Jézus kilétének kérdése is fokozottabb mértékben foglalkoztatta a lelkeket. A theologiai kritika rendkívüli kifejlődése, a szélesebb és mélyebb látókör, az őskeresztvén s egyéb irodalmak tüzetesebb ismerete s alaposabb áttanulmányozása egészen új helyzetet teremtett. Miután egészen új világításba helyezte az újtestamentumot, természetes, hogy vele együtt a Jézus egész egyéniségét is új formában állította a vizsgálódó szeme elé. Hogy azután ez a különböző nézőpontokból való szemlélet mind megannyi külön, gyakran fantasztikus, máskor merész, sőt képtelen Jézus-képet teremtett, az egészen természetes. Innen van az, hogy míg a korábbi századok felfogásában úgyszólván csak egyetlen egy,' a bibliai Krisztus-kép foglalt helyet, a XIX. század a Krisztus-képeknek egész seregét teremtette meg. A Jézus életírásának hatalmas fellendülése a helyett, hogy egységet teremtett volna ós végleg tisztázta volna Jézus kilétének kérdését, valóságos bábeli zűrzavart teremtett, s adott legalább is húszféle Jézus-képet, melyek a legmagasztosabb, legistenibb alaktól kezdve lefelé a nevetséges, gyámoltalan s megvetésre méltó formákban állítják elénk azt, a kit nemcsak halála után, de életében is meggyötörtek a folytonos kérdezősködéssel kiléte felől. A „Jézus élete" Íróiról, külön-külön, a legrégibb időktől kezdve, e dolgozat keretében természetesen nem szólhatunk. Csak azokat az irányokat ós szempontokat