Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

évenként az egyház arra, hogy 6528 tanulónak 154 iskolában tanítsa Jézus tudományát. A társadalmi belmisszió első csillaga az evangélikus testvéreinkkel együtt 1859-ben alakított Prot. Országos Árvaház volt. Szerény kezdetből ma, 50-ik évében, 170— 180 árvát istápol ez az egylet, a kik közül 40—50 budapesti illetőségű s felerészben ref. vallású. A skót ref. misszió tevékenységén kívül társadalmi úton nem is történt a 90-es évekig újabb mozgolódás; de a hívek számának szaporodása a társadalmat is kényszeritette misszióra. így alakult 1892-ben a „Ref. Ifjúsági egylet", ugyanabban az évben a „Lorántífy Zsuzsánna egylet", a „Budapesti reformátusok közművelődési, betegsegélyző és temetkezési egylete", 1893-ban a „Nagypénteki ref. Társaság", később a „Bethánia egylet", pár év előtt a „Filadelfia diakonissza egylet", a „Budapesti protestáns iparosképző egylet", ennek keretében nem régóta a „Tanonczotthon", továbbá tavaly a „Kálvin-Szövetség", az idén a „Protestáns Patronage egylet", stb. Ha ideszámítjuk még a „Protestáns irodalmi társaságot", melynek Koszorú füzetei és Házi kincstára sok lelket mentett már meg az örvény széléről, s a „Brit és külföldi biblia-társaság" bibliaterjesztő munkáját, nem mondhatjuk, hogy a felébredés időszakában — körülbelül 25 év alatt — kevés történt a városi misszió terén. (Folyt, köv.) Dr. Pálóczi Horváth Zoltán. MISSZIÓÜGY. Az ifjúsági ker. egyesületek mozgalma. Mióta Kónya Gábor az ifjúsági egyesületek utazó titkára lett, sok helyen élénk figyelemmel fordultak az ifjúsági egyesületek mozgalma felé. Sok helyen alakult új ifjúsági egyesület is. Csak az elmúlt év leforgása alatt Budapesten, Marosvásárhelyen és a dunántúli kerületben nagy közönségelőtt vitatták, nagy körültekintéssel az ifjúság lelki gondozásának nagy kérdését. Újabban a Nemzeti Bizottság is, mely eddig csak tapogatódzott, hogy miként lehetne szövetséggé tömöríteni a hazai ifjúsági keresztyén egyesületeket, már elkészítette a leendő szövetség alapszabályait és a közel jövőben a hazai ifjúsági egyesületek képviselői elé óhajtja ezt terjeszteni. Márczius 11. és 12-ére tervezik e nagyjelentőségű lépést. Ezen alkalomra várják Sarasin Warnery ésFermaud urakat. Az egyik az ifjúsági ker. egyesületek világszövetségének elnöke, a másik, ki közöttünk már gyakran megfordult, a genfi központi bizottság lelkes titkára. Az említett napokon kétféle gyűléseket fognak tartani. A délelőtti gyűléseken (10 órakor a Lónyai-utczai főgimnázium nagy termében) szervezeti kérdésekkel foglalkoznak, a délutáni gyűléseken (5 órakor ugyanott) az ifjúsági egyesületekre vonatkozó két fontos kérdést fognak tárgyalni. Es pedig: 1. „Mik az akadályai hazánkban az ifjúsági keresztyén egyesületek szervezésének?" 2. „Milyen lenne egy magyar eszményi ifjúsági egyesület?" Terveznek továbbá olyan esti összejöveteleket, melyeken a két kiváló külföldi vendég szólna az ifjúsághoz és az ügy barátaihoz. Örömmel üdvözöljük ez újabb síkraszállást. Hiszszük, hogy nem lesz hiábavaló e kérdésekkel való beható foglalkozás. Reméljük, hogy külföldi vendégeink is maradandó hatást fognak gyakorolni. A programmban azonban van egy elrejtett mondat, mely nincs eléggé kidomborítva s úgy tűnik fel, mintha csak epizód lenne a tervezett országos gyűlésben, melynek előre bejelentett czélja : „hogy ama gyűlés nagyobb lendületet adjon a magyar egyesületi mozgalomnak s buzgóbban, bátrabban, tevékenyebben távozzunk onnan" (Ébresztő). Ez elrejtett mondat jelzi, hogy márczius 11-én, d. e. 10 órakor a magyar ifjúsági keresztyén egyesületek országos szövetsége fog meg alakíttatni. Erről nem egy mondatban, hanem hosszasabban szólhatna az Ébresztőben közölt felhívás! Elmélkedjünk kissé ! . . Mindaz, a mi történt, ós különösen az újabb tervek kétség kívül bizonyítják, hogy az ifjúsági egyesületek ügye, az a nagy gondolat, hogy hazánk és prot. egyházaink ifjúságát meg kell szereznünk az evangélioinnak, a legmagasabb és legtisztább eszménynek, mely Jézusban és örök igéjében megvalósult, tért hódított magának. Megkezdődött a folyamat, melynek czélja az evangéliom ügyének jövőjét biztosítani, azokban és azok által, kiké a jövő. Nem mulaszthatjuk el e fontos, márcziusi gyűlés előtt és minden további lépés előtt hangsúlyozni, hogy e forduló pontnál minden kis hiba nagy és súlyos következményekkel jár a jövőre nézve. Ily következményekkel már sok baja volt eddig küzködő belmissziói törekvéseinknek. Alakultak egyesületek a fővárosban és a vidéken. Buzgón hozzáláttak nagy feladatok megoldásához. A kezdet nagy volt, az eredmények azonban évről-évre apadtak ; bizonyos idő múlva pedig csak néhány formális ténykedés jelezte, hogy akarna lenni és történni valami, de mégsem történik. Voltak nagy összejövetelek, hoszszas tanácskozások ; alakultak bizottságok, készültek tervek, s a dolgok mégis mindinkább élettelenebbek lettek, s egész munkájuk sokszor abból állott, hogy belső viszályaik daczára is valahogy fenntartsák magukat. Nem vádképpen mondom ezeket! Nem vádolom sem a magyar természetet, hogy hasonlatos a szalmar lánghoz. Nem vonom kétségbe, hogy komoly szándék vezette a szervezőket, s érdemükből semmit levonni nem lehet és nem is akarok. De midőn látom, hogy egyik országos összejövetelt és szervezkedést követi a másik, nem hagyhatom szó nélkül azt a veszélyt, melynek ki van téve minden ilyen természetű szövetség jövője. A veszély pedig abban áll, hogy ha nagy hálót vetünk ki és nincs elegendő ember, a ki azt kihúzza, akkor odavész a fogás is, meg a háló is. Ha nagy