Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

középiskolák tanárait. De épen ebben van a sérelem, a melyet méltó szóvátenni, nemcsak az egyházi lapok hasábjain, hanem az egyetemes tanügyi bizottságokban is. Gróf Apponyi Albert csak nem régen bizonyítgatta, még statisztikai adatokkal is a képviselőházban, hogy a tanári kinevezéseknél nem a felekezeti hovatartozásra, hanem csupán az arravalóságra tekint. Nohát ezek a pályázatok ékes bizonyságot tesznek a kultuszminisztérium elfogulatlansága és részrehajlatlansága mellett! Tudjuk, hogy a pályázatokat nem maga a miniszter fogalmazta; de nevében hirdettettek ki;

tehát Ő a felelős érettük ! Jó volna már. ha Barkóczy úr körmeit megnyirbálná a minisztere! Úgy hírlik azonban, hogy a „bátor hitvalló " nem lefelé, hanem felfelé, az államtitkárságba fog bukni. Az állami tanítók és a nemzetiségi nyelvek. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter körrendeletet bocsátott ki az állami tanító- és tanítónőképző intézetek számára, a melyben elrendeli, hogy a jövő iskolai évtől kezdődőleg minden intézetben kötelezőiig oktattassanak a növendékek, valamelyik, az intézet helyiviszonyai által meghatározott nemzetiségi nyelvben. Eddig a csáktornyai, dévai és losonczi tanítóképzőkben részesültek a növendékek horvát, román, tót nyelvi oktatásban; most pedig kötelezővé teszi ezt a miniszter minden állami képző intézetre nézve. A rendeletet azzal indokolja meg a miniszter, hogy a nemzetiségi vidékek állami tanítói és tanítónői csak akkor oktathatják sikerrel a gyermekeket a magyar nyelvben, ha velők anyanyelvükön is képesek beszélni. A dolog érdemét tekintve nincs semmi kifogásunk a miniszter rendelkezése ellen, sőt helyeselni tudjuk azt, mert hiszen a nemzetiségi vidékek állami iskoláit csak abban az esetben lehet a magyar kultura előretolt erősségeivé tenni, ha azokba nem az illető nemzetiségből származó, hanem a nemzetiség nyelvét is értő magyar tanítókat nevezhet ki. A mikor azonban a rendelkezés czélszerű voltát elismerjük, egyszersmind a leghatározottabban követeljük annak az ellenőrzését is, hogy a nemzetiségi tanítóképzők megtanítsák növendékeiket a magyar nyelvre is s hogy ne kaphasson elvégre tanítói oklevelet egyetlen egy ember sem Magyarországon, a ki a magyar nyelvet írásban és szóban nem bírja. Legyen erre is gondja a közoktatásügyi kormánynak ; mert az az állapot, a mi ma van a nemzetiségi tanítóképzőkben és azoknak tanítóképesítése körül, valóságos arczulcsapása a magyarságnak. Negyvenéves találkozó. Ritka szép találkozó volt f. hó 13-án a budapesti főgimnáziumban. Negyedszer jöttek össze az intézet ama növendékei, a kik negyven évvel ezelőtt végezték el benne a középiskolai tanfolyamot. Ötvennégyen hagyták el akkor az Alma Matert s most is még huszonnyolczan vannak életben közülök. A találkozóra huszonegyen jelentek meg, hatan pedig, a kik el nem jöhettek, részint levélben, részint táviratban üdvözölték a régi tanulótársakat. A budapesti ref. főgimnázium büszke lehet negyven évvel ezelőtt végzett növendékeire, mert a kik a közpályára léptek közülök, mind tiszteletreméltó pozicziót vívtak ki maguknak. Megjelentek a találkozáson: Justh Gyula, a képviselőház elnöke, Szerb György földbirtokos, üdvari tanácsos, Lánczy Gyula dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos, Biró Tamás miniszteri tanácsos, Reisz Simon földbirtokos, Erdélyi Gyula író, Neuman Adolf dr. főorvos, Gyürky Béla földbirtokos, Bánó Géza földbirtokos, Okolicsányi Manó árvaszéki elnök, Vámossy Károly dr. ügyvéd, a budapesti ref. egyház algondnoka, Polgár József földbirtokos, Magyary-Kossa Samu földbirtokos, Végh József kúriai biró, Szabó József, Kiss Aladár nyugalmazott főszolgabíró, Szilágyi Mór ügyvéd, Schwarz József dr. orvos, Farkasdy Rezső közjegyző, Nagy Imre és Szabó József. Kimentették elmaradásukat: Szatmári-Királyi Pál, Fejes Dániel ref. lelkész, Tolnay Gedeon, Fáy Gyula Gömör vármegye főispánja, Márton István földbirtokos, Fáy Viktor földbirtokos, Hajnal (Lerner) Fülöp orvos. Molnár Sándor igazgató üdvözölte az intézet falai között összesereglett régi diákokat. Azután Vámossy Károly foglalta el az elnöki széket és melegen üdvözölte a régi tanulótársakat, valamint Thaly Kálmánt, egykori történettanárukat, a ki szintén megjelent körükben. Thaly Kálmán meghatottan köszönte meg a szíves üdvözlést. Ezután fololvasták a távolmaradottak üdvözlő iratait ; majd pedig mire Justh Gyula indítványára elhatározták, hogy táviratilag üdvözlik idősebb Vámossy Mihályt, egykori igazgatójukat. Az üdvözlő táviratot az összes jelenlevők aláírták. Az iskolatársak sokáig együtt maradtak, barátságosan elbeszélgetve a lefolyt időkről, majd pedig gyűjtést rendeztek egymás között a református főgimnázium betegsegítő egyesülete részére, a mely gyűjtés mintegy nyolczszáz koronát eredményezett. Egyúttal elhatározták, hogy tíz esztendő múlva isméi, összejönnek, az érettségi félszázados jubileumára. Végül az egész társaság az intézet udvarában lefényképeztette magát. Este hót órakor társas összejövetel volt. Az ingyenes népoktatásról szóló törvényjavaslat tárgyalása f. hó 15—16. napjain folyt le a képviselőházban. A javaslaton főként a néppárt kívánságainak megfelelőleg történt egy néhány módosítás, a melyek a felekezeti iskolák javára szolgáltak. Egyébként a javaslat tárgyalása egészen simán folyt le. Iskolai záróünnepély. A budapesti ref. főgimnázium f. hó 19-én zárta be 1907/8-diki iskolai esztendejét. A záróünnepélyt, igen helyesen, a Kálvin téri templomban tartották, a szülők és a nagyközönség élénk érdeklődése mellett. A megnyitó közének után Petri Elek lelkész tartott szép évzáró beszédet; a hálaadó imádságot pedig Csűrös István intézeti vallástanár mondotta. Ezután Molnár Sándor igazgató számolt be az iskolai év fontosabb mozzanatairól és a tanulmányi eredményekről. Beszédében mély sajnálattal emlékezett meg az arról, hogy a tanári kar seniora, Láky Dániel a most lefolyt iskolai év végével megválik az intézettől és jól megérdemelt nyugalomba vonul. Az igazgató beszéde után, az egyháztanács nevében dr. Kovácsy Sándor főgondnok szólalt fel és a legelismerőbb szavakkal vett búcsút Laky Dánieltől, a kit nemcsak a fentartó testület becsült mindég nagyra tanári és egyéni kiválóságaiért, de a kit a tanulók ós a tanulók szülei is őszinte szeretettel és tisztelettel öveztek körül. Laky Dániel meghatva válaszolt a tanári kar és az egyháztanács részéről elhangzott beszédekre, s biztosította az intézetet, hogy csak testileg válik meg tőle, de lelke szeretetével élete \ égéig vele marad. A kölcsönös búcsúzás után a jutalomdíjak kiosztása következett, s a szép, tartalmas ünnepély az ifjúság közénekével ért véget. — Az intézettől megváló Laky Dánielnek mi is tiszta szívvel kívánjuk, hogy megérdemelt nyugalmát minél hosszabb ideig élvezhesse testi és lelki erőinek frisseségóben! Értesítés! A budapesti ref. egyháznak: V., Holdutca 17. szám alatt lévő polgári leány iskolája, melynek I. osztálya az elmúlt 1907—1908. iskolai évben nyílott meg, a következő 1908—1909-iki iskolai évben a II. osztálylyal fog kibővíttetni. Tehát az új tanévben két osztálylyal bíró polgári iskolánk lesz. A III. ós IV. osztályok a következő években fognak megnyílni. Tudni-