Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

vasárnapi iskolában. A megkeresztelt egyházközségi tagok száma meghaladja a 95 ezer lelket. Az évi számadás 238 ezer márka többletkiadással végződött. Az összes bevételek az előirányzatnál 55 ezer márkánál kevesebbet eredményeztek. Német barátai 4400 márkánál többet áldoztak az előző évinél. Az évi jelentés végigvezeti az olvasót a földkerekség összes missziói területén. Különösen a német keletafrikai területeken igen áldásos működést fejt ki. Másfél évtized alatt egy 500 lelket számláló pogánykeresztyén gyülekezetet létesített. Ez adatok hallatára vagy olvasásánál lehetetlen Krisztus evangéliumának nyomára nem akadni. Külmissziói tevékenységében a testvérgyülekezet valóban megszégyeníti a többi nagyobb prot. vallásfelekezeteket. * * * A biblia hőditó útja. A német prot. birodalomban az 1907. évben elkelt bibliai példányok száma, a miket a különféle bibliai társulatok elárúsítottak, meghaladja az 1.169,405 példányt. Ezt a nagy számot eddigelé az előző évek soha el nem érték. Ezer lélekre 18 biblia esik, ha együtt számítjuk a protestánsokat a r. katholikusokkal, s 28 példány, ha kizárólag a protestánsokat számítjuk. A brit és külföldi biblia-társulat a bibliai példányok nagy számánál mindössze 377,669 példánnyal szerepel. A biblianyelv 8 új nyelvvel vagy dialektussal szaporodott. Ma már a biblia — és ezt hallgassák meg Rómának a bibliatársulatokat elátkozó pápás köreiben — 409 különböző nyelven van az egész földkerekségen elterjedve és pedig 103 nyelven az egész biblia, 98 nyelven az új szövetség és 208 nyelven egyes bibliai könyvek vagy részletek. íme, így találja meg a biblia és főleg Krisztusa evangéliumát magában foglaló új szövetség a maga hódító útját a különböző népek és nemzetek között az egész földkerekségen. Ezt az „evangeliumi közös alapot" hangoztassa Róma nálunk Magyarországon is, a pápaság, a dogma, a tradiczió és főleg a pogányos római hierarchiás hatalom helyett és akkor megértjük egymást. Különben nem és sohasem 1 * * * Franczia szenttéavatás. A „legkeresztyénibb" Francziaországban a pápa legújabban szentté avatott hosszas és igen költséges tárgyalások után két leányt, ú. m. D'Arc Jankát, a rajongó orleánsi szüzet és Barat Zsófia Magdolnát. Míg az előbbiről azt állítják, hogy még most is csodákat művel — hisz' az utolsó 20 év alatt állítólag három apáczát gyógyított meg — addig az utóbbiról, ki 1779-ben született s 1865-ben hunyt ei.^azt mondják, hogy különösen napjainkban nagy befolyással van a franczia, főleg női kedélyekre. Francziaországban azon nem is csodálkozunk, a hol a férfiak nyíltan a materiálizmusnak és atheizmusnak, a nők ellenben a bigottizmusnak hódolnak. Francziaországban a r. kath. népnevelésre és oktatásra igen nagy befolyással van a Sacré-Coeur társasága, mely élénk működést fejtett ki Barat szenttéavatása körül, s a r. kath. népoktatás klerikalizálásában, az atheizmussal szemben. Ez a társulat, különösen a párisi püspök buzgólkodására, nagy tevékenységet fejt ki a klerikális felsőbb és alsóbb iskolák létesítésében. Mi úgy látjuk, hogy Spanyol- és Olaszországhoz hasonlóan, Francziaország is, a keresztyén vallás nagy kárára, saját római katholiczizmusa miatt fog tönkremenni. Atheistává tette a „legkeresztyénibb Francziaországot" annak pápasága! * * * Harnack a r. kath. tudomány ellen. Az illusztris berlini egyház- és dogmatörténetíró a pápás hierarchia és tudományosság igazságérzetéről az előkelő „Preuss. Jahrbücher" hasábjain a következőket írja: „Lehetségesnek tartom, hogy a teljes igazságérzet meg lehet oly r. kath. theológusoknál, a kik számos r. kath. intézménnyel szemben kritikai állásponton állanak,; <az egyház jelen állapotait mélyen fájlalják, s mégig szentül meg vannak győződve arról, hogy csak a római kath. egyház Krisztus valódi egyháza s a pápa annak földi helytartója. De hogy ezzel szemben úgy az objektív, mint a szubjektív igazságérzet meg volna oly r. kath. egyháztörténetírókban, a kik a r. kath. egyháznak ós tradicziójának összes intézményeit és állításait „in „Bausch und Bogén" védelmezik, arról már fogalmat sem alkothatok magamnak. Megfoghatatlan előttem az;

hogy egy szakavatott theologus miként védelmezhet a történelem által rég megdöntött, elavult dolgokat vagy intézményeket, koruk és tartalmuk tekintetében egyaránt. Az csak úgy lehetséges — tesszük mi hozzá — hogy az ilyen tudós értelmét és lelkiismeretét hozza áldozatul a dogmának vagy a hierarchiai intézménynek egyaránt. A r. kath. egyház léte és joga a maga monarchikus szervezetével az, a mit neki minden körülmények között megdönthetetlen érvényű dogmának kell elfogadnia. Példa rá a legújabb „Syllabus"sa „Pascendi" encylclica a tágértelmű modernizmus ellen. Ezek egyenesen kijelentik, hogy minden kritikai ismeretnek vagy kételkedésnek el kell némulnia; hogy az egyház ma is, mint a középkorban, az abszolút dignitás, a melynek minden tételét vagy állítását ellentmondás nélkül el kell fogadni. A r. kath. tudósnak mindenben hinnie kell azt, a mit az egyház tanít. S ez állásponton aztán hogyan lehet beszélni a pápa igazságérzetéről l Vagy nem tudja azt, hogy mi a tudomány, vagy nem ismeri azt, hogy mi a lelkiismeret szabadsága a tudományos kutatásban. Nyilvánvaló, hogy mindkettőt nem ismeri. Mert tudomány alatt máig is scholastikát ért, s lelkiismeret alatt oly valami tehetséget, a mely fölött, mint IX. Pius pápa is hangoztatta, kénye-kedve szerint rendelkezhetik. A pápának is megvan a maga igazságérzete, de ez nem nostri saeculi est, s ő többé nem a mienk, s nem is lehet sohasem. Azok a theológusok