Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor, Nyolczad oldal . . 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezórezikk : Helyzetünk s teendőink. Petri Elek. -- Adóreformunk csődje. Varga Sándor. — Tárcza : Örök világ. Baja Mihály. — Belföld: A lelkész szocziális munkája. Biczó Pál. — Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Misszióügy: A Magyar Evangéliomi Keresztyén Diákszövetség évi gyűlése. Veress Jenő. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Helyzetünk s teendőink. Elnöki megnyitó a pesti ref. egyházmegye értekezletén. Mélyen tisztelt Értekezlet! Szivemből üdvözlöm értekezletünk tagjait, s a legnagyobb örömmel köszöntöm mindazokat, a kik értekezletünkön megjelenni, s egyházunk nagy érdekei iránt érdeklődésüket ezzel is kifejezni kegyesek voltak. p]n ebben bizonyságát látom annak, hogy a mi egyházunk, ha olykor ellankad is, vagy a napi politika és a létfentartás nehézségeivel való kiizködés eltereli is a hívek figyelmét az előttünk álló nagy czéloktól, mindazáltal nem akar lemondani hivatásából folyó feladatairól, és nem vonul vissza ott, a hol igazainak védelméről van szó. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy egyházunk most is diadalmaskodni fog minden elébe tornyosuló akadályon, mert mindig az igazságot szolgálta, s a tiszta evangéliomi igazság és a magyar hazaszeretet szolgálatában áll most is, azon a fundamentumon, mely a Jézus Krisztus. A magyar ref. egyháznak nem is szabad hivatásáról megfeledkeznie és a koreszme áramlatait összetett kezekkel szemlélnie; mert a mi egyházunk múltja olyan hagyományokat bízott reánk, melyek a maguk fenségével nemcsak felemelik a lelket, hanem egyenesen köteleznek is mindenkit, hogy abban a munkakörben, melybe az isteni gondviselés helyezett, elősegítsük tehetségünk szerint azoknak a hagyományoknak ébrentartását és érvényesülését. Egyáltalában nem kicsinylem azokat az akadályokat, a melyek előttünk állanak. Tudom, hogy légió azoknak száma, a kik egyházunk igazai ellen törnek, s vakmerő kezekkel visszaforgatni szeretnék a világtörténet kerekét a szellemi féjlődés azon magaslatáról, hova az isteni gondviselés elvezette már a lelkeket. Nem tartom szükségesnek az illusztris testület figyelmét különösebben is felhívni arra a mozgalomra, mely a nemrégen megalakult ú. n. róm kath. népszövetség és az ezzel kapcsolatos egyéb hasonló szellemű egyesületek részéről fenyegeti evangéliomi egyházunk által képviselt tiszta, minden felekezeti szűkkeblüségtől ment liberális irányzatot. Elég legyen csak arra utalnom, hogy a r. kath. népszövetség mellett, a r. kath. sajtóegyesület, a róm. kath. gyermekvédőegyesület, a keresztyénszoczialisták pártja, a r. kath. egyesületek országos szövetsége, a keresztény szövetkezetek központi intézménye, az országos Pázmány-egyesület stb. lobogtatják sok parcziális egyesülettel kapcsolatban azt a zászlót, a melyen titkos betűkkel a Kolonics-féle jelszó van felírva. És hogy mennyire aggressziv irányzata van ezeknek az egyesületeknek és szövetségeknek, annak illusztrálására elég legyen utalnom arra a harczi riadóra, mellyel a r. kath. népszövetség felhívó szózata végződik: „Támadás előtt— úgymond — összeszedi minden erejét a sivatagnak nemes vadja, s nagy nekilendüléssel ugrik támadóira, hogy egyszerre végezzen velők, és zavartalanul élhesse tovább nemes, független, szabad életét". És hogy minő kilátások lelkesítik e szövetséget, arra nézve felvilágosítást ad a felhivó szózat következő passzusa: „És mi hasznunk lesz a kath. szövetségből? Az első az lesz, hogy egy hatalmas kath. tábor lesz az országban, és százszor is meg fogja gondolni a leghatalmasabb úr is, hogy vájjon kikezdjen-e azokkal, a kik egyszerre képesek visszavágni száz és ezer helyről. Másodszor czéltudatosan egyszerre fogunk cselekedni mi is. A mikor valamit ki akarunk vinni, akkor egyszerre ugyanazt fogja akarni, hirdetni, követelni, beszélni ezer falu, százezer ember, mind a 10 millió katholikus. S akkor mi is rámutatunk arra: íme a közvélemény ezt követeli, ezt akarja, és sem a kormányzat, sem a közigazgatás nem fog tudni ez elől kitérni. Harmadszor egymást fogjuk támogatni mi is. Egymástól veszünk, egymásnak adunk el, egymást segítjük