Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-09 / 32. szám
az ész, hanem a képzelet útján önti át a papjelöltek lelkébe. Erős képek és képzetek felgerjesztésével eléri azt, hogy nagy könnyedséggel fogadják magukba az ignácziánus gondolatokat. A képek jobban tapadnak, mint a puszta eszmék. Trompés, trompettes, trompeurs! Ilyen úton a mester a papjelöltek akaratát a saját ízlése szerint irányítja. Eszméit plasztikusan, konkrét módon, nyomatékos ismétléssel, hirtelen átmenetekkel és rikító ellentétekkel adja elő. Valóságban megigéz, hogy módszeresen megdolgozza a képzelő erőt. A képzetek és eszmék mélyen és erősen vésődnek a papjelöltek agyába. Annál inkább, mert az előadás utáni elmélkedésben maguk is előteremtik és átélik a befogadott képeket és gondolatokat. Jól írja Kari Holl — kinek néhány megjegyzését saját megfigyelésemmel kiegészítem — hogy ilyenkor a papjelöltben az önálló reflexió látómezeje el van zárva. Föltétlenül átadta magát a mester diktátori hatalmának. A mint így a képek és képzetek sokszorosodnak és ismétlődnek, a papjelölt lelkületében sajátságos pszichikai kör keletkezik. Agyának sejtjei között új pályahálózatok formálódnak. Az új asszocziácziók megrögződnek. Már nem tud másképen gondolkozni. Az ignácziánus ízü eszmekör megszokottá válik. Nem tud tőle szabadulni. A képek és képzetek oly erős pszichikai erők lesznek, hogy minden reflexió nélkül meggyőző asszocziácziókat teremtenek. Az egyház a bűn, a pokol képei tekintéllyé válnak. A szuggerált eszmék, a mint Fouillée mondja, valóságos idée-force-ok. Oly mély gyökeret vernek, hogy csak rendkívüli körülmények szülte titáni erő tépi ki. A papjelölt beleálmodja magát a rikító színekkel festett túlvilágba. A fantázia országa számára látható és reális világ. A természetfölötti indító okok szerint jár el még a mindennapi életben is. A mester elérte azt, hogy benne fixe idée-ket teremtett. Belőle valóságos szuggesztív erő áramlott. Hipnotizált. A legfontosabb elmélkedés a két zászlóról szól. A jelszó: Isten vagy a világ, Jézus vagy a sátán. Tudatosan túlhajt, hogy az elhatározás komolyságát és elszántságát próbára tegye. Jézus kedvéért szegénynek lenni és gyalázatot tűrni! A vallásos jellem ideálja a vallásos nagyravágyás leszen. Es az igazán vallásos ember — az egyháznak vakon engedelmeskedő r. katholikus ember. Nyolczszor éltem végig ezt az ignácziánus lelkigyakorlatot. Pszichikai és fizikai erőm ugyancsak beiéfáradt. Mikor a végén kábultságomból felocsúdtam, mindannyiszor új embernek, Ubermenschnek képzeltem magam. Sokáig azt hittem, hogy minden a saját énemből folyt, hogy saját magamat lenyűgöztem. Idővel átláttam a szitán. Az egész dolog autoszuggesztiv csalódás volt. Az ignácziánus világ- és életfelfogásom nem nőtt organikus módon belülről. Vallásos hangulatom nem fejlődött természetesen. Kívülről rám akasztottak egy ruhát, mely loyolai Ignáczra van szabva. Csupa kívülről jött kép, kívülről meghatározott hangulat, kívülről belém plántált képzet. Nem autonóm, hanem heteronóm ember lettem. Azt hittem, hogy szabadabbá és erősebbé váltani, mint valaha. Pedig élvebonczolást, a legnagyobb kényszert szenvedtem. Azt hittem, hogy magamat tárgyilagosan és közönbösen tekintem. Pedig tulajdonképen csak másnak, Ignácznak szemével vizsgáltam. Nem az egyszerű ideál győzött meg. Rajtam a raffinement minden eszközével kifogtak és a jezsuita-rend sajátszerű hangulatába sodortak. A szuggesztiót még nem láttam. Vak voltam. Képzeletemet mód fölött felhasználták. Mesteri fogásokkal az érzelmi és gondolkozási világomat egy bizonyos irányban fölizgatták. Ügyesen megforgattak. A kívülről belém szuggerált eszméknek valóságos gyűrűjébe kerültem. Elaltattak és elcsábítottak. Egyéniségemet megbénították. De mégsem sikerült teljesen megtörniök. E gyakorlat igazi czélja nem a vallásos érzelem ápolása. Ez kevés. Valóságban arra törekszenek, hogy az emberben az észt megsemmisítsék, hogy vele korlátlanul rendelkezzenek. Fichte arra buzdít, hogy „sei Person." Az Ignácz-féle gyakorlat arra jó, hogy az ember egyéniségét letörje. Meg akarja czáfolni Goethenek azt a mondását, hogy : „Höchstes Glück der Erdenkinder sei nur die Persönlichkeit." Aktiv eredménye abban áll, hogy az ember minden ügyben csakis Isten dicsőségére = az egyház szellemében szándékozik cselekedni. Az Ignácz-féle gyakorlat az egyoldalú és czélzatos pártpedagogiának non pius ultrája. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Egyházmegyei lelkészi értekezlet Belső-Somogyban. A belső-somogyi református egyházmegye lelkészi értekezlete 1908. július 27-én tartatott meg Csurgón a ref. főgimnáziumban. Az elnöki széket köztiszteletben és szeretetben álló esperesünk, Nagy Lajos foglalta el. A lelkészek közül az egyházmegye különböző helyeiről megjelent 30 lelkész. Az előadói s jegyzői tisztséget Fábián Zoltán lelkész töltötte be. Az érdeklődő körök szives tudomására hozom egyházmegyei lelkészi értekezletünk határozatait a .Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" útján. Egyrészt azért közlöm éppen ebben a lapban, mivel legelterjedtebb egyházi lapnak tartom ; másrészről megszakadt összeköttetésemet kívánom megújítani e lappal, melyet a dnnamelléki kerületben töltött lelkészi szolgálatom idejében egyházi és közérdekű czikkeimmel többször fölkerestem. Némi tájékozásul előrebocsátom: mivel egyházmegyénk nagykiterjedésű és sok egyházat számlál magában, e végből csurgó-, kaposvár- és szigetvárvidéki lelkészi körökre oszlik. Eme körök évenkint 2—3 ízben leik. köri értekezleteket tartanak. Ezek javaslatai összekerülnek határozathozatal czéljából az egyházmegyei gyűlést megelőző napon tartatni szokott egyházmegyei lelkészi értekezlet elé. Ez utóbbi fő lelkészi értekezleten, már a három lelkészi kör javaslataiban az egész egyházmegyei papság megnyilatkozó véleménye szerepel: ezeknek összeegyeztetéséből szűrődik le az egyházmegyei leik. értekezlet határozata. Míg a szűkebb lelkészköri értekezletek egyházi bajaink megbeszélése czéljából tájékoztató, irányító szereppel bírnak: addig a közös egyházmegyei lelkészi értekezlet határozatai üdvös intézkedésekkel orvosolják bajainkat s e bajok orvoslása után remélhetjük a'megerősödést. Ezen tájékoztatás előrebocsátása után közlöm az egyes leik. körök javaslatait, melyekre nézve az egyházmegyei lelkészi értekezlet a maga határozatait meghozta. Eme javaslatok és határozatok a következők :
