Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-14 / 7. szám

masak. Némelyik nem is elég illő a templom méltóságához. Különösen kitűnik a beszédek közül ••„•A. gazdag és Lázár" czímű, a mely valóban mintaszerű. Ez egyszerű, de jellemző bibliai történetet a modern korba helyezi s a gazdagot szembeállítja a szegénnyel. Többek közt ezt mondja: „A vagyonkiílönbség a gyűlölet forrásából a szeretet forrásává lehet — a mai gazdasági és társadalmi rendben is —- ha mind a szegény, mind a gazdaghelyes világításban szemléli a maga sorsát és a maga hivatását Isten akarata szerint igyekszik betölteni". Ez valóban nemes gondolkodásról tanúskodik s olyan emberre vall, a ki még a legellentétesebb helyzetekben is meg tudja találni azt az útat, a melyet követve a vallás magasztos eszméinek eleget tesz. Ha mindenkor így prédikálna Jánosi Zoltán, akkor őt, egy modern gondolkozású, de lelkében alázatos s mélyhitű lelkipásztor mintaképe gyanánt állíthatnók fel. Az egész beszéden mérsékelt hang vonul, végig, mindamellett erővel teljes, hangulatos és megindító. Nem így többi beszédeiben, Ezek nagyon is telve vannak politikai vonatkozásokkal, s bizony élesen és hevesen^, tör ki egy-egy f

, helyen, (

i

a mi már nem való a templomba,.,,Néha válogatás, nélkül vet oda egy szót^ mint gazember, pokolpereputtya, czédqság, rima stb. Gondolatait egyszer-másszor csak úgy nyersen veti papírra, a hogy azok agyában megszülettek. Általában sokkal sikerültebb beszédek lennének, ha a szerző mérsékelte volna magát s nagyobb méltósággal fejezte volna ki némely helyen gondolatait. Egyébként stylusa erővel teljes, élénk és változatos kifejezésekben gazdag. Imádságain meglátszik, hogy szerzőjük költői tehetség. Minden egyes beszédének elejére és végére ugyanis egy, a tartalomhoz illeszkedő imádságot is csatolt, s ezek külalakjai iambicus. A kötetet, a tett kifogások daczára is, ajánljuk a lelkészek figyelmébe. Útmutatást nyerhetnek belőle arra nézve, hogy a kor problémái, ellentétei nem rekeszthetők ki a templomi tanításból sem. De- egyszersmind arra nézve is, hogy ezek tárgyalásánál mily nagy vigyázatra van szükség és mif kell kerülnie a keresztyén igehirdetőnek. A kötetet a Hegedűs és Sándor czég adta ki, kiadványai ismert formájában, a melynek kiállítása csinos, könyvtárszerű, s legfeljebb a kötésben hagy fenn némi kivánni valót. BELFÖLD. Hogyan vegyünk részt a genfi ünnepségeken? Lapunk mult számában hírt adtunk arról a szives szeretetről, mellyel genfi hitrokonaink minkéi, magyarországi testvéreiket, a júliusi ünnepségekre várnak. A magyar kálvinista egyház a kontinens legnépesebb ref. egyháza. Már ez a körülmény is elkötelez bennünket arra, hogy a világ protestánsainak nagy találkozóján mi is illő számmal és méltóképpen vegyünk részt. A konvent bizottsági, legutóbb tartott ülésén tárgyalt a részvétel módozatairól. Ámde nemcsak egyházunk nagyjainak, hanem kicsinyeinek, nemcsak egyházi, de világi tagjainak is képviseltetniük kell magukat ezen a világraszóló ünnepségeken. Ennek az utóbbinak bíztató jelét látjuk abban, hogy az egyházunk lelkészi ós világi tagjait Kálvin nevében egyesítő Szövetség vállalkozik a genfi út szervezésére ós vezetésére. A magyar reformátusoknak az ünnepségeken való részvétele módozatairól a Kálvin Szövetség legközelebb tartandó választmányi ülése fog tanácskozni. E sorok írója az alábbi tervezetet terjeszti a Szövetség elé : Á genfi útat odafelé Felsőolaszországon, visszafelé gedig Németországon át, körutazás alakjában tehetnők meg. A körutazáson a Genfbe menők közül természetesen csak az arra vállalkozók vennének részt. A kik a körutazás fáradalmaitól tartanak, vagy elfoglaltságuk nem engedne nékik "huzamosabb időt, azok a másik csapattal Bécsen, Innsbruckon és Zürichen át egyenesein mennének Genfbe. ' Az utazás az otttartózkodással együtt, körutazás mellett 10—12 napra, az egyenesen Genfbe menőknél pedig 6—8 napra terjedne. A július 10-iki nagy ünnepélyen lelkészeink palástosan, tilági résztvevőink pedig lehetőleg magyar ruhában jelennének meg. Lelkészeink egyike az ünnepség keretében rövid franczia beszédben a magyar kálvinista egyház hódolatát nyilvánítaná a nagy reformátor szellemének, második hazája fiainak pedig magyarországi hitrokonaik testvéri üdvözletét tolmácsolná. A genfi egyház konzisztóriumát hivatalosan fölkérnők, hogy az ünnepséget követő nap (július 11., vasárnap) délutánjának valamelyik órájára engedjék át magyar istentisztelet tartására azt a templomot, melyben negyedfélszáz esztendővel ezelőtt Kálvin prédikált. Abból a szószékből, melyről évok hosszú során át oly ihletett lélekkel hirdette a megtisztított keresztyén tudományt, hangozzék most először magyar ima, magyar predikáczió! Az imára, valamint a predikáczióra egy-egy püspököt kérnénk föl. Az orgonán egyik művész lelkészünk játszhatnék ; ima és predikáczió közt pedig valamelyik kiváló hangú papunk pl. a gályarabok énekének néhány strófáját énekelhetné szólóban. Az ünnepséget követő második, harmadik nap estély én .— a mi, genfi jóakarónk: Claparéde Sándor úr kilátásba helyezett ^szives támogatásával megszerzendő nagy teremben 7 magyar tárgyú vallásos estélyi tartanánk, franczia nyelvű előadással, szavalattal, énekkel. E sorok írója is készséggel vállalkozik arra, hogy a magyar protestáns egyház többszázados küzdelmeiről franczia nyelvű előadást tartson. Egyik-másik régibb magyar énekünket, akár francziára fordítva, akár magyarul,