Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

pap külső értelmi áldozata) igen gyönge expediensnek ismertem meg ahhoz, hogy sajátszerű egyéni körülményeim közepette minden ámítás és képmutatás nélkül a római egyház hivatalnokának továbbra is megmaradjak. Lelkületemet sötét felhők vették körül. Most megjött a tisztító zivatar. Sorsomon a szocziális tudományokkal való tüzetes foglalkozásom döntött. Yeliik kapcsolatosan a bölcselet- és természettudományok érintkező pontját vettem szemügyre. Már Innsbruckban hallgattam Joseph Biederlack, jezsuita jogtudós szocziális előadásait. Később is hébe-korba belepillantottam a szocziális, persze még csak keresztény-szocziális tudományba. Jászon fiatal, nagyon fiatal tanárkoromban a rendtársak körében alig jutottam szóhoz. Nem esett oly nehezemre, hogy benső életemet magamba zárjam. Budapesten a rendi tagokat szorosabb kapocs fűzi össze. Kisebb számban vannak. Eleinte itt is azon voltam, hogy mindent magamba fojtsak. De a mint a belső áradásom nottön nőt, a mint a sólyommadár módjára magasabbra és magasabbra szálltam, — sok szabad gondolatra valló nyilatkozat röppent el ajkamról. Ex plenitudine cordis os loquitur. A vallás- és bölcselettudományok ügyében a nyelvemet fékeztem. Annál nyíltabban nyilatkoztam az egyházpolitikai téren. Fennszóval hangoztattam a szocziális tanulmányok szerzette meggyőződésemet, hogy a tekintélyi vallásoknak a nép politikai fejlődésére jótékony hatása nincsen. A konkrét vallások, a különböző egyházak, egyáltalában ne ártsák magukat direkt módon a politikába. Éljenek meg a maguk benső erejéből. Máskülönben megértek arra, hogy elpusztuljanak. Mind jobban és jobban bántott, hogy a római papi osztály minden hivatottság és rátermettség nélkül feltolja magát a szocziális bajok orvosának. Olyan szocziális kuruzslónak ismertem meg, mely minden sebet egy írral, a vallással, értsd a politikai katholiczizmussal akar gyógyítani. Sans phrase állítom, hogy a papi osztály nagyon alant jár a fogással. Való igazságnak látom azt, hogy ez a szocziális kuruzsló arany horoggal halászik. Elvesztett tekintélyét szocziális kontárkodásával akarja visszahódítani. Az agyaglábú kolosszus magával tehetetlen és mást akar segíteni. Lasciate ogni speranza . .. Most már a végire jutottam. Ugyebár, nincs mit csodálkozni, hogy ilyen körülmények között semmiféle róm. kath. jellegű tudományos vagy társadalmi egyesületbe nem léptem, semmiféle róm. kath. jellegű akczióban részt nem vettem, semmiféle róm. kath. folyóiratba nem írtam. Pedig mindenre ismételten fölszólítottak. A társadalmi élettől teljesen visszavonultam. Csakis magamnak és irfagamban éltem. Minden külső befolyás nélkül végső tisztulásomon dolgoztam, mely után annyira áhítoztam. A római hierarchia váltig dicsekszik azzal, hogy az igaz tudomány szava mellette szól. Csakhogy a tudomány kétélű pallos. Az egyház a maga diadalmi koronájába a többi közt a tudományt is beleillesztette sugárnak. Úgy látom, hogy az egyház diadalmi koronájának ez a sugara kígyóvá tömörült. Hirtelen felkúszik a sugárkorona fölé, lecsap és az egyház hit- és erkölcsrendszerét halálra marja. A magas Olimpusról e szavakat hallom: „Csak hódolat illet engem, nem bírálat." Ez a hierarchia parancsszava a kutató pappal szemben. De váljon tovább hódoljak-e ? Én, ki a hierarchiát méltatlannak ismertem meg, hogy előtte meghódoljak, még tovább is hallgassak? Nem teszem. A vasabroncsokat szétvetem és megválók. Sorsomnak tragikus jelensége az, hogy a belső és külső sacrificium intellektus pszichikai folyamatát végig kellett élnem és szenvednem. Úgy gondolkoztam, mint egy berlini, vagy párisi protestáns theologiai tanár, pedig róm. kath. szerzetes pap voltam. Akármiért nem adtam volna, ha protestánsnak születtem. Pap és szabadgondolkodó maradhattam volna azon egy személyben. Talán még tragikusabb az, hogy az előbbi benső tragikum következtében mostan esetleg a legalsóbb társadalmi fokra kell leszállnom. Létem alapját, az annyi fáradsággal szerzett theologiai tanári állásomat fel kellett áldoznom. Igaz, senki a maga állapotját könnyen meg ne változtassa. De mit tegyek? A megismert tévedést ott kell hagynom — a megismert valóságért. Ennek szükségszerű velejárója, hogy anyagi tekintetben a bizonyosat a teljes bizonytalansággal cserélem föl. Szakításom előtt nem kopogtattam és nem kilincseltem senkinél. Azt határoztam, hogy az egyháztól föltétlenül megválók. Cassandra a rideg valóságból kelleténél többet, túlságosan sokat látott. Metsző fájdalmában e szavakba tört ki: „Add vissza vakságomat!" Ez a fölkiáltás néhanéha fölvillan az agyamban. De legott eszembe jut egyik kiváló bajtársamnak, Félicité de Lamennaisnak szózata: „Ha nem tudsz meghajlás nélkül mindent elviselni, ha nem tudsz rettegés nélkül minden eshetőséggel szembeszállni, akkoi; fetrengj továbbra is bilincseidben és mondj le arról a szabadságról, melyre méltatlan vagy." Ezzel a hatalmas mondással fejezem be szellemi fejlődésem lélektani analízisét. Akármerre fordul a koczka, elvetem. BELFÖLD. Az orsz. lelkészi nyugdíj belépődíjainak fedezése. — A dunamelléki egyházkerületi közgyűlés b. ügyeimébe ajánlva. — Egyházunknak egyik legégetőbb kérdése a lelkészek részéről f. év november 1-én esedékessé váló belépőjárulékok s nagyrészben e járulékok visszamenő kamatainak fizetése. Hogy milyen égető ez a kérdés, mutatja az, hogy talán nincs egyetlen egyházmegye sem, a melyik e kérdés kielégítő megoldását kerülete meleg jóakaratába ne ajánlotta volna. Sőt, úgy tudjuk, hogy a tiszántúli és dunántúli egyházkerületek messzemenő áldozatokkal e teher nagy részét levették lelkészeik vállairól ; míg a tiszáninneni egyházkerület, elvetve pénzügyi választmányának tagadó véleményes javaslatát, utasította azt oly javaslat beterjesztésére, melynélfogva: „a lelkészek 28% belépési járulékát a Hollandi-tárból, annak kamataiból, esetleg annak tőkéjéből, mint hosszú lejáratú kölcsönt, vagy részben, mint vissza nem fizetendő segélyt fedezni lehetne azon lelkészekre nézve, kik azt igénybe venni kívánják" (s vájjon kik nem kívánnák ?!). A dunamelléki egyházkerület pedig elfogadta s tanulmányozás és javaslattétel végett áttette számszékéhez azt az indítványt: „hogy a lelkészek az orsz. lelkészi nyugdíjintézetbe szolgálati idejük kezdésétől s így visszamenőleg számos évekre fizetendő járulékok megfizetésében az egyházkerület valamely alapjából segélyeztessenek".