Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal . . 20 kor. Negyed oldal 10 kor, Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Áttérési sérelmeink. Dr. Kováts J. István. — Tárcza : Via dolorosa. K. I. — Belföld: A vértesaljai egyházmegyei értekezlet. — A Filadelfia Diakonissza-Otthon fölavatása. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Áttérési sérelmeink. r Ujabb időben több helyről hallunk panaszokat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyre-másra semmisítgeti meg a tíz-húsz, vagy még több évvel ezelőtt történt áttéréseket azon a czímen, hogy a hozzánk térők nem tartották be az 1898. évi november 12-én 78,735. sz. a. kelt miniszteri rendeletben a két kijelentkezés közt előírt 15 napi határidőt. A minisztérium eme intézkedései több szempontboi sérelmesek egyházunkra nézve. A felekezetek közti viszonosságról szóló 1868. évi LIII. t-cz. 3. §-a értelmében ugyanis: „Az áttérni kívánó, bármely egyház tagja legyen, ebbeii szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházközségének lelkésze előtt nyilatkoztatja ki. S ezen első nyilatkozattételtől számítandó 14 nap eltelte után és legfeljebb 30 nap eltelte előtt ugyanazon, vagy más, szintén általa választott két tanú jelenlétében ismét saját egyházközségének lelkésze előtt jelenti, hogy áttérési szándéka mellett továbbra is megmarad". A törvény megalkotóit föltétlenül hibáztatnunk kell, hogy ily fontos, sőt kényes természetű ügynél a jelentkezési határidőt szabatosabban körül nem írták. A mint a kereskedelmi törvény (1875 : XXXVIL) megalkotói szükségesnek tartották a bizonyos idő eltelte után teljesítendő kötelezettségek idejét pontosan körülírni,* úgy itt is vagy úgy kellett volna szövegezni a törvényt, hogy : „az első nyilatkozattételtől számítandó 15-ik napon" vagy hogy „a két jelentkezés közt — a jelentkezési napokat nem számítva — 14 napnak kell eltelnie". Ezeket, kiváltképen az előbbit mindenki megértette volna * Pl. „Ha a határidő napokban van megállapítva, a teljesítés a határidő utolsó napjára esik, maga a megkötés napja nem számíttatván". (329. §. 1. pontja.) A minisztérium is belátta a törvény fogyatékosságát és szükségesnek tartotta annak Aelyes értelmezését rendeletileg megállapítani. Az 1898. évi 78,735. sz. miniszteri rendelet szerint „. . . a nevezett t.-cz. (68 : LIII.) 3. §-a akként rendelkezik, hogy a második nyilatkozatnak az első után „14 nap eltelte után" s legfeljebb 30 nap eltelte előtt kell történni; tehát a naptári 15-ik napon kezdve, mert a 14-ik napon tett nyilatkozat nem érvényes'"''. Legyünk mindenekelőtt tisztában azzal, hogy a kormányrendeletek a törvényt értelmezhetik, ámde a nélkül, hogy annak érvényét megszüntetnék, a nélkül, hogy a törvényt hatályon kívül helyeznék : derogálnák. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy míg a bíró a törvény kötelező erejét kétségbe nem vonhatja, addig a kormányrendeletek törvényességet szabadon mérlegelheti és csak akkor köteles azok alkalmazására, ha azokat a törvénynyel megegyezőknek: törvényeseknek találja. A kormány ama rendeleteit, melyeket jogtalanoknak, törvényteleneknek vél, nem helyezheti ugyan hatályon kívül, de az adott esetekben egyszerűen nem alkalmazza.*) Már pedig a kérdéses törvény eredeti szövegét: a „14 nap eltelte után"-t bárki egész jogosan értelmezheti úgy is, hogy ha pl. ma, szerdán d. e. 11 órakor bejelenti kilépési szándékát, úgy két hét múlva: szerdán délelőtt V4

vagy Va 12-kor másodízben jelentheti be. A bírónak is ez a meggyőződése lehet s így ha jogorvoslatért hozzáfordulnak, a minisztérium bármely határozatát, melylyel a föntebbi rendelet alapján valamely áttérést megsemmisít, hatályon kívül helyezheti. De nem ebben van sérelmünk súlypontja, mert his^ ezt a miniszteri rendeletet az 1899. év október havában tartott egyházkerületi közgyűlésünk tárgyalta s azt — 113. sz, jegyzőkönyvi ' •) L. bővebben Kmety: ..A magyar közjog kézikönyve". (1900.) 306. 1.