Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az erdélyi református egyházkerület felterjesztése az egyetemes konventhez a „Ne temere" ügyében. — Tárcza: A Servet-ügy aktái. Dr. Eováts J. István. - - Könyvismertetés : A keresztyénség lényege Veress Jenő. — Belföld: Lelkészi fizetések rendezése ügyéhez. A felvidéki reformátusok érdekében. Sedivy László. — Irodalom — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az erdélyi református egyházkerület felterjesztése az egyetemes konventhez a „Ne temere" ügyében. Főtiszteletű és Méltóságos Konvent! Hazánkban az interconfessionális viszonyok terén újabban tapasztalható szomorú jelenségek kötelességszerűleg indítják egyházkerületünket arra, hogy jelen felterjesztésünkkel a Főtiszteletű és Méltóságos Konventhez forduljunk. Magyarországi ref. egyházunk és ennek kebelében a mi erdélyi egyházkerületünk is, mindenha elsőrangú kötelességének tartotta, hogy a Krisztus evangéliumának drága kincseivel sáfárkodván, ezen munkásságára nemcsak a hívek lelki üdvösségét, hanem egyszersmind földi boldogságát, az egyetemes emberi tökéletesedést, a haza, a nemzet felvirágozását is előmozdítsa. Voltak idők, midőn magasztos törekvéseinkben szűkkeblű gáncsolódások, sőt tervszerű üldözések hátráltattak, üe viszont voltak olyan idők is, midőn a Krisztus evangéliumát megértő nemzedékek gyermekei — bár más templomokban imádták is Istent — velünk ugyanazon czélra törekedve, ugyanazon magasztos eszményekért lelkesedve, nemes versenyre keltek mivelünk, és mi mellettök s velők párhuzamosan haladva, erőinket a közös czél érdekében szabadon kifejtve, minden fennakadás nélkül tölthettük be felséges hivatásunkat Isten országa, a haza, az emberiség szolgálatában. Az üldözések gyászos napjai már régóta a múltnak fátyollal borított, bár mindig szomorú emlékei közé kerültek. Okunk volt hinni, hogy hiábavaló gáncsvetések, felekezetközi súrlódások sem fogják többé zavarni azt a munkásságot, melyet a felekezeti egyházak Isten és Haza szolgálatában kifejtenek. Jogunk volt remélni, hogy ha netalán, bármely külső behatás folytán, a felekezetközi összhang megzavarására kísérlet történnék, az interconfessionális állami hatalom, melynek nagy czéljai elérésében az egyházak csendes tevékenysége a leghathatósabb segítő ereje, meg fogja találni annak a módját, hogy minden felekezet, minden egyház a maga felséges hivatásának élhessen és ne legyen kénytelen egyik kezét a testvér ellen védelmező fegyver tartásával és forgatásával az építés munkájától elvonni. Annyival inkább hihettük és remélhettük pedig mindezt, mert az újabb időknek anyagias szelleme s az ezáltal táplált törekvések, egyaránt fenyegetik az állami lét meglevő legbecsesebb alapköveit és a keresztyénségnek, minden vallásfelekezet által legtöbbre becsült drága kincseit. Sajnosan kell azonban tapasztalnunk, hogy egyházépítő munkásságunkban egy igen szomorú és veszedelmes jelenségnek, a felekezeti torzsalkodásnak felmerülése és bizonyos oldalról tervszerű szítása kezdj megbénítani kezeinket. Ideges nyugtalanság vesz rajtunk erőt, mert sok jel azt mutatja, hogy a békés munkásság napjaira liarcznak, és pedig gyászos testvérliarcznak esztendei következhetnek. Aggódunk a miatt, hogy most, a midőn az evangélium ellenségeivel szemben minden keresztyén egyháznak kart karba öltve, kölcsönösen kezet fogva kellene elszánt küzdelemre kelni: igen közel áll annak a lehetősége, hogy mi a mi erőink legjavát egyik nagyra nőtt és hatalmaskodásra készülő testvér túlkapásainak visszaverésére kell fordítanunk. De még sajnosabb jelenségnek kell bélyegeznünk azt az immár szemmel látható, le nem tagadható tényt, hogy az államhatalom, melynek a felekezeti béke biztosítása elsőrangú kötelessége volna, nemcsak hogy nem felel meg eme kötelességének, de részben egyoldalú, elfogult cselekvényei részben tehetetlenségre, vagy legalább is érthetetlen közönyre valló nemtörődömségével még tápot szolgáltat a felekezeti viszálykodások felgerjesztéséhez. Minden, az újabb időben felmerült s a felekezeti békére veszélyeztetőleg ható jelenségek közül első sorban a X. Pius pápa által kiadott „Ne temere" kezdetű