Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A tetemek egybemenése. Hamar István. — A hazai szoeziális mozgalmak. Zsilinszky Mihály. — Tárcza : A jövő Krisztusé. Szabolcsfca Mihály. — Könyvismertetés: Héber nyelvtan kezdők számára, sz. s. — Belföld: A Magyar Prot. Irodalmi Társaság nagygyűlése. Tudósító. — Egyház. = Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A tetemek egybemenése. Szeptember utolsó és október első napjait nevezetes napoknak tekinthetjük a magyar protestáns egyház újabb életében. Fontos nyilatkozatok hangzottak el s fontos gyűlésezések folytak le alattok. Mintha, mutatis mutandis, Ezekiel könyve 37-dik fejezetének látomása kezdene valóra válni egyházi közéletünk terén. A régi tespedtség és közöny kötelékei mintha ereszkednének s elevenebbé válnék a protestáns öntudat és a cselekvésre való készség. S a jelek láttára az az édes reménykedés támad lelkünkben, hogy egy életelevenebb, munkásabb kor hajnala kezd derengeni egünkön. Hányszor, de hányszor kiáltottunk már fel, elesett állapotunk s mély közönyösségünk láttán: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még az éj ? S mintha kiáltásunkra végre szó adatnék: Eljött a reggel! Ideje, hogy valóban eljött legyen! Ideje, hogy prófétai szavak hangozzanak a megszáradt tetemek felé. S ideje, hogy a megszáradt tetemek meghallják, megértsék az Urnák beszédét és engedelmeskedvén annak, egybemenjenek, mindenik tetem az ő teteméhez ! Nagy ideje van immár mindezeknek, mert különben nem messze állottunk és állunk attól, hogy a pusztának a sötét hatalmak altal felkavart homokja végleg elborítson s teljes feledésbe merítsen bennünket! Helyesen, igazán mutatott reá báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő az evangélikus egyetemes egyháznak f. hó 7-én megnyitott gyűlésén arra, hogy mily romboló hatást gyakorolt a keresztyénség hit- és egyházi életére a inateriálizmus s az azzal karöltve járó pesszimizmus, és hogy az annak ellenében feltámadt római katholikus revival miként igyekszik a legügyesebb világi alkalmazkodással magának hódítani a materializmustól megcsömörlött és a pesszimizmus által megrendített lelkeket. Ennek a pápás lélekhóditásnak csak az evangéliomnak, az igazságnak lélekhódítása iehet világot orvosló ellenszere. A tiszta, hamisítatlan evangéliom birtokában levő protestantizmusnak kellene tehát minden nemes erőit harczba vinnie, hogy a végletek összeütközését megakadályozva, az éles ellentéteket az evangéliom szellemével áthidalva, a valami jobb, megnyugtatóbb, boldogítóbb után vágyakozó lelkeket az evangéliom örök tartalmával kielégítve, egy új, békésebb és boldogabb életbe vezérelhesse bele a világot. Külföldi hitrokonaink meg is értették az időknek eme jeleit és követelményeit. Közöttük és körülöttük nemcsak a római katholikus, hanem a protestáns revival hullámai is magasra csapkodnak immár. Azt lehet mondani, csak mi, magyar protestánsok voltunk azok, a kik végleg elaludtaknak látszottunk, s a kik nem tudtuk észrevenni és nem akartuk elhinni, hogy a materializmus és a klerikalizmus harczában össze is morzsolódhatunk. De — Istennek legyen érte hála! — úgy látszik, kezdünk már ébredezni. Nem szolgál ugyan dicsekedésünkre, hogy ez az ébredezés csak akkor kezd mutatkozni, a mikor a materializmus és a klerikálizmus harczában ez utóbbi látszik magához ragadni a diadal lobogóját ebben a hazában, és sikerei által elkapatva a mi határainkat is bontogatja ; — de bármiként lett légyen is felébredésünk, ha a meggyalázó arezulveretés útján is: csakhogy már egyszer ébredezünk! Ébredezünk, szervezkedni akarunk, hogy ne csak fennmaradásunkat, ne csak jogainkat biztosítsuk, hanem fundamentumunknak, az evangéliomnak erejét is bevigytik az életnek körülöttünk folyó harczába és a lelkek nyugodalmának, boldog ságának felépítésébe.