Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

a formák béklyóit széttörő nonkonformisták kebeléből kimentek, vagy kivettettek,] Mert sajátságos dolog az, hogy az angolszáz népek körében mennyi sok felekezet van. Sokan gúnyolódtak már e felett. Pedig mi sem mutatja inkább, mint ezen körülmény, hogy ott a nemzeti és egyéni szabadság e klasszikus földjén az emberek közül sokan életbevágó ügynek tekintették azt, hogy a vallás ne csak formalitás, ne csak tömegvallás és valami esélylyel összefüggő öröklött külsőség, hanem az ember egész lényét átható és egyéni életét irányító valóság legyen. Az egyéniségnek, az igazi autonómiának ez a tiszteletben tartása, a vallásnak, mint az Isten és ember közötti legközvetlenebb érintkezés megnyilvánulásának felismerése és értekelése lőn ott okozója a Krisztus látható egyháza oly nagy széttagoltságának. Jött egy-egy nagy revival és ennek ereje áttörte a megszokott sablonos formákat és a benne levő erőnél fogva alkotott új organizmust. A régi ezt nem vonta magához, nem fejlesztett összekötő sejteket s így a különválás — az egység nagy kárára — megtörtént. De sok jó is származott ebből. Ha az angol egyházak életét vizsgáljuk, láthatjuk, hogy azt a mozgékonyságot, a népélet új fejleményei és követelményeihez való alkalmazkodást, a mely a nonkonformístáknak mindenkor jellemző sajátsága volt, most a mult század közepe óta az anglikán egyház is elsajátította. Az „evangelizálás" nagy munkáját Angliában a methodisták kezdeményezték és most az anglikán egyház is nagy erővel folytatja e munkát. Booth tábornokot és az ő hadseregét, csatakiáltásait, tisztjeit, győzelmi indulóit stb. kezdetben kinevették és ma az anglikán egyháznak is van jól szervezett „egyházi hadserege." Ezt csak azért hozom fel, mert ebből is látható, hogy az anglikán egyház tanult a mult veszteségein és szervei reagálnak a kívánalmak behatásaira. A nonkonformista felekezetek, a nagy újraébredések alkalmával a Lélek ereje által, nagy bel- és külmissziói munkákat kezdeményeztek és ime az anglikán egyház sem marad e téren a többiek háta megett. És meg kell mondanunk, hogy a róm. kath. egyház is, bár az „egyedüliség" hóbortja ott is, a hol pedig minden tekintetben kisebbségben van, nagyon megüli lelkét, mégis derekasan kiveszi részét az emberi nyomor enyhítésére irányuló munkából. De ebben is a fődolog előtte: lesben, résen állni, megragadni és odavonszolni az emberi lelkeket az üdv kizárólagos birtoklójának és osztogatójának erősségeibe. Karácsony előtt záródott az angol parlamentnek mult évi nevezetes ülésszaka. Nevezetes, mert két oly nagy kérdésben, a mely az angol egyházak életét is közelről érinti, végzett nagy, de eredménytelen munkát A „licensing bili", az italmérés szabályozására vonatkozó törvényjavaslat, melyet már e helyen ismertettem és a mely körül pro és kontra nagy küzdelem folyt le, az alsóház nagy többséggel elfogadta ugyan, de a felsőház visszautasította. Az egyházak e mozgalomból bőven kivették részüket és a mértékletesség előmozdítására irányuló törvényjavaslat mellett a felsőházban ülő anglikán püspökök is, élükön a canterburgi érsekkel, szót emeltek. De a lordok nagy többsége a rideg elutasítás álláspontjára helyezkedett e nagy reform törvényjavaslattal szemben is és ezen eljárása által új tápot adott azon mozgalomnak, a mely a felsőház vótojogának korlátozására irányul. Eredménytelen volt az angol parlament munkája újból az iskolai törvény reformja körül is A mostani közoktatási miniszter, Kunciman nagy jóakarattal igyekezett megegyezést létesíteni az ellentétes érdekek között. Hosszasan tárgyalt a canterburgi érsekkel, vele sikerült is megegyezésre jutnia, a mennyiben a felekezeti vallásoktatást a „belépés joga" — right of enbry — által óhajtotta biztosítani. De az intransigens, magas egyházi párti világiak, élükön Halifax lorddal, a püspökök egy részével nagy ellenállást tanúsítottak, a róm. katholikusokkal együtt passzivresistencziával — iskolai adófizetés megtagadása — fenyegetőztek ; Balfour az angol konzervatív párt vezére ridegen visszautasította e paktumos törvényjavaslatot és így a liberális minisztérium visszavonta azt, mert előrelátta, hogyha az alsóházban keresztül megy is, de a felsőházban az előbbiével hasonló sors vár reá. Hogy most mi történik e régi, a nemzeti, egyházi közvéleményt annyira izgató kérdéssel, nem lehet tudni, nagyon valószínű, hogy újból a nemzet Ítélőszéke elé viszik a lordok házának reformjára vonatkozó kérdéssel együtt. A jelek azt mutatják, hogy az angol politikai közvéleményben egy új fordulat várható. De bármiként dűljön is el a kérdés a jövőben, sajnálatos, hogy a megegyezés meghiúsulása új izgató eszközöket szolgáltat azok kezébe, a kik a vallásoktatást az iskolából végleg kiakarják küszöbölni s az ellentétes érdekek gordiusi csomóját ily radikális intézkedéssel akarják ketté vágni. B. Pap István. IRODALOM Kálvint ismertető magyar müvek. Meg vagyunk róla győződve, hogy ebben az esztendőben minden ref. ember szive szerint igyekszik keresni és megszerezni az olyan könyveket, melyekből a nagy reformátust, Kálvint a maga igaz valóságában megismerheti. Sajnos, mi magyarok az efféle munkákban nem igen válogathatunk. Míg a külföldi nemzeteknél tuczatszámra vannak a szebbnél-szebb s alaposabbnál-alaposabb munkák, melyek Kálvin életével, szellemével s hatalmas lelkének nagy alkotásaival, általában a kálvinizmussal foglalkoznak, addig nálunk önálló művekből, néhány kisebb kompiláczión kívül, alig találunk egy párt, mely eredeti kutatások alapján igyekszik megvilágítani a nagy reformátort. Ez a mostani jubileumi esztendő valószínűleg fog létrehozni egy pár értékes Kálvin-munkát; de míg ezek elkészülnek, addig a már megjelentekre kell támaszkodnunk. Főként áll ez a szaktudósokon kívül álló közönségre, melynek ügyeimét most, a Kálvin-ünnep esztendejének elején, méltónak tartjuk két jeles Kálvin-munkára felhívni. Révész Imre kitűnő Kálvin életrajza végképen elfogyott, úgy hogy könyvárúsi úton nem kapható. Hírlik, hogy talán