Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

nyilván azt tanítod, hogy két különböző Fin van; az egyik test nélkül való, láthatatlan, a másik testtel bíró, látható. Persze, te ilyen képtelenségektől sem riadsz vissza. Azt az ellenvetést teszed: Ha az Ige emberré lett. akkor két Ige van. Miért ne lehetne két Fiú is? — Nem teszesz különbséget közöttük, mintha bizony szabad volna a kettőt összezavarni. Minden képtelenség és zavar elkerülése végett egyszerűen arra kérlek, ne játszszál a szavakkal. Ha a szavakat valódi jelentésükben veszed, tulajdonképen mást jelent az Ige és mást a Fiú. Az Igének tulajdonképpen származása és képviseleti szerepe van, a Fiúnak pedig lényegitől való születése. Ez az igazi különbség köztük s nem egyéb. Ezt az ember fiát, mivel Istentől született, Igének hívják. És hajdan ezt az Igét Fiúnak nevezték, mert arra törekedett, hogy mint Fiú megszülessék és a Fiúról szólt. A kijelentő Ige személyes Fiú volt. Gondold meg, hogy a Jogos" a kijelentő ész, a Fiú pedig Máriától született. Ha a „logos" tulajdonképpeni értelemben a kijelentő Ige, vagy a kijelentő ész, ki meri neked megmondani: János, visszaélést követtél el? Ha valamely okból szabad két Igéről, vagy két Fiúról beszélni, akkor azt kell mondani, hogy az egyik a másik alakja. Tehát végre megegyezünk abban, hogy hajdan a Fiúnak személye és alakja volt. Ti inkább azt mondjátok, hogy kettő volt, s mivel mind a kettő valósággal megvolt, egyik sem hasonmása a másiknak. Én pedig azt mondom, hogy amaz -emennek természetes képmása és személye. Tehát tulajdonképpen a személyről szóltak a régiek, midőn megkülönböztették az Istenben a Fiú személyét, mely az emberrel együtt alkot egy személyt. A régen formált bölcseséget nevezik Krisztus személyének, mert Krisztus az igazi bölcseség, mely az Istenben öröktől fogva alakkal bírt. De minő alakot adsz a valóságos és láthatatlan Fiúnak, a kit te találtál ki ? Az az ördög hamissága és képtelen szörny az Istenben. Gondold meg azonban, hogy Salamonnál a „hólalti" héber szó tulajdonképpen nemanemzést jelenti, hanem az Istenben levő kifejezést és alakot. Az ember lelkében van az ismeret, a képmás kifejezése, az alak fogalma és a valóság képzete.3

Vájjon ezért a lelkünkben levő fogalmat Fiúnak nevezzük-e? Semmiesetre. Csak képlegesen. Valóban több joggal mondhatnók, hogy az a fogalom valósággal a mi lelkünkben született, mint azt, hogy az Istenben. Mert a mi lelkünkben támad a valóságos megkülönböztetés és nem az Istenben. Isten tervében öröktől fogva fogantatott a kialakult és kifejezett bölcseség, a Krisztus alakja., És éppen a Krisztus alakjában ragyogott mindazoknak a dolgoknak visszfénye, melyek benne voltak megvalósulandók. Ez volt a mindent Krisztus dicsőségére alkotó isteni bölcseség, Krisztus az Istenben. Nem volt valóságos Fiú az Istenben, hanem a valóságos Fiúnak, Krisztusnak személye. Az eljövendő Fiú visszfénye volt és a Fiúnak lényegi megszületésére törekedett. Némi hasonlóságot itt is 3 Jelentése. találhatsz. Miként a születendő Péter atyjában megvan a születendő ivadék lényegi magva, éppen úgy megvan benne is a Fú lényege, de még nem maga a Fiú. Amott Péter még nem ember, de születésének kezdete. Épp így az Istenben a Krisztus lényege, saját születésénekörök kezdete, valóságos képe és személye. Ez az ember már ott fogantatott, alakult, született, s ha neked úgy tetszik, teremttetett. Az ő személyében és alakjában mondja a bölcseség: fogantattam, formáltattam, születtem és teremttettem. Többet megengedék neked, mint a mennyit kívánsz, csakhogy megértsd, hogy Krisztus teremttetett, mert a teremtmények részestársa. Ha az egész írás szegletkövének Krisztust tekinted, mindennel könnyen tisztába jöhetsz. Az Ige egész titka ennek az embernek a megdicsőítése volt, a mint már régen megdicsőíttetett az Istenben (Ján. 17.). Kérlek, emlékezzél csak rá,, hogy ez az ember igazán az Isten lényegéből született és azért Isten igazi Fia. Az Ige által öröktől fogva született ez az ember és az Ige bölcseségében ábrázoltatott ki a Fiú. Ezért mondják, hogy a bölcseség személyileg megszületett, személyes Fiú, ennek a szülöttnek személyében. Már ott tündökölt az Istenben ez a lényegileg megszületendő ember, a kitől s a ki által van minden. Az Istenben nem volt sem szörny, sem szétdaraboltság, sem valóságos megkülönböztetés, hanem az ember Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának örök dicsősége, a ki Istenben lényegileg és személyileg öröktől fogva megvolt és örökké meglesz. Legyen veled Jézus Krisztus, hogy őt igazán megismerd. Ámen. Fordította: Veress Jenő. 15 KI.FOLD. A városi misszió és a munkásotthonok. A városi ember általában, de különösen a munkásosztály (beleszámítva azokat, a kik közszolgálatban vannak) sokkal elhagyatottabb és sokkal távolabb áll az egyháztól, mint a falusi ember. Minden embernek keresnie kell az összeköttetést Istennel. Ezt legkönnyebben és legbiztosabban úgy teheti, ha egyrészt a lelket emelő és nemesítő olvasmányokkal s elsősorban a bibliával látja el magát és családját, másrészt keresi azokat az alkalmakat, a hol az egyház szolgálatában állóktól jót, szépet tanulhat, megismerheti az evangéliomban rejlő nagy erőket, Jézus életét, példaadását és tanítását, s ez által olyan magasabb, eszményibb ismereteket szerez, a melyek közelebb hozzák őt Istenhez. Az élet nehézségei folyton őrlik, koptatják a legszelídebb és a nemesebb eszmények felé törekvő ember lelkét is. De minden embernek kötelessége a napi munka után a saját lelkébe pillantani, s azt, a mit napközben durvított rajta a világ, kiköszörülni s ismét eg)r

ensúlyba hozni, egyrészt az isteni, másreszt a világi renddel. Csak; így lehetséges aztán, hogy a lélek nem sűlyed alább, hanem folytonosan jobb, nemesebb s a jézusi lélekhez-