Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

azért, mert nem volt kizárólag „katholikusnak" jelezve, nagy mozgalom támadt az egyedül iidvezítő egyház kebelében. Ezt a mozgalmat a herczegprímás sem volt képes lecsendesíteni. Egymást követték az új „kath. országos szövetségek". Ezek közt legújabban a „kath. sajtószövetség" és a „kath. országos népszövetség". Mind a gazdag főpapok védelme alatt. Valamennyinek egy a czélj a : a régi középkori r. kath. egyház hatalmának visszaszerzése, „mellyel úgymond — mindent, nélküle semmit sem lehet elintézni /" Csodálkozva olvassuk a r. kath. politikai és egyházi lapok egyértelmű izgatását, melyhez hasonlót a kormány semmiféle más egyháznál meg nem tűrne. Álljon itt néhány mutatvány azon testvéreink részére, a kiknek helyzete nem engedi meg, hogy a római egyház óriási sajtótermékeit olvashassák: „Ujabban — úgymond — a kereszténység helyét az antikrisztianizmus foglalta el, mely bukás felé vezeti az emberiséget". A romlásba döntött emberiséghez a „kereszténységnek" nagy köze van. A mai fejlődésnek alapját ez vetette meg; ő rakta le a kultura épületét. „A keresztyénségnek az emberiség java érdekében, a kultura, a tudomány érdekében vissza kell vívnia régi hatalmát a köz- és magánéletre, a politikai és társadalmi mozgalmakra." Kereszténység náluk római katholiczizmus! „A czél a katholiczizmus régi pozicziőjának visszahódítása. Az út hozzá a régi összetartásnak megteremtése. Ez által egységes állásfoglalás, egységes és együttes erőkifejtés az összes katholikus ok részéről. Ez lesz hivatása a katholikus népszövetségnek /" Előkép a német Volksverein, melyet „az Országos Katholikus Szövetség" készített elő. Jelvénye „az aranykoronás fehér kereszt", melyet büszkén hord minden r. kath. ember. „Az Országos Kath. Szövetség meggyőződött arról, hogy a népszövetség az a szervezet, mely magába foglalhatja az egész magyar katholikusságot. Ez a szervezet az, mely által kath. felebarátunknak, mint társadalmi embernek, minden szükségletét felölelheti, megteremtheti a régi testvériséget, a régi össze tartást>i s mindazt a mi ebből természetszerűleg következik." ... Első teendője, hogy táborba hozza az összes katholikusokat... Jövendő működésében épúgy, mint a múltban, csak egyetemes katholikus szempontok vezethetik! Emberek, tények, törekvések; társadalmi és politikai irányzatok, minden a katholikum szempontjából lesz elbírálva! A népszövetség az egész embert akarja felkarolni. Túlsúlyra akarja juttatni azt az eszmét, mely a ker. igazságok által megfeleljen az ezredév óta nyílegyenesen megállapított életiránynak! . . . Csak a közös kath. czélokkal kell foglalkozni. A jelszó: a katholiczizmus védelmére, egymás segítésére mindnyájan egyesülünk! Ilyen czélú országos népszövetség alapszabályai már a belügyminiszterhez küldettek megerősítés végett! Ezen alapszabály 3. §-a ez: „Szüntelen mozgalmat fejt ki, hogy a kath. társadalom minél szélesebb rétegeit kebelébe vonjaA népszövetség a népet akarja megszólaltatni, és pedig azt a népet, mely „óriási többségében katholikus." Ez a többség a maga kath. czéljait akarja szolgálni, úgy a tudományban, mint a művészetben, politikában és társadalomban is. Győzzön a többség! ez a demokratikus elv. Ezen elv felállításával akar az arisztokrata római katholiczizmus győzni és uralkodni Magyarországon. Minden tartózkodás nélkül hirdetik, hogy a régi hatalmat ismét a római egyház kezébe akarják keríteni. „Ennek a hatalomnak — úgymond — tartozik engedelmeskedni és tűrni a kisebbség úgy, mint mi (t. i. rom. catkolici) tűrjük az ő uralmukat (?). Azt fogjuk tenni, a mit eddig a katholiczizmus ellenfelei tettek; állandó érintkezést tartunk fenn táborunk minden tagjával, hogy folyton ébren tartsuk a tettre való készséget, folyton alkalmasabbá tegyük a kitűzött czél szolgálatára... Lajstromba fogjuk szedni azokat a katholikusokat, a kik nemcsak az anyakönyv szerint azok, hanem életük szerint is. Fel fogjuk költeni a kath. öntudatot és keresztül vinni, hogy kath. ember megkapja érdemleges helyét a községben, városban és az országgyűlésen is ..." íme, ilyen a külső szervezkedés képe, mely a nagyvilág láttára történik. Hogy mi történik a színfalak mögött, azt kevesen látják; még kevesebben tudják. De azt tudja mindenki, a ki a hazai protestantizmus történetét csak főbb vonásaiban is ismeri: mit jelent az reánk nézve, mikor a gazdag, a hatalmas, az uralkodó római egyház „a katholiczizmus régi pozicziőjának visszahódítására, a katholiczizmus védelmére" faluról-falura, az összes róm. kath. népet egy szövetséggé, harczra kész tömeggé toborozza ! Demokratikus elvet hirdet, midőn azt kiáltja: többségben vagyok és ezzel uralkodni akarok! És mit csinálunk mi? Oldott kéveként heverünk szétszórva a földön, unatkozva osztozva és várva : mikor fog a sült galamb a szánkba repülni. Nem látjuk, mint szedik szét szemünk láttára az 1848. XX. t.-czikk alapköveit, hogy az évszázadok nehéz munkájából és szenvedéseiből épült egyetlen védvárunk egyszerre összeomoljon. Ily körülmények között feleljen minden hű protestáns emiternek lelke erre a felvetett kérdésre: kell-e hát „Országos Protestáns Szövetség", saját veszélyeztetett legszentebb érdekeink védelmére? Zsilinszky Mihály.