Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

álló két diakonissza-intézetünkben levő, körülbelül 80 diakonissza száma százakra emelkedjék, hogy széjjeljárván a fővárosban, minél több lelket vezethessenek a Jézushoz. Budapesten ma körülbelül 80,000 kálvinista lélek van. Ebből 13,000 az adófizetők száma; tehát, ha minden adófizetőre feleséget és két gyermeket számítva 4 családtagot számítunk, úgy körülbelül 50,000 olyan hívünk van, a ki az egyházhoz tartozónak vallja magát s több-kevesebb áldozatot is hoz a fővárosi ref. egyházért. Nékünk egy lelket sem szabad elpártolni, eltávolodni vagy elesni hagyni. Ezért, mivel tudjuk, hogy ez az eddig alig ismert 30,000 lélek a főváros fejlődésével együttesen özönlött fel a vidékről a fővárosba — s nagyobbára a külvárosokban lakik — fel kell vennünk a külvárosok lakosságának gondját s fel kell állítanunk minden külvárosban a munkásotthont. Nem menedékhelyekre gondolunk, a minőt a berlini városi misszió állított fel 3900 hajléktalan befogadására a Fröbelgasséban, hanem a minő otthonok (Settlement) Londonban ós a nagyobb angol városokban vannak. Míg Berlinben a misszió-központ biztosítva van, addig Londonban az óriási kiterjedésű Néppalotát ma már missziói czélra csupán havonként néhányszor használják néphangversenyek tartására, különben egészen más rendeltetése van, s e helyett a külvárosokban elhelyezett „népkönyvtár^-akra és „ munkásotthonok "-ra helyezik a súlyt. Nekünk egyesítenünk kell az otthonokat a könyvtárakkal s a német missziói egylet által létesített munkásszállókkal és munkaközvetítővel, s ekkor helyesen fogjuk a kérdést megoldani. És ezzel nagyobbára jeleztük is, hogy milyen legyen a munkásotthon. Az otthonok czélja, hogy barátságos összejövetelek, előadások, hangversenyek, vallásos estélyek és különböző szórakoztatások útján, szeretettel fogadja be mindazokat, a kik oda belépnek. Hirdessék abban azoknak is, a kik távolabb vannak a templomoktól, az Isten igéjét-, magyarázzák az evangéliumot, emeljék a műveltséget és általában, hogy egy nagy vidék valláserkölcsi életének központja legyen. Kicsinyben mindazt magában kell foglalnia, a mit fennebb a berlini nagy misszió-otthonról elmondottunk. Egy ilyen otthonnak első kelléke tehát, hogy legyen nagy terem, hol sokan összegyűlhetnek, a hol szombat este, vasárnap és ünnepnap délután hangversenyeket, előadást, vallásos estélyt, vetített képekkel előadásokat, szeretetvendégséget lehet rendezni. De ez a terem egyúttal napközi otthon is lenne, a holj melegedni " s hasznos olvasmányokkal az időt is el lehetne tölteni, szóval olvasóterem és társalgó is lenne. Egy ilyen nagyterein ^ mellett később legalább két kisebb, közhasználatra szánt helyiségnek is kell lenni. Az egyikben a népkönyvtárnak legyen helye, a másikban pedig az átutazó vagy munkanélküli és üdülő munkásember ostábla-, dominó-, sakk-, billiárd-játékokkal szórakozhatnék. Kell irodahelyiség is, hol ügyes-bajos dolgát mindenki elmondhatná, hol tudomást lehetne szerezni az otthonhoz tartozókról, a történtekről, mint betegség, anyagi zavarok, gyermekszületés stb. és egyúttal a munkanélkülieknek is — fokozatos fejlesztés mellett — munkát lehetne közvetíteni. Az otthon vezetőjének — addig is, míg diakonisszáink lesznek, lelkész vagy lelkészpályára készülő fiatalembernek kell lennie, s azt hiszem, vallástanáraink szívesen vállalnák el ezeknek vezetését. Az otthon vezetőjének okvetlenül az otthonban kell laknia, mert az otthont gondozni, fűteni, világítani s e mellett a bejelentésekről naplót vezetni, rögtöni segítséget, tanácsot nyújtani, útbaigazítást adni. Ezért az otthonnak közvetlen összeköttetésben kell állani az evangéliumi alapon álló más emberbaráti egyesületekkel, s addig is, míg valóságos missziói otthon fejlődhetik ki belőle, ezeknek az egyesületeknek a pártfogását és támogatását kell igénybe vennünk. Természetesen, egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy egy állandó nagy termünk legyen egy-egy otthon részére, a melyből fokozatosan fog kifejlődni egy olyan igazi családias tűzhely, a minőnek képét fentebb festettük. Ha megindulunk, s a mint örömmel értesülünk, éppen a Lorántffy Zsuzsánna-egylet őszre a Család-utczában egy ilyen nagy helyiséget meg fog szerezni, meg vagyunk győződve, hogy a kálvinista közönség áldozatkészségéből csakhamar fel is szerelik asztalokkal, székekkel, képekkel s egyéb szükségesekkel ezt a termet, és jönni fog utánna a könyvtár, szórakozóhelyiség berendezése — szóval egy teljes munkásotthon. Ehhez idővel szállót is építhetünk, a hol vidékről szolgálatra jövő munkások és cselédleányok olcsó szállást és ellátást kaphatnak. Ha csak egy ilyen otthonunk lesz is, örömmel fogunk munkálkodni azon, hogy mennél több legyen. A Kálvin-Szövetség most dolgozik a budapesti egyháztanácshoz otthonok felállításáért intézendő beadványon, s meg vagyunk győződve, hogy emez otthonok felállításában áldozatkész pártfogóra fogunk találni úgy az egyháztanácsban, mint a társadalom vezetőiben. Kell, hogy elkövetkezzék — és pedig rövid idő alatt — hogy egyetlen egy lélek se legyen, a ki távol legyen az egyháztól ós Krisztustól, egyetlen egy lélek se legyen, a ki el ne mondhassa: én is segítettem az egyháznak ebben a nagy munkában s örömmel vallom magam kálvinistának és Jézus hű követőjének ! Dr. Pálóezi Horváth Zoltán. A felekezeti béke — a valóságban. Nagy barátja vagyok a felekezeti békének. Hiszem és vallom, hogy „minden ország, mely önmagában meghasonlik, elpusztul és egy város is vagy háznép, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat". Kicsiny falunkban törekszem is a békességre; de mi haszna, ha a klerikális Népszövetség harczolni és uralkodni akar