Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

akarja kiküszöbölni állami, társadalmi és egyházi életünkből a felekezeti torzsalkodások pusztító mérgét. Két nagy, egy részben felekezeti, másrészben társadalmi tömörülés kezdete áll tehát előttünk. Két olyan tömörülésé, a mely legelső sorban a magyar protestantizmus csatlakozására és segítő munkájára számít, s a melyből ennek a protestantizmusnak nem is szabad hiányoznia, ha azt nem akarja, hogy az idők árjai átcsapjanak felette. Egyfelől az aktivitás, a melyet a szocziáh demokrácia és a vele társult úgynevezett szabadgondolkozás kifejt és a melynek csak destruktív hatásait szemlélhetjük; másfelől az az ügyeskedés, a mellyel az ultrainontanizmus a maga malmára igyekszik hajtani a felzavart vizeket s azon a nyugodalmukban megzavart és megfélemlített lelkeket: elodázhatatlan kötelességévé teszi a magyar protestántizmusnak az akczióba indulást és egyfelől önmagának az evangéliom erőivel való új életre keltését, másfelől az evangéliom erőinek az állami, társadalmi és felekezeti problémák megoldásába való bevitelét; mert máskülönben vagy a vörös internaczionále diadalmaskodik vallástalan materializmusával, vagy pedig a fekete internaczionále „egyedül üdvözítő" pretenzióival. Ebből a kétfelől fenyegető veszedelemből csak az öntudatra ébredt és mind belsőleg, mind külsőleg akczióba indult evangéliomi protestantizmus mentheti ki ezt a hazát, annak institnczióit és polgárait! Ne tétovázzunk, ne habozzunk tehát tovább! A cselekvés ideje elérkezett, tehát cselekedjünk! A Kálvin-Szövetséget karolja fel az egész magyar kálvinizmus, a Vallásegyenlőségi Szövetséget pedig az egész magyar protestántizmus, s legyen annak mind legkompaktabb serege, mind evangéliomi szellemben vezető táborkara! Tömörüljünk! Dolgozzunk! Ez legyen a két jelszó. S ha ezek meghallgattatásra találnak, örvendve fogjuk szemlélni rövid idő alatt munkánk eredményeit, mind benn az egyházban, mind azon kívül, nemzeti életünk minden vonatkozásában! H. I. TÁRCZA. A mi napunk. Irta s a Bethen Gábor-Kör és a budapesti ref. theol. önképzőkör által rendezettreformácziói emlékünnepélyen előadta: Maday Gyula. Téged dicsér ma ajkunk éneke Szép lelki hajnal, szabadság ünnepe. Hallatván ékes zsoltárok szavát Köszöntünk, mint a kis madár köszönti A fölkelő nap első sugarát. Az volt a nap, óh az volt csak a hajnal! Megnyílt az ég egy óriás sóhajjal, S egyszerre ím a megnyílt ég alatt, Jobbján a szent könyv letépett lánczával Föláll és szól egy óriás alak. Isten szolgája, egyszerű barát. Kezében tartva Krisztus kánonát Halovány arcza felmagasztosul S feldörg a szózat Wittemberg falán: „Ezt hirdette és rendelte az Úr!" Csodás hangok e szózat hangjai, Zúgnak, miként a menny harangjai. Zendűltök hallván, ébred a világ Es visszazengi milliónak szája Az Úrnak tetsző, szent melódiát. Zeng-zúg az ének és az ige száll, Túl-túl a germán föld határinál. Röpül a tenger s Alpesek felett. Tovább mennydörgi nagy Kálvinus ajka LL ' ' • ii.'O i S fölébred tompa álmából — Kelet. Megzendül Kárpát s bátran visszadallja Traján útjáig két ország magyarja. S ringatva lelkén új hit új dalát: „Megleltem én az én Uram!" — kiált és Érzi lelkén a fény diadalát. •<-.!Í<V rtiifi - / U> í v<"-Vn ' -ÍJ '.t <»<••• •'•<; JJf'í' • í Bezúg aztán egy bősz vihar e dalba, A zengő zsoltár — raboknak siralma. Honi mezőkön indul vad csata, Magyar kebelnek testvérszívbe gázló Gyilokvetése, bősz hadjárata. Máglyák lobbannak föl iszonytatóan. Nyüát dörögve szórja ránk a trón. S hitét, mert így is főemelten állja: Rabszíjjra fűzik szent papok csapatját, S magyar zsoltárt sír a nápolyi gálya. ' Szerette mégis népemet az Isten, Ha győzött is az ármány : csak a testen; Mert Kálvin lelke él és őrködik S hatalmas nyája myrjád templomának Fénycsillagában bízvást gyönyörködik. Szeret az Isten ! Nem hullott hiába Annyi szent vér a Golgoták porába. Megoldott gályánk száll-száll szabadon És büszke útját visszaszegni többé Nincs földi fegyver, nincsen hatalom!