Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

bűnügyben törvényszéktől, közigazgatási hatóságtól, különösen a sértett leánygyermekek s azok szüleivel szemben, s hogy mindezek folytán az egész gyülekezet erkölesi érzülete mint lett fejtetőre állítva ? . . . ezt sok volna elbeszélni. Az illető fiskálist nem lehet gyanúsítani azzal, hogy védencze érdekében ne használta volna legjobb tudását s az első biróság ítéletének felebbezési idejét ne gyümölcsöztette volna, főként azon úton, hogy a lelkészre háríttassék az ügy ódiuma. Régi időkből támadt gyanúokok végre biróság elé vitték a lelkészt is, a kinek aztán volt alkalma Jób Isten ellen lázongó kedélyállapotát a maga lelkén tapasztalni. A község birója, egy igen ügyes és nagyon érdekelt ember, a tanító mellett sikeresen használta fel befolyását ; egyes esetekben a lelkész ellen panaszfeljelentéseket tett az esperesnél, törvénytelen, szabálytalan lelkészi eljárások miatt, melyeknek semmi egyéb czéljok nem volt, mint az ügyet húzni.,. húzni... folyvást húzni, a meddig csak lehet. A gyülekezet két pártra szakadt: egyik szidta a papot, másik a tanítót, mindkettő egymást s a község erkölcsi légköre úgy tele volt folyvást piszokkal, mint mikor egy nyári cziklon felkavar minden szemetet, bűzt és bűzöst I Küldöttség, vizsgálat egymást érte, törvényszéktől újabb kihallgatásokat eszközölni, a mit a másodbiróság kiegészítésként rendelt el; közigazgatási hatóságtól a községi biró és társai ellen; egyházi bíróságtól a lelkész ellen beadott vádak folytán. Időközben a tanító ellen újabb erkölcstelenség panasza adatott be. Ennek vizsgálatát már elrendelte az esperes. Ez még jobban bonyolította a dolgot, de oda is vitte, hogy ez legalább bírósági ítélet alá jutott az egyházmegyén, a lelkész ellen beadott többnemű panaszokkal együtt, a mult év tavaszán. Izgatóan érdekes volt ez a tárgyalás is. A fiskális ész itt is hű volt önmagához és védenczéhez. Az egyházi biróság tagjai nemcsak a nyílt, de rejtett szálakat is jól ismervén, lelkiismerete és a nevezett egyház erkölcsi érdeke szerint a tanító ellen marasztaló ítéletet hozott, a lelkészt minden vád alól felmentette, sőt a vádaskodó biró-presbiter ellen fegyelmi eljárás indítását határozta volna; de eközben az illető biró-presbiter töredelmes vallomást tett, a lelkésztől könnyek között kért bocsánatot, kinyilatkoztatván, hogy ő sokat tudna beszélni a tanító ügyéről, hiszen az ő lánya is a sértettek közt volt, de elégedjék meg a biróság az ő bűnbánatával s Ígéretével, hogy ezután teljes erejével a lelkész mellett küzd az egyház igaz érdekében. A lelkész megengedett, a biróság is abbahagyta a vonatkozó további eljárást. Jegyzőkönyvet vettek fel róla, s némi remény mutatkozott, hogy derülni fog; annyival inkább, mert a vármegyei közigazgatási bizottság is elrendelte az illető tanító eltávolítását a lakásból, karhatalommal is, az egyházmegyei biróság is úgy ítélt, hogy mennie kell s csak birtokon kívül felebbezhet. Itt megint előállt a fiskális ész. Valahogy elkésik a vármegyei végrehajtás is. S épen kapóra jön a másodbirósági felmentő ítélet. Ennek alapján a püspöki hivatal táviratilag tiltja be az elmozdítást, míg a kerületi biróság nem dönt. Ez a biróság pedig talált egy formahibát — nincs könnyebb a világon, mint formahibát találni! — s ennek a formahibának alapján visszateszi az egész ügyet az egyházmegyére. Az idő halad! — s ez a fő, akárhogy bomlik a páczban levő egyház! Az egyházmegyei biróság újra ítélt. Ez is izgatóan érdekes volt. Már erre meg sem jelent a híres kriminálista. Elküldte a segédét, a kinek még bajusza se nőtt ki. A kinek még kevesebb érzéke és fogalma lehet arról a keresztyén morálról, mely a mi élettényeink fundamentuma. Minő leczkéztető modorban oktatott bennünket ez az önérzetes ifjú ügyvédsegéd! Az elnökünk egy kir. táblabíró volt, — a többiek is tudták a nótájukat, . . . lényegben legalább. De ez a fiatal úr . .. szinte döngette a jog bástya falát. A vers vége az lett, hogy az illető tanító hivatalától megfosztatott egyhangúlag. A mi ugyan nem azt teszi, hogy ne ott legyen ma is, a hol volt ós ne úgy húzza a fizetését. A fiskális ész dolgozik tovább. Felebbez mindig. Az egyházkerületi biróság jóváhagyta ugyan az egyházmegyei biróság ítéletét, de felebbezni lehetett, sőt kellett az új törvények szerint. A konvent pedig megint talált valami reparálni valót. Még nem tudjuk, hogy mit — de majd megtudjuk! Most újra kezdődik egyházi úton, a mit a polgári biróság kezdett, folytatott és bevégzett. Ami egyházmegyei bíróságunk, illetve ügyészségünk, egyszerűség kedvéért, ezt a világi bíróságot akarta bázisul felhasználni, hogy annál hamarább véget érjünk! No, ugyan szépen végére értünk! . . . Még most se vagyunk a kezdetén. Három éve lesz, hogy eszi a lúg a nyakát annak a szerencsétlen egyháznak, papostól, iskolástól, tanítóstól, s még halvány körvonalát sem látja a kibontakozásnak ; csak azt, hogy sülyed . . . sülyed... sülyed! . . . a paragrafus igazsága ássa a sírját! Mert az a szerencsétlen tanító folyvást az iskolában lakik; mellette az ideiglenes tanitó; a gyülekezet lelkiállapota tótágast áll; ki-ki keresi a maga igazát: bottal; ki-ki okolja, gyanúsítja a másikat, a másika szemében mindenki gazember; a pap még azért is hunczut, mert az egyháznak birtokot vásárolt és most drága pénzen bérbe adja a gyülekezet tagjainak, holott igazság szerint nekik kellett volna megvenni ós most nem fizetnének árendát ! S van a ki biztatja : ez a beszéd 1.. hunczut a pap, még a ki vele tart is 1! . . . íme a paragrafus igazsága . . . S az igazság paragrafusa? Viszi keresztjét — a Golgota felé 1 Andrássy Kálmán. »