Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

vettek. Sok kőből vagy érczből készült feszületet láttam, a melyeket egészen elkoptatott azoknak lába, a kik reá tapostak, kifejezvén ezzel, hogy megtagadják Krisztust. A keresztyénséggel szemben való ezen ellenséges érzület annak a szerencsétlen eljárásnak volt az eredménye, hogy a róm. kath. misszionárusok a 16. században beleártották magukat a politikába, épp úgy, mint, sajnos, manapság is hajlandók erre mindenütt. A halálbüntetés csak 1873-ban töröltetett el. Ez időben már voltak protestáns misszionáriusok Japánban ; ott működtek mintegy 15 éve már, de még nagyon kevés eredménynyel. Mi most a helyzet képe ? Jelenleg 60,000 prot. keresztyén van Japánban; csaknem ennyi róm. kath. és 28,000 gör. kath. Ezek között a protestánsok gyakorolnak legnagyobb hatást. Egy nem keresztyén újság nemrégiben így írt: „Ha keresztyénekről van szó, akkor protestánsokat értünk alatta, a többiek nem számítanak; egyedül ők vannak hatással a gondolkodó közönségre és a közügyekre". A protestánsok száma az ország népességéhez úgy aránylik, mint 1 a 800-hoz, a parlamentben az arány 1 : 50. Több ízben egymásután protestáns volt az alsóház előadója. Ezek egyike: dr. Katzoka (már meghalt) a parlament keresztyén tagjait össze szokta gyűjteni hetenként bibliaolvasásra és imádkozásra. Az orosz-japán háború kitörése alkalmával a miniszterelnök, gróf Katsura így nyilatkozott : „Japánban vallásszabadság van. A legtöbb nagy és kis városban keresztyén templomok vannak. Teljes szabadsággal tarthatnak istentiszteleteket s szervezhetnek missziókat meggyőződésük szerint. Nagy számban vannak keresztyén lapok, melyek épp úgy engedélyt nyerhetnek, mint a többiek. Keresztyén iskolákat állítanak fel mindenfelé, s azoknak, melyeket újabban állítottak, oly kiváltságokat adtak, mint az állami iskoláknak. A keresztyén testületek földbirtokot vásárolhatnak, s mivel nem czéljuk nyerészkedni, minden adótól mentesek. Nem tudom hány határozott keresztyén van, de számuk mindenesetre jelentékeny. Még többen vannak olyanok, a kik ápolják a keresztyén érzületet. Ezek nincsenek egy különös társadalmi osztályhoz kötve, mert vannak köztük orsz. képviselők, birák, egyetemi tanárok, napilapok szerkesztői, katonák, tengerészek. Keresztyén iratok terjesztése is megengedtetik. A kórházakban a betegápolók közül nem egy keresztyén. Legutóbb pedig engedély adatott a Ker. Ifj. Egyesületnek, hogy a katonák közt, kik most Mandzsúriában harczolnak, munkálkodjon. Ismétlem, Japánban vallásszabadság van". Néhány hét múlva a japáni diákgyűlés után résztvettem egy missziói gyűlésen Shanghaiban, Chinában. Több mint 1000 tagja volt e gyűlésnek, a kik azt a 3800 misszionáriust képviselték, a kik az ország különböző részében munkálkodnak. A gyűlés tartására az a körülmény adott alkalmat, hogy éppen 100 év telt el azóta;

hogy az első protestáns misszionárius: Morison Róbert, a londoni misszió társaság küldötte, megérkezett Chinába. Nagy nehézségekkel kellett küzdenie, sok ideig titokban kellett élnie s alig talált valakit, a kitől megtanulhatta volna a nyelvet. 27 évi buzgó munkásság után három ember keresztelkedett meg. Nyolcz év múlva számuk hatra emelkedett. Dr. Milne, Morison munkatársa, a legjobb remények mellett azt állította, hogy száz év múlva lesz legalább 30 ezer chinai keresztyén. Áz első chinaimissziói konferenczián, 1877-ben bebizonyult, hogy 13 ezer keresztyén van; a második gyűlésen, 1890-ben 39 ezerről adtak számot; most pedig, 1907-ben kitűnt, hogy 178 ezer keresztyén és 78 ezer katechumenus van. Ily nagy eredmény nem lett volna elérhető áldozatok nélkül, 100 év alatt 221 misszionárius halt rnartyrhalált. Egy összejövetele a gyűlésnek valóban felejthetetlen volt. Ez összejövetel tárgya a „Martyrok emléktermének" felavatásá volt. A gyűlés elnöke, dr. Gibson, a midőn felolvasta a ker. mártírok névsorát, ezek számához két pogány martir nevét is hozzátette. E kettő, két hivatalnok volt a táviróhivatalban. Midőn a boxerlázadás alkalmával az anyacsászárné egy táviratot akart szétküldeni az összes helytartóknak, megparancsolván, hogy minden európait kegyetlenül öljenek meg, e két hivatalnok, — mindenesetre Isten gondviseléséből, a sürgöny szavait így változtatta : minden európait jóindulattal védelmezzetek. Másnap mindkettő halállal lakolt, de ezer és ezer európai időt nyert a menekülésre. Nemrégiben China belsejében utaztam és sok olyan bensziilött keresztyénnel találkoztam, a kiknek testén még most is látszanak a kínzások helyei. Láttam egy asszonyt, kinek homlokára keresztet vágtak. Láttam egy férfit, a kinek keze egészen nyomorék, mert újjait összevissza törték keresztyén hitéért. S mikor kérdeztem tőlük, hogy nem bánták-e meg, a mit tettek, késznek nyilatkoztak meg is halni a Krisztusért. China és Japán között van egy ország, mely hosszú ideig reászolgált a „remeték országa" névre. Most ez az ország is feltárta kapuit a Krisztus evangéliuma előtt. 1885-ben ment ide az első protestáns misszionárius. 1886-ban történt az első keresztelés, 1887-ben alakult az első ker. gyülekezet s 1907-ben immár van 30,157 urvacsorával élő keresztyén, 119,514 aki istentiszteletet látogat, 33,250 katechumenus, 1,238 önálló gyülekezet, 96,450 vasárnapi iskolás gyermek. * * * Afrika közepén él egy nép, a Baganda. Mielőtt 1876-ban Stanley felfedezte őket, Európában senki sem tudott róluk. Stanley egy czikket írt a Daily Telegraph-ba, egy angol újságba, melyben kifejtette, hogy e nép nagy áldás lenne Afrikában, ha megnyernék a Krisztusnak. A következő évben már ment misszionárius e nép közé. A veszedelmes éghajlat sokaknak halálát okozta, s egyéb nehézségek is gyakran csaknem teljesen meggátolták a munkát. De Isten gyermekei buzgón munkálkodtak, a Krisztus nevében. És mi lett az eredmény ? 60,000