Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-04 / 40. szám

veszélyeket fölidézi, de a melyre nézve joggal mondhatná azt, hogy mind hiába, nem lehet hűtlen önmagához, nem változtathat sarkalatos alapelvein. Oh nem! Itt egy fegyverről van szó, a római egyház hatalmi törekvéseinek szolgálatában, a metyet kézbevesz vagy letesz a kézből taktikai szempontok szerint, a szerint, a mint egyik vagy másik területen élérkezettnek látja-e az időt e fegyver alkalmazására. Úgy gondolom, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés, hogy ez az a helyzet, a mely kétségtelen, eltagadhatatlan, nyilvános tényekből megállapítható. S ez a helyzet rákényszerít bennünket arra, hogy mi is igyekezzünk megfogni a vegyesházasságok kérdését: megfogni a jogos védekezés terén. Mi sem hagyjuk magukra azokat a hitsorsosainkat, a kik vegyesházasságra akarnak lépni; mi is erősítsük őket egyházuk ügye iránti kitartásukban. Világosítsuk fel őket, hogy hűtlenség egyházukkal szemben, ha engedve a pressziónak, reverzálist állítanak ki; és világosítsuk fel őket az iránt is — és ha kell, vigyük be ezt a küzdelmet abba a katholikus családba is, mely ki van téve e téren az ultramontán befolyás összes tortúráinak. — Világosítsuk fel azokat, hogy itt a katholikus egyháznak nem valamely változhatatlan, sarkalatos hitelve érdekében történik rájuk ez a presszió, hogy mindazokat a rettentő fenyegetéseket, a melyek lelkök mélyéig megragadják ós megrázzák őket, csak azért alkalmazzák rájuk, mert véletlenül magyar katholikusok. Ha német katholikusok volnának, egy szava se volna egyházuknak azon házasság érvénye ellen, a melyet ágyasságnak deklarál azért, mert — magyar. Mondom, ha kell — hisz jogos defenzíva terén mozgunk — vegyük fel ezt a harczot, vívjuk meg a felvilágosítás fegyvereivel; egyúttal éreztessük tettük következményeit azokkal is, a kik a reverzálisadás rút árulását egyházukkal szemben elkövetik. De főtiszteletű közgyűlés, én nem tehetek róla, én még e pillanatban sem fojthatom el magamban azt a meggyőződést, hogy erre a ránk kónyszerített harczra szükség nincs, hogy ezt a harczot, ha a magyar állam és a magyar katholiczizmus irányadó tényezőiben meg van a kellő jóakarat, ezt a harczot még mindig el lehet kerülni. Nem a ius plaeeti alkalmazása által. Én megengedem, hogy ezt is jogos lett volna alkalmazni, mert legalább hangos tiltakozása lett volna a magyar államnak ez ellen a felfogás ellen; de a ius plaeeti alkalmazása ilyen kérdésben a bajt abszólate nem orvosolná; mert hiszen, akár kihirdetik ünnepélyesen, akár nem, a lelkekre származott káros hatás megvan. Itt az orvoslás súlypontja nem a magyar királyon, nem a magyar kormányon van. Kómát kell a magyar állam illetékes faktorainak s a magyar katholiczizmus illetékes tényezőinek meggyőzni arról, hogy itt veszélyes térre lépett oly térre, a melyre való lépése éppen a katholikus egyház jól felfogott érdekei szempontjából is megboszulja magát. És itt az összes magyar katholikusokhoz szólok ! Hát ma, a midőn annyi ellenség környékez ; ma, a midőn bármerre nézünk ebben az országban, benn és a határszéleken mindenütt^csak ellenségeink mozgolódását látjuk; ma, a mikor, ha elég könnyelműek lettünk volna bármikor megfeledkezni arról, hogy mi magyarok milyen kevesek vagyunk és milyen sok ellenségtől vagyunk körülvéve ; ma, mondom, a midőn minden napihír, mindennapi jelenség, mindaz, a mi körülöttünk lefolyik, csak újabb meg újabb bizonyíték, csak újabb meg újabb mementó erre a kemény igazságra: ma szabad-e nekünk, maroknyi magyaroknak, szükség nélkül, elháríthatatlan ok nélkül, tisztán agresszív kezdeményezés alapján felvenni a felekezeti harczot egymás között, felemészteni legjobb erőinket egy olyan küzdelemben, a mely, bárhogy dőljön is el, a magyar nemzeti ügynek csak gyengítésére, csak kárára szolgál ? És nemcsak a magyar katholikusokhoz, de minden katholikushoz intézem azt a kérdést: Hát ma, a huszadik században, az atheizmus, az istentagadás, a materializmus, a szocziáldemokráczia veszélyeinek mindjobban tornyosuló hullámai között akkor végezünk-e krisztusi munkát, és akkor végez-e a katholikus egyház krisztusi munkát, ha a maga erejét a többi keresztyén felekezetek ellen fordítja ? Akkor végez-e krisztusi munkát ós akkor szolgálja-e saját érdekét is helyesen, ha a többi felekezetek gyengítése és elidegenítése által meggyöngíti az összes keresztyénség erejét ? Meggyöngíti azt az Ősi erőt, a melyet a mi Istenünk szolgálatában mi is a mi közös ellenségeink, a materializmus vagy az atheizmus ellen igyekeznénk kifejteni? Olyan oldalról jön ez a komoly, aggodalomteljes kérés és figyelmeztetés, olyan férfiú részéről, a ki egész életében igaz tisztelettel viseltetett a római katholikus egyház fényes múltja, nagy kulturális missziója iránt. Én azt hiszem, ebben a teremben és a mi protestáns egyházunk irányadó vezetői között általában senki sincs, a ki ne ismerné el azt, hogy a magyar katholiczizmusra szükség van ebben az országban, hogy a magyar katholiczizmusra itt nagy, áldásos nemes hivatás vár, a mely hivatás teljesítésében bizonyos bajtársi, bizonyos testvéri érzülettel állunk szívesen segítségre. Ne tegyék ezt ránk nézve lehetetlenné; ne kényszerítsenek bennünket bele egy olyan küzdelembe, a hol azután — ezt komoly aggodalommal és vérző szívvel mondom — nagyon félő, hogy a szélsőségek szenvedélye fognak mindent magukkal ragadni, a hol azután, két malomkő közé kerülnek, szétmorzsoltatnak azok, a kik a vallásszabadság, a felekezetek közötti viszonosság, a kölcsönös türelem szent ügyének szolgálata mellett azért meg akarnának maradni a katholikus egyház jogosult érdekeinek, védelmében is. Minek köszönheti a római katholikus egyház azt a fényes szerepet, a melyet máig betölt Magyarországon ? Minek köszönheti, hogy Magyarországon a magyar liberálizmus nagy zöme ma is még nem egyházellenes ? Annak a mérsékletnek, annak a türelemnek, a mellyel igyekezett a maga álláspontjának merevségét a haladó kor igényeivel és a magyar nemzeti élet érdekeivel kiegyeztetni. Ne