Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

szerezni, s a hol s a mennyire lehet, a községi Kálvin-Szövetséget meg is alakítani, az egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseken és értekezleteken pedig a szövetségnek propagandát csinálni szíveskedjenek A felhívásból közöljük a következőket: Kálvin-Szövetségünk fontosságát a czél magában foglalja s a felhívás ezt tüzetesen megvilágosítja. Nyugodtan és bizalommal nézünk a kitűzött czélok felé; bizalommal az Istenben s bizalommal kálvinista hitsorsosainkban, hogy hivó szavunk nem marad eredmény nélkül. Sok idő a további tétlen szemlélődésre nincsen; tenni kell! s a tettek nyomán új, életerős kálvinista egyház fog kikelni mai lankadó, hitetlen, közönyös, széthúzó és szegényes helyzetéből! Nem hangzatos szavakkal indulunk útnak, de cselekedeteket Ígérünk, ha bennünket megértenek s ha százával és ezrével toborozhatunk tenni akaró tagokat, hogy kezet-kézbe fogva haladjunk az egyesülés, az erők közös czélra való összetétele s az egyháztársadalmi élet fellendítése felé. „Egyenkint' — egyénenkint" óhajtunk tagokat nyerni, a mi nehéz feladat lesz kezdetben, ezt jól tudjuk ; — de a meginduló kis kövecske lavinaként fog nőni — s fogja magához vonni azokat is, a kik tétlenül, ölhetett kezekkel nézték eddig egyházi életünk sülyedő hajóját. „Tanulni — tanítani és dolgozni" ez a másik jelszó, mely jelszó mellett lehetetlen czélt nem érni. Segíteni mindenkit, a ki hitsorsosunk s ha módunkban áll mást is az élet nagy küzdelmében; megerősíteni népünket gazdaságilag s megtaláltatni a saját elhanyagolt lelkét mindenkivel: ez az a rugó, mely csudákat fog művelni, s melyből, mint porából megelevenedett Phoenix fog egy életerős, hittől duzzadó, józan, puritán szellemű kálvinista egyház támadni! A takarékosságra szoktatott, józanéletű, a jólét jeleit érző népben önkéntelenül fog bizalom ébredni az iránt, a ki azt előmozdította, s ha ez egyházunk bajnoka — egyházi vagy világi papja leend — feltartóztatlanul fognak nőni az összekötő szálak kálvinista egyházunkhoz. A vagyoni erősödéssel együtt jár a népesség szaporodása, a kivándorlás csökkenése, s visszaállítva a derültebb kedélyt, nő az önbizalom, erősíthető a hit, a valláserkölcsi élet, a lelkészhez és tanítókhoz való gyermeki ragaszkodás és ezzel a vallás és egyház szeretete, az evangéliomi erőkben való feltétlen bizalom. Imádkozni a testileg és lelkileg elesett csak úgy fog tudni, ha van, a ki őt felemelje, s erre egyesek — bár vannak erre ma is élő példák — csak igen nehéz, kitartó munkával lesznek képesek. Egy erős, az egész kálvinista társadalmat összetartó szövetkezés lehet csak képes arra, hogy a gyengét, a lankadót felemelje, az erősebben is új erőt keltsen, a hitetlent, a közönyöst meggyőzze. * * * Félreértés kikerülése végett szives figyelmét felhívjuk arra is, hogy nem állunk ellentétben az újabban alakult „Országos Vallásegyenlőségi Szövetséggel", melynek czéljait nem kicsinyeljük, sőt a mi munkánkkal az 0. V, E. Sz. czéljait is előbbre visszük. Mindazonáltal az 0. Y. E. Sz. ha a közönyt megtöri is, a hitetlenséget, vallástalanságot, a tétlenséget, az anyagi és erkölcsi pusztulást nem szüntetheti meg s nem nevelheti a népet, nem teheti élővé, mozgóvá, tevékennyé a vallástársadalmi életet, mert az 0. V. E. Sz. czélja védelem és harcz. Védekezni fog a vakhit, homály (mysticismus) s annak kinövései ellen s harczolni fog a lelkiismeret szabadságáért, az egyházak és vallások egyenlő bánásmódban részesítéséért Éppen ezért nála, a czél eszmei voltánál fogva, a protestáns és ahhoz csatlakozó más egyházak alkotmányos állásának előbbre vitelére van helyezve a súly — a maga egészében — s így kevésbbé helyezhet súlyt egyes lelkekre, egyes egyházközségekre. A mi czélunk munka és építés 1 Éppen ezért az 0. V. E. Sz. támogatása az egyházközségeknek — mint testületnek, mint egésznek — érdekében fekhetik csupán ; ellenben a híveket, a népet megerősíteni, az egyes lelkeket is felemelni, az egyháztársadalmi és valláserkölcsi bajokat orvosolni, végre már egyszer építőmunkát végezni, csak egy oly szervezet mellett lehetséges, mely minden legkisebb falut és illetőleg egyházközséget és minden kálvinista hívet munkába von a községi, kerületi- és Országos Kálvin-Szövetség keretében, úgy a mint az mellékelt felhívásunkban van részletesen kifejtve. A néphez kell leszállanunk, magát a népet s annak bajait kell megismernünk; a népet kell tanítanunk, a népet kell ebben a vallásos és gazdasági szervezetben tömörítenünk, őket nemcsak vasárnap, de hétköznapokon is összegyűjtenünk; a nép bajain kell segítenünk s erre a munkára hívni, buzdítani s bevonni az egyház minden hű fiát, mert a nemzetközi álpróféták kezeiből csak így ragadhatjuk ki a fegyvert s csak így lehetünk az elhanyagolt népnek újra szellemi vezérei! * * * Megalakulásunk rövid ideje alatt a következő irányban indítottunk akcziót: 1. A theológiákon és tanítóképezdékben a gazdasági, közgazdasági, alkotmány- és más jogi ismeretek terjesztése végett az összes intézeteket megkeressük; ingyenes kurzusok elrendelésére s tartására a kormányt felkérjük; ott a hol módunkban áll, magunk kebeléből küldünk előadókat, hogy a fiatal lelkészi és tanítói kar gyakorlati ismeretekkel indulhasson nagy munkájára s népe vezetését minden irányban magához ragadhassa. 2. A vidéki központokban, anyagi erőnk gyarapodásával, szocziális és egyháztársadalmi kurzusokat szándékozunk rendezni; a fővárosban pedig a munkás, az iparos és művelt osztályoknak már a tél folyamán akaruk ilyen irányú előadásokat tartani, s a munkásosztályt a nemzetközi szocziáldemokratizmus karjaiból ezáltal is