Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

kében s a keresztyéni szeretet munkáit annak mezején ily, szinte kiirthatatlan erővel beléplántálni: akkor, nem szólva most a nép lelkéről, természetéről, a holland nemzetnek nagyobbrészt békés életéről a történelem folyamán, egy fő okra tudom visszavinni az okozatok sorozatát s ez az, hogy a holland népet a holland papság bámulatos erejű és hitű, látartó, mély munkássága tartotta, erősítette, fejlesztette a reformácziő óta egész a mai napig az egyházi, a vallásos élet ama fejlettségi fokára, a hol ma áll. Erős hitű, izzó lelkű papok alakították, formálták át ezt a népet fáradhatatlan buzgósággal s a nyomtatott betű és élő szó erejével. A nálunk még oly kicsiny és sokak által megvetett eszköz, a cura pastoralis az a csodás eredményeket elérő egyszerű módszermelyet a holland papok oly nagyszerűen tudnak alkalmazni és használni. A folytonos érintkezés, buzdítás, munkárahívás megteremti az érdeklődést, az érdeklődés pedig mohón fogadja a könyvet, a nyomtatott betűt. Felvirágzik a sajtó s a sajtó fellendülésével már nyert ügyünk van. S éppen ez a baja a magyarországi protestáns egyházi sajtónak, hogy nincs érdeklődés iránta. A közöny pedig a halála minden nemes törekvésnek, mert enélkii) halott a sajtó. Sajtó nélkül ma már nincs élet, csak dermedtség, halál. Éppen azért, ha nincs igazi, fogékony, érdeklődő gyülekezetünk, teremteni kell magunknak. A közönyt semmiképpen meg nem törhetjük, csak ha magunk irtjuk a tövist s tesszük termékenynyé még a kősziklát is. Igaz, hogy megvéreztük magunkat, egy egész élet telik el látszólag kevés eredmén}r

nyel, de ne feledjük el, hogy a holland vagy angol nép buzgósága nem máról holnapra állott elő. Papi nemzedékek éltek s tűntek el, nagy, buzgó lelkű emberek egész életüket vitték bele a küzdelembe, a míg Jó földet" teremtettek; s azok, a kik ma élnek, éppen űgy munkálkodnak és dolgoznak, mint elődeik, hogy megőrizzék azokat, a kik nékik adattak, hogy egy is azok közül el ne vesszen. Innen van aztán, hogy bár a holland nép igen sok kisebb-nagyobb egyháznak a tagja, s az egyes egyházak határán belül különféle pártok szerint csoportosul is, de közönyösséggel soh'sem viseltetik az egyház s a theologia kérdései iránt. Még a modernek isv

a kiket pedig valami különös buzgósággal nem igen lehet vádolni s hitüknek nem igen vannak mélységei, még azoknak a lelke mélyén is él elrejtve egy olyanféle vallásos érzés, a milyet Schleiermacher minden vallásosság conditio sine qua non-jának tart. S talán épen ebben különböznek a holland modern theologusok a mieinktől. Itthon hallottam már oly érveléseket is, hogy „modern vagyok, tehát nem teszek semmit s így nem is érdeklődöm semmi egyházi kérdés iránt". A holland pedig a legszélsőbb ultramodern eszmék mellett sem veszti el kedvét a theol. kérdésekkel való foglalkozás iránt. Ez a kenyere ennek a dogmatikus népnek, melynek lelkében a homousion és homoiusion kora és szelleme csodálatos erővel él tovább. Természetes tehát, hogy az ilyen — a mi viszonyainkhoz képest szinte hihetetlenül fejlett — egyházi élet állandóan legnagyobb forrongásban van. A legtúlzóbb orthodoxia harczol a legszélsőbb modern áramlatokkal s e kettőn belül a kisebb-nagyobb theol. pártoknak egész serege él és munkál, melyek néha hajszálnyi dogmatikai elvi álláspontokban különböznek egymástól. Harczaikban nem ritkán a „furor theologicus" nemes magaslatáig is eljutnak. Minden, még a legképtelenebb eszméknek is akad hirdetője, írója, követője és kiadója. Minden iránt érdeklődnek s mindent elolvasnak. De mégis helytelen lenne, ha e rendkívüli tudományos theologiai fejlettséget oly színben tüntetném fel, mintha az a meddő theologiai viták ingoványaiban merülne el, s az élő hit és munkás szeretet ható erőit nem vinné ki az életbe, s nem tenné vele termékennyé az egész holland társadalom szellemét. Szólanom kell majd erről is. Ez a tanulságos téma majd egyik jövő számra marad. Sebestyén Jenő. EGYHÁZ. Hatvanéves lelkészi jubileum. A szolnok-dobokamegyei Felör községben megható ünneplés között iilte meg Veress Márton református lelkész lelkipásztorkodásának hatvan esztendős lelkészi jubileumát. A kilenczven éves jubiláns a szabadságharczot, mint tüzér-százados harczolta végig. A nagy idők elmúltával a papi pályára lépett, azóta köztiszteletben szolgálja egyházát. Ötven éves lelkészi jubileuma alkalmával a király annak idején koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Most pedig felör % előnévvel magyar nemességet adományozott az öreg lelkésznek. A háromszéki egyházmegye ez alkalomból ünnepet rendezett Veress Márton tiszteletére, melyen Kenessey Béla püspök s az egyházmegye lelkészi és világi előkelőségei majdnem teljes számmal részt vettek. Előbb ünnepi istentisztelet volt, melyen a püspök mondott beszédet az ünnepelt érdemeiről emlékezve. Az istentisztelet után rendezett banketten pedig a felköszöntők egész sora ünnepelte a most is viruló egészségnek örvendő daliás termetű patriarchát. Magyar Sionunk ősz őrállójának mi is igaz szívből gratulálunk! A pestmegyei ev. esperesség — mint utólag értesülünk — jún. 30 án tartotta papi értekezletét Budapesten és nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy az Országos Evangéliumi Szövetségbe úgy testületileg, mint egyenkint belép és a lelkészek híveik között is agilis mozgalmat fognak indítani, hogy az ev. hívek minél nagyobb számmal lépjenek be a szövetségbe. Júl. 1—2-án az esperességi vagy egyházmegyei közgyűlés tartatott meg, melyen a folyóügyek intéztettek el. A békési ev. egyházmegye július 1-én Tótkomlóson tartotta közgyűlését. A nemzetiségi túlzók : Hrdlicska és Sztik tótkomlósi lelkész és tanító ellen hozott fegyelmi ítéletről lapunk már megemlékezett. Itt csak azt a fontos mozzanatot említjük meg, hogy a közgyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozott Yeres József esperesnek ahhoz az indítványához, mely szerint felkérendő az egyetemes gyűlés, hogy a vegyesházassági „Ne temere" pápai dekrétum ügyében írjon fel a kormányhoz megfelelő intéz-