Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

társaság" kiadványainak (Mémoires de la Sociétó d'histoire et d'arehéologie de Genéve) II. kötetében bocsátotta közzé a Servetre vonatkozó aktákat Eelation du procés crtminel intenie á Genéve en 1553 eontre M. Servet (A Genfben 1553-ban Servet M ellen indított bűnpör története) czímen 1844-ben. Ezeket az alapvető munkákat Kálvin kiváló magyar életrajzírója: Révész Imre se ismerte. A használt művek fölsorolásánál még ezek két legfontosabbikának: Trechselnek és Rilliet-nek a munkáit se említi föl. Azonban használt forrásai közül különösen Stahelin-nek lelkiismeretes forrástanulmányok alapján készült és 1863-ban kiadott munkája mindezeket már figyelembe vette. Azt nem kívánhatjuk még a legkomolyabb történetírótól sem, hogy mindezeket az alapvető munkákat átvegye. Az azok eredményeit összefoglaló hiteles gyűjtemény (a Corpus Reformatorum említett kötete) pedig csak Révész Imre munkájának kiadása után hat év múlva jelent meg. A mai történetírótól azonban joggal elvárhatnók, hogy legalább ezt a gyűjteményt ismerje. S ha Zoványi Jenő nem tett volna is egyebek, mint hogy a Corp. Ref. XKXVÍ. tötetöben1

közzétett Servet pörbéli aktáknak csak a 'czímét olvasta volna el, akkor is lehetetlenség, hogy olyan ítéletet alkothatott volna magának Kálvinnak Servet elítéltetésében való szerepéről. Látta volna az iratok közt Servetnek Kálvinhoz írt — s a Servet-ügy elbírálásánál figyelmen kívül nem hagyható — harmincz levelét. Ezeket, egy-kettő kivételévél, még Genfbe ménetele előtt írta hozzá. Ezekből kitűnik, hogy Servet maga keresi Kálvin ismeretségét, miként a többi reformátorokét is. 0 rá is ráakarja erőszakolni szentháromságellenes fölfogását. Olvashatta volna a Vienne-ben Servet ellen megtartott bűnpör aktáit, az ítéletet, a melyben négyszeri kihallgatás után szentháromságtagadásáért s a névtelenül kiadott Christianismi restitutio (A keresztyénség visszaállítása) czímű munkájáért már máglyahalálra ítélték. Ez elől azonban megszökött s így az ítéletet csak „in effigie" hajthatták végre. Látta volna a genfi pör aktáiból, hogy nem Kálvin maga emeli a vádat, a melyet az ügyész is magáévá tesz : Kálvin csak később vállalja magára a vád theologiai részét. Nem ama sértésekért áll tehát Servettel szemben, melyekkel az leveleiben is elhalmozza, hanem egyedül szentháromságtagadásáért s az az ellen szórt gyalázkodó kifejezéseiért („háromfejű szörnyeteg" stb.). Láthatta volna az aktákból, hogy Servet pöre a városi tanács előtt folyt le. Az előtt a tanács előtt, melyben — Ami Perrin-nel, az első szindikussal élükön — Kálvin ellenségei : a libertinusok voltak többségben. Kálvin éppen akkortájt erős harczban áll vélük. Ha ismerné Zoványi Kálvin fontosabb leveleit, úgy tudná, hogy ebben az időben szomorúan panaszkodik Bullingernek. Akkora gyűlölettel viseltetnek iránta — írja — hogy még azt se hinnék el neki, ha azt mondaná, hogy délben világos van! (L. a C. R. XLII. kötet 611 hasáb.) Hogy lehet ilyen körülmények közt őt „értelmi szerzőséggel" vádolni?! Láthatta volna, hogy Servetet nem kevesebb, mint tízszer kihallgatják. Olvashatta volna, hogy a titkos jóakaróinak : a libertinnsoknak túlsúlyra kerülésében bizakodó Servet a pör folyamán egyenesen vádlóul lép föl Kálvin ellen és halált kér fejére! Olvashatta volna azt is, hogy a vienne-i biróság, értesülést szerezve arról, hogy az elítélt szentháromságtagadó Genfben van, kéri kiadatását. Servet kérve-kéri a tanácsot, hogy ne adják ki. Ha Kálvin ós a genfiek féltek volna Servet előrelátható elítéltetésének ódiumától, egyszerűen kiadták volna és a vienne-iek végrehajtották volna a halálos ítéletet! Láthatta volna Servetnek a tanácshoz intézett ama kérelmeit, melyekben előbb azt kéri, hogy ügye a világi biróságtól egyházi biróság elé vitessék; majd azt, hogy Svájcz más városai kéressenek föl ítélkezésre. Olvashatta volna a genfi tanács leveleit a zürichi, berni, baseli és schaffhauseni egyházakhoz, és azoknak egybehangzó elítélő válaszát, úgyszintén eme városok tanácsainak hasonló véleményeit is. Ugyancsak olvashatta volna e gyűjtemény függelékében a kor több kiváló reformátorainak, így Oecolampadius- nak, Bucer-nak, Grynaeus-nak Servet tanairól nyilvánított elítélő fölfogását. Ezeknek az aktáknak a legnagyobb része XVI. századbeli régi franezia nyelvű, így megértésük kissé nehezebb. Ámde, ha Zoványi nem tud is francziául, úgy Brunnemann-wisk 1865-ben megjelent németnyelvű könyvét is haszonnal forgathatta volna: „M. S. eine actenmassige Darstellung des Kriminalprozesses". Zoványi Jenő elítélő bírálatában szembeállítja Kálvint Melanchtonnal, Zwinglivel és Lutherrel. Lutherről tudjuk mi is, hogy a német nemességhez írt soraiban — Husz János megégettetésével kapcsolatban — ellenzi az eretnekek üldözését és halálraítéltetését. Ámde úgy Melanchton mint Zwingli más véleményen van. Mindketten elitélőleg nyilatkoznak Servetről és véle szemben minden eszközt megengedhetőnek tartanak. Zwingli is odanj'ilatkozik, mikor Oecolampadius értesíti Servet tanairól, hogy „Servetet vagy helyes okokkal jó útra kell téríteni, vagy ha ez nem sikerül: mindent el kell követni, hogy az egyház megoltalmaztassák ama nézetektől, melyek az egész keresztyénséget alapjában rombolnák le". (Révész 173. 1.) Melanchton pedig egyenesen magáévá teszi Servet halálraítéltetését: „Átolvastam munkádat — írja Kálvinnak — melyben Servet borzasztó káromlásait oly meggyőzőleg megczáfoltad. Hálát adok Isten fiának, ki küzdelmedben ítélő bírád és vezérlőd volt. Krisztus egyháza örökre hálával tartozik néked. A ti hatóságtok (tehát nem Kálvin!) valóban teljesen törvényesen járt el ezen káromló kivégeztetésével. Ezen ügyben hozott ítéleteteket olvastam és dicséretre méltónak találtam. Csak csudálkoznom kell, hogy akadnak emberek, a kik ezt a szigort ócsárolni merészelik".* * Id. Losonczy Lászlónak Thomson Radford nyomán írt kis Kálvin életrajzában 41. lap.