Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

sürgetni a vegyesházasságok körül való gondos pásztori őrködést. Most azonban, a mikor a római katholikusok nem csupán papjaik külső, hanem lelkiismeretük belső kényszerítő hatalma alatt is állanak házasságkötésüknél, még fokozottabbnak kell lennie a pásztori őrködésnek; mert hiszen mindenki előtt világos lehet immár, hogy a Ne temere rendelkezése legfőképen arra irányul, hogy a vegyesházasságokat a róm. kath. egyház leghatalmasabb lélekhalászó eszközévé tegye. Erre a fokozódó őrködésre való felhívásnak azonban nem csak az egyházi lapok hasábjain kell felhangzania. Fel kell annak hangzania, és pedig nem biztatgató kérés, hanem kötelező parancs formájában, az egyház hivatalos hatóságainak gyűléseiben is. Sajátságos, szinte hihetetlen, hogy bár a re verzál isokat megengedő házassági törvény megalkotásakor előre látható volt a protestáns egyházak vesztesége, s bár a hivatalos statisztika azóta évről-évre kimutatta tényleg szenvedett nagyarányú veszteségeinket: hivatalos egyházi hatóságaink — talán az egy tiszáninneni ref. egyházkerület kivételével —- mégsem tartották érdemesnek és szükségesnek a védekezés munkájának szervezésevei és kötelezővé tételével foglalkozni. Reméljük azonban, hogy most már be fogják látni ennek szükséges voltát és meg fogják tenni a czélravezető, minden lelkipásztort kötelező intézkedéseket. Kötelező intézkedéseket mondunk és nem jóakaratú figyelmeztetéseket. A jóakaratú figyelmeztetéseknek nem lesz több foganatjuk, ha a hivatalos hatóságok részéről hangzanak is el, mint az egyházi lapokban évek óta felhangzott kéréseknek. Gondoskodni kell tehát a hivatalos felelősségre vonásról is, nem csupán az instrukcziókról. Minden lelkipásztor felelősséggel tartozik a reábízott nyájat illetőleg, nemcsak az Isten, hanem egyházi hivatalos felsőségei előtt is. Ezt a felelősséget kell érvényesíteni, bekivánásával minden gyülekezetből a vegyesházassági és reverzális statisztikának, lelkiismeretes megindokolásával az esetleg szenvedett veszteségeknek — és kimondásával, indokolni nem tudás esetén, a fegyelmileg való felelősségre vonatásnak. A ki híven elvégzi lelkipásztori kötelességeit, azt ez a hivatalos ellenőrzés és felelősség nem fogja sérteni; azt pedig, a ki azokat elmulasztja, csak az fogja érni, a mit mint gondatlan pásztor megérdemelt. Legyen immár vége egyházunkban annak, hogy határozunk, rendelkezünk, de soha senki ellen nem őrzi azt, hogy a határozatokat és rendelkezéseket valóban végrehajtották-e azok, a kiket illetett! S mind a hivatalos egyházi hatóságokra, mind a lelkipásztorokra, mind az egész protestantizmusra még egy másik kötelesség is várakozik. Gondoskodniok kell a felekezeti harczot megakadályozni képes, törvényes biztosítékok megalkottatásáról. Követelniök kell a reverzálisok megszüntetését és a gyermekek vallásának megszabását illetőleg az 1868 : 53. t.-cz. rendelkezésének visszaállítását. Ne aggasszon bennünket az a gondolat, hogy ezzel a követeléssel vétkezünk a protestáns szabadelvüség ellen. Az a szabadelvűség, a mi annak megengedésében van, hogy a jegyespárok magok határozhatják meg születendő gyermekeiknek az egyik fél vallásában leendő nevelését, a mi viszonyaink között csak a legnagyobb falláczia, a mit a klerikálizmus eszelt ki és vívott ki a polgári házasságkötésért való rekompenzáczióképen. Elég baj, hogy az elaludt protestáns öntudat és közvélemény nem volt képes megakadályozni annak idején ennek a fallácziának törvénybe iktatását. Mert csak a vak nem látja, hogy szabad versenyt engedni meg a gyermekek vallása körül ott, a hol az egyik oldalon egy, anyagilag mérhetetlen gazdag és a lelkiismeretet kényszeríteni képes eszközökkel rendelkező, a másik oldalon pedig egy anyagiakban szegény és az egyházfegyelem terén kegyszerek megvonásával, a pokol félelmeivel nem operáló egyház kénytelen egymással versenyezni: a diadal csak az elsőé lehet. A belső, intenziv lelki gondozáson kivül tehát, különösen addig, a míg a róm. kath. és protestáns erőviszonyok egyenlőkké nem tétetnek, feltétlen szükség van a gyengébb fél törvényes védelmére. Ez pedig csak abban állhat, ha maga az állam határozza meg a vegyesházasságokból született gyermekek vallását. Követelnünk kell tehát e tekintetben a revíziót, és pedig nem csupán egyházunk védelme szempontjából, hanem a vegyesházasságban élők családi és az egész nemzet társadalmi békességéért is. Abból a lelkiismereti kényszerhelyzetből ugyanis, a melybe a Ne temere a vegyesházasságot kötő róm. kath. felet állítja, a legegyszerűbben és a legtermészetesebben az szabadíthatja ki, ha nem magának kell döntenie születendő gyermekei vallása felett, hanem arra nézve az állami törvény rendelkezései irányadók. Eme kötelességeink teljesítésével ne késsünk. Nyakunkon a veszedelem teljes nagyságában. Cselekednünk kell tehát, ha élni akarunk! Hamar István. ISKOLAÜGY. A felekezeti tanárok fizetéspótléka és annak rejtelmei. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megküldötte minden felekezeti középiskolának az állam által a felekezeti középiskolák igazgatóinak, tanárainak és torna-