Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

volna kis testvérkéi között az édes szülők angyali szár­nyainak oltalma alatt. Pótolva van neki mindaz, a mit az édes szülei házban hagyott. Az intézeti élet azonban e vallásos komoly irány­zatú nevelés daczára is nem rideg, nem komor. Van gondoskodva arról is, hogy játékokkal, tánczczal, télen korcsolyázással, sétákkal kirándulásokkal, testedző,lányok­nak való sportokkal üdítsék fel lelküket, testüket, hogy aztán annál jobb kedvvel gyarapítsák lelkük kincseit, az ismereteket ic. Bámulatos és elő se számlálható az a gondosság, a mire itt az intézet kiváló műveltségű vezetőjének, az igazgatónőnek gondos figyelme kiterjed. A gyermeknek egy helytelen vagy félszeg mozdulata, nem korrekt kifejezése, ruhájának elhanyagolása, szor­galmának hanyatlása, vagy egészségi állapotában való változás, bármily csekély is, de az igazgató néni figyel­mét el nem kerüli. Akár egy édes anya ezerféle gond­jaival, olyan ő ott növendékei között. Ő ott mindent tud, mindent meglát, mindent megfigyel és a hol hanyagságot lát, ott szeretettel figyelmeztet, jósággal tanácsol, a hibát megdorgálja, a hiányt pótolni siet. Jobb kezekre nem lehetett volna bízni ez intézet vezetését. Segítségére van neki mindenben a jól és nagy tapintattal megválasztott tanárnői személyzet. Hogy minő sikeres volt ezeknek a tanítása az első évi tanfolyam alatt, arról meggyőztek bennünket érdeklődő szülőket és közönséget a most lezajlott záró vizsgálatok. Június 12-én délután 4 órakor tartották meg a zenevizsgát. 15-én délelőtt fél 9 órakor a vallásvizsgát. Ezeken nem voltam jelen, csak hallottam, hogy ezeket is az érdeklődő szülők és a budapesti lelkészek Petri Elek és dr. Szabó Aladár vezetése alatt tartották meg. De ott voltam az I. ós II. osztály 16-án tartott vizsgáján. Hiszen vettem én már részt sok vizsgán, hallottam ott fényes, tetszetős feleleteket, de kedvemre valóbb vizsgát még nem hallgattam végig. Nem a jól bemagolt tan­anyagnak folyékony lepörgetéséből állt itt a felelet, mint azt már vizsgákon tapasztalni szoktuk, hanem a gyer­mekeknek értelmes, öntudatos válasza a feladott kérdé­sekre volt az, a mi engem és a jelenlevő közönséget megragadott. Mintha gyönge tehetségű növendék nem is lenne köztük: ott a vizsgán mindenik tudott. Pedig Szőts Farkas úr is, a ki a vizsgát Szilassy Aladár úr eltávo­zása után vezette, Berecz Antal tankerületi igazgató úr is bőséges kérdéseikkel eléggé megostromolták a gyer­meklelkeket, s elég alkalmat nyújtottak arra, hogy meg­mutassák, hogy egy év alatt sokat tanultak és sokat tudnak. Nagy megelégedéssel láttuk a nyelvek tanításában elért szép eredményt is. Oly növendékek, kik nyelvisme­ret nélkül jöttek az intézetbe, ím egy év után már be­szélgetni kezdenek. De nem is grammatika tanításával töltötték ám el az évet, bár a mi szükséges, azt abból is megtanulták, hanem arra helyezték a fősúlyt, hogy beszédkészségük minél tágabb ós gyorsabb legyen. Ezt láttuk a német, ezt láttuk a franczia nyelv tanításánál. A gyönyörű kézimunkákról én nem referálhatok. Férfi lévén, nem értek hozzá. De a jelen levő hölgyek nyilatkozatai arról győztek meg, hogy az intézet e téren is kiállja a versenyt az apáczák zárdáival. A mire egy gyermekleány nevelésében gondolni kell, arra — mint láttuk — a Baár-Madas-intézet a leg­teljesebb mértékben kiterjesztette figyelmét. S ha még hozzáveszem, a mit már fentebb is kiemeltem s a mit én egyházunkra nézve elsőrendű fontosságúnak tartok: hogy igazi vallásos lelkű református leányokat nevel: akkor református vallású családjaink bizonyára örömmel sietnek ezután idehozni leányaikat a Baár-Madas-inté­zetbe. Református édesanya jobb helyre, jobb intézetbe nem viheti gyermekét. Módra Imre. TÁRCZA. Az ország 1906. évi egyházi és vallás­erkölcsi közállapotai. (Folytatás.) IV. Halálozások. A halálozások összes száma az 1906. év folyamán 504,790 volt a Magyarbirodalomban. Ez évben tehát 56,131 halálesettel kevesebb fordult elő, mint 1905-ben s az ezer lélekre eső halálozási arányszám is kerek 3'0%-kal fogyott, 27'8-ról 24'8-ra, oly kedvező arány­szám ez, melynél kisebb évtizedek óta egyáltalában nem fordult elő. Annál örvendetesebb ez, mert a születések­nél tapasztalható fellendüléssel egyidejűleg mutatkozik. Ebből a tünetből méltán következtethetünk közegészség­ügyi viszonyaink javulására s reményt meríthetünk a jövőre, hogy elérjük a nyugoti államok alacsony halálo­zási arányát. Az 504,790 halottból Magyarországra 438,442 és Horváth-Szlavonországokra 66'348 jutott. A vármegyék közül legkedvezőbb arányszámmal emelkedik ki Sáros (19'6), Zemplén (20*6), Brassó (214), Sopron (2T7), Szepes (22'5), Abauj-Torna (22'7), mind oly vármegyék, melyekben viszonylag a születés is kevés volt. Ellenben a legsajnálatosabb halálozási viszonyok mutatkoznak a Királyhágón túli két vármegyében, továbbá nagyobb rész­ben az Alföldhöz számítható két vármegyei törvényható­ságban és pedig Csík (30-3), Bihar (30'3), Kőrös (29'3) és Arad (29*3) vármegyékben; mind a négynek születés, aránya jóval fölötte áll az illető országrész születési átlagának, mintegy bizonyítékul arra, hogy a halálozá­sok számának hullámzása legtöbb esetben kapcsolatos a születések számának emelkedésével vagy csökkenésével. Horvát-Szlavonországokban a szélsőségeket egyrészt Belo­vár-Kőrös (21'6), másrészt Yerőcze és Szerem (egyaránt 28"7) szolgáltatják. A városi törvényhatóságok közt, az egész állam­ban legalacsonyabb halálozási aránynyal, ez alkalom-52*

Next

/
Thumbnails
Contents