Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

Miniszteri leirat a lelkészi fizetések rendezése ügyében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetőleg annak nevében Tóth János államtitkár, f. év november 20 ról keltezve, 137,684. szám alatt a következő leiratot intézte a püspöki hivatalokhoz: Méltóságos ós Főtiszteletű Püspök Úr! Tervbe vettem, hogy az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszek a lelkészi jövedelmi kiegészítés mértékének emelése ügyében. E törvényjavaslat előkészítése czéljából van szerencsém Méltóságodat tisztelettel felkérni, miszerint a bölcs vezetése alatt álló egyházkerületben levő mindazon lelkészségek jövedelméről tájékoztatni méltóztassék, amelyek 1898. évi január hó 1-én már mint önálló anyaegyházak állottak fenn, de az 1898. évi XIV. t.-cz. szempontjából eddig bejelentve nem lettek. Az egyes lelkészségekre vonatkozó e tájékoztatást akkép kérem eszközöltetni, hogy a lelkész, lelkészség jövedelmének kimutatására vonatkozó csatolt B) jelzésű bevallási íveket az 1898. évi XIV. t.-cz. 11. §-ában és az ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 4433/98. eln. sz. utasításban foglalt rendelkezéseknek megfelelő módon három-három példányban kitöltetik és minden egyes jövedelmi és kiadási tételt a politikai községi, illetve egyházközségi elöljáróság által kiállított a járási főszolgabíró által érdemben hitelesített bizonyítványokkal igazolják. Ezen eljárási módnak indokául jelen ügy eddigi előzményein kívül az is szolgál, hogy kombináczióba vettem, miszerint a megalkotandó törvényben felhatalmazást kérek, hogy annak végrehajtása során az egyes lelkészségeknek adandó állami jövedelmi kiegészítés megállapítására irányuló tárgyalás alapjául a most kért tájékoztató bejelentéseket vehessem. A küldött B) jelzésű bevallási ívek kitöltésénél úgy a jövedelmek, mint a kiadások természetesen már nem az 1893—1897., hanem az 1904—1908. öt évi átlag szerint számítandók fel és igazolandók. A mennyiben azonban oly lelkészség jelentetnék be, a melynek már az 1898. évi XIV. t.-cz. alapján is joga lett volna a bejelentésre, a bevallási ívek ezek tekintetében nem az 1904—1908. évek, hanem az 1893—1897. évek átlaga szerint töltendők ki. Ha valamely lelkészi állás üresedésben volna, a jövedelmi bevallást a hitközségi elöljáróság eszközli, a mely a küldött B) bevallási íveket alá is írja. Felkérem Méltóságodat, hogy a lelkészek, illetve egyházközségi elöljáróságok által kitöltött bevallási íveket átvizsgálni és netalán észlelt hiányok pótoltatása után hozzám 30 napon belül felterjeszteni méltóztassék. Minthogy pedig a lelkészi jövedelmi kiegészítés mérvének emelését esetleg korpótlékok útján akarom eszközölni, ezen megoldási mód pénzügyi hatásának kombinálhatása végett oly kimutatásra is volna szükségem, a melyben e következő adatok lennének feltüntetve : 1. A község neve, 2. a lelkész neve, 3. a lelkész mely időponttól kezdve szolgál rendes lelkészi minőségben? 4. Ugyan-e kimutatásban kérem azt is feltűntetni, hogy mennyi minden egyes lelkészségben a hivők száma? 5. A lelkész kisebb vagy magasabb képesítésű-e, jelesül a középiskola (gimnázium vagy reáliskola) nyolez osztályát elvégezte-e? Felkérem Méltóságodat, méltóztassék hozzám a vezetése alatt álló összes lelkészségekről szóló ily kimutatást a jelölt idő alatt felterjeszteni és abban azt is kitűntetni, hogy a lelkészek közül kik élveznek jelenleg állami jövedelmi kiegészítést? A B) jelzésű bevallási íveket megfelelő számban csatolom. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását, Budapest, 1908. november hó 20. A miniszter helyett: Tóth, államtitkár. A ref. egyetemes konvent tanácskozása. (Folytatás és vége.) A második napon, Antal Gábor elfoglaltatása folytán, Baksay Sándor püspök és br. Bánffy Dezső elnöklete alatt folytak a konvent tárgyalásai. Az e napon előkerült ügyek közül a legfontosabbak voltak az egyház közszükségei új felszámításának, az ORLE. alapszabályainak és a Ne temerének a kérdései. Ez utóbbival nem is tudtak végezni a második, hanem csak a harmadik napon. Széli Kálmán előterjesztése mellett legelső sorban a budapesti egyháznak és a Lorántffy Zs. egyesületnek, diakonissza-képző intézeteik segélyezése iránt benyújtott kérvényeit vették tárgyalás alá. A konvent a diakonissza képzést az egyetemes egyház ügyének kívánja tekinteni; miután azonban ez idő szerint önálló intézet megteremtésére nincs ereje, a legczélszerűbbnek látja a már meglevő egyesületi diakonissza-képző intézetekkel karöltve megoldani a fontos kérdést. Érdemleges határozathozatal előtt azonban véleményt kér a közalapi végrehajtó bizottságtól arra nézve, hogy az egyet, egyház mily összeget fordíthatna erre a czélra. Fontos kérdést vetett felszínre a tiszáninneni egyházkerületnek a sárospataki theol tanárok fizetésrendezésével kapcsolatos kérelme. A kerület ugyanis, legutóbbi közgyűlésén elhatározta a theol. tanárok javadalmazásának állami színvonalra emelését és az ehhez szükséges összeg felének viselését. A kerületnek azonban erre tényleg nincs anyagi ereje; csak akkor lenne, ha a közigazgatási államsegély emelkedésével lekötött erőit némileg felszabadíthatná. E végből azt kérte, hogy miután az egyh. adóteher csökkentésre az államsegélyből kerekszámban 67,000 koronával többet utalt a konvent, mint arány szerint utalni kellett volna, s ez a 67,000 korona a közigazgatásra fordított összeget csonkította meg: utalja azt vissza a közigazgatásra; az adócsökkentési pénztár így előálló hiányainak pótlását pedig kérje a felemelendő államsegélyben. Fejes István támogató felszólalása után, gr. Tisza István elismerte, hogy az adócsökkentési alaphoz tényleg hibásan utaltatott át a 67,000 korona; de,